2014. május 21., szerda

18. fejezet

- Na akkor én hagyom is a boldog párocskát. - kelt fel Louis a kanapéról.
- Nem! - kaptam el a karját.
- Miért,nem? Én és Harry mindent megbeszéltünk! Imádom a fürtösödet! - vigyorgott rá Harold-ra, aki csak felkuncogott egy kicsit.
- Nem, azért akarom, hogy maradjál. - suttogtam. Mintha attól féltem volna, hogy meghallja valaki más is rajtunk kívül.
- Akkor miért? - kérdezte fel mosolyogva.
- Ragaszkodom hozzá. - magyaráztam, mire mindketten értetlenül néztek rám. Csak ingattam a fejemet.
Magamat sem értem miért, de nem akartam, hogy Louis elmenjen.
- Tényleg maradj! - mondta Harry is, majd Louis végül belement az ajánlatba.
- Harry..menj el fürdeni én pedig, addig beszélek Louis-sal. - mosolyogtam rá, mire homlokomra puszit nyomott, majd elvonult a fürdőszobába.

Kínos csend állt be kettőnk között, ahogy a fürtös elhagyta a szobát. Lehuppantam a kanapé szélére, majd arcomat a tenyerembe temettem. Magam sem értettem mi ütött belém és azt sem, hogy miért akartam annyira, hogy Louis itt maradjon. Féltem. Nem attól, hogy elveszítem Louis-t. Sokkal inkább attól, hogy újra egyedül maradok, hogy talán minden megismétlődhet és akkor Harry megint eltűnik.
- Jól vagy? - éreztem meg Louis meleg tenyerét a térdemen.
- Igen. Bár aggódok. - vallottam be most már hangosan.
- Ne aggódj. Minden rendben lesz. Harry most itt van és nem fogja elvenni tőled senki sem. - magyarázta megnyugtató hangon és akkor jöttem rá,hogy a problémám lehet,hogy nem is az,hogy Harry eltűnne. - Kérsz egy teát?
- Igen.  - keltem fel a kanapéról, majd lassú tempóban átsétáltunk a konyháig.

*Negyed órával később*

Harry csuromvizesen lépett ki a fürdőszobából. Derekán ott pihent a már rég nem használt fehér törölköző, amitől a bőre most még barnábbnak tűnt, mint amennyire alapból szokott lenni. Hajából megindultak a kis vízcseppek, amelyek nagyon bátran száguldottak végig a madaras tetkón. Irigyeltem őket.
- Kérsz teát Harold? - szólalt meg mögülem Louis hangja, így megtörve a bámuldozásomat.
- Igen! - kiáltott fel Harry, majd megindult felém.
Nedves karjával körülölelt, így arcomat kedvemre belefúrhattam a forró, meztelen, tetovált bőrébe. Hátán fűztem össze a kezemet és soha nem akartam elengedni. Körmömmel belehasítottam a bőrébe egy kicsit, mire halkan felszisszent.
- Ne haragudj. - engedtem el és egy kisebb könnycsepp végig siklott arcomon.
- Nincsen semmi baj. Ne aggódjál. Innentől kezdve nem megyek sehova nélküled. - homlokát az enyémnek döntötte. Alig hittem el, hogy az a gyönyörű, csillogóan zöld szeme újra engem figyel. Végig simított a kezemen, majd ujjait az enyém közé fűzte.
- Kész van a teátok gerlicéim. - ugrott be közénk Lou, majd kezünkbe nyomott egy-egy bögrét.
- Hol van az angyalkás bögre? - kérdezte meg rekedt hangon Harry, miközben bámulta a kezemben pihenő kék bögrét.
- Eltörte az a fasz, aki elrabolt. - dőlt neki a pultnak Louis.
- Akkor rendelek másikat. - rántotta meg a vállát Harry.
- Inkább ne...- szólaltam meg végül én is, mire mindketten értetlenkedve néztek rám.- Az a bögre már úgysem lenne ugyanaz és a szárnyacskákat megtartottam. Azok nem törtek el.
A fiúk csak összenéztek, majd kortyoltak egyet. Biztosan azt hiszik, hogy megőrültem.
- Filmezünk? - nézett fel Louis a bögréjéből, mire mindketten hevesen bólogatni kezdtünk.
- Előtte felhívom Harry szüleit, hogy megtaláltunk téged!
Megindultam a telefonhoz és tárcsáztam Anne számát.
- Szia Lori! - hallottam meg szomorkás hangját.
- Meg van. - nyöszörögtem.
- Hol volt? Hol van most? - reménnyel teli hangja kicsit boldoggá tett engem is.
- Itthon van. Elfelejtett szólni,hogy elutazik pár munkatársával. - hazudtam. Nem akartam elmondani,hogy valójában az exem szerette volna halálra kínozni.
- Oh. Akkor feleslegesen aggódtunk. - nevetett fel. - Most le kell tennem, mert Gemmával csajos napot tartunk. Jó éjszakát drága.
- Jó csajos programot Anne. - köszöntem el, majd megszakítottam a vonalat. Neki támaszkodtam a konyhapultnak és kifújtam az addig bent tartott levegőt. Bámultam a parkettát és kissé megnyugodtam, hogy immáron a másik szobában ott van Harry. Látóterembe egy fekete pár zokni lépett be, melynek tulajdonosa Louis volt.
- Minden rendben kicsi lány? - simított végig arcomon, mire felmosolyogtam.
- Minden a legnagyobb rendben van Tomlinson.
Válaszomra hatalmas vigyor jelent meg Lou arcán. Egymás szemébe bámultunk perceken keresztül. Eddig fel sem tűnt milyen szép, tenger kék szemekkel rendelkezik.
- Ki megyek Harry-hez. - motyogtam, mire hevesen bólogatott, hogy menjek csak.


Harold ott állt a fehér szőnyegen én a kanapét kémlelte.
- Ez meg mi? - emelte fel a rózsaszín ágy takarót mosolyogva.
- Nos...én nem akartam átrendezni a lakást,csak jött át Gemma aludni és szerettem volna valami lányosat a kanapéra. De ha nem tetszik, akkor elrakhatjuk olyan helyre ahol senki sem látja. - magyaráztam.
- Hey. Nem rakjuk el ezt sehova. Nekem kifejezetten tetszik. - nevetett fel hangosan és vállára terítette a pink pokrócot. - Jól áll ez a szín, igaz?
- Nagyon hiányoztál. - gügyögtem, majd jó erősen magamhoz öleltem.
- Nekem is te Angyalom. - suttogta bele hajamba, mire jólesően kirázott a hideg.

Mindhárman helyet foglaltunk a kanapén és Harry mesélni kezdte, hogy hogyan gondola,hogy elrabolja Zayn-t és, hogy Ő, hogyan került a másik oldalra.


*Harry szemszöge*

Csillogó és aggódó szemekkel hallgatták a történetet. De nem tartott sokáig mire Loretta édesen elaludt a kanapé sarkában. Nagyon hiányzott és iszonyatosan örültem neki, hogy nyomozásba kezdett Értem. Bár eléggé féltettem, hogy mikor eltűnt Zayn-nel,akkor vajon mit talált ki.
- Ne keltsük fel. Régen aludt már normálisan. - nézett rá Louis, Lorettára.
Meglepődtem. Az én legjobb barátom, Louis Tomlison törődik valakivel, aki ráadásul nőnemű.
- Mi történt veled Tommo? - nevettem fel halkan.
- Miért? - festett féloldalas mosolyt az arcára.
- Te törődsz valakivel? - suttogtam.
- Menjünk át a konyhába. Nehogy tényleg felkeljen Lori. - pattant fel az ágyról.
Követtem, ahogy lassan átsétált, majd felugrott a pultra.
- Mit is kérdeztél? - krákogott fel.
- Te tudsz törődni valakivel? - böktem Lori pihenő alakjára.
- Hát. Aha. - bólintott egyet, de éreztem, hogy valami nem stimmel.
- Mi a baj Louis? - ültem fel mellé.
- Semmi különös. Loretta nagyon aranyos lány. Szerencsés srác vagy Harold.- kapta fel rám a tekintetét a kezeiről.
- Lori tényleg rendes lány. Nem tudom miért van még mindig mellettem. Találhatna nálam ezerszer jobbat is, aki nem hozza rá a frászt percenként és nem rendelkezik semmiféle képességgel.
- Harold! Te vagy hozzá a tökéletes. Hidd el nekem. - vágott hátba Tomlinson. - Most viszont lehet mégiscsak haza mennék. Várnak rám otthon. - kacsintott rám és újra a régi, csajozós és nem törődős Tommo állt előttem.
- Menj csak. Én is lefekszem aludni.
- Jól van nagypapa. - nevetett fel hangosan.
- Nem vagyok formában. - nevettem vele, majd kikísértem.


A nappaliba belépve megragadott Loretta. Olyan édesen és nyugodtan pihegett a kanapén. Keze a mellkasán pihent, haja szétterült a támlán, lábaid felhúzta, arcán pedig talán egy apró mosolyt véltem felfedezni. Lassan lépdeltem felé és megemeltem. Feje egyenesen a mellkasomnak dőlt, keze rámarkolt a pólómra, majd remegni kezdett a teste. Keze egyre jobban tépte a pólómat, majd tenyere az arcomon csattant és letettem Lorettát, aki könnyes szemmel rogyott össze előttem.
- Jól vagy Lori? - guggoltam le elé, s bár az arcom sajgott, nem igazán tudtam hova tenni, hogy pofon vágott.
Választ nem kaptam csak meredt maga elé és engem bámult. Teste még mindig remegett és felhúzott térdét a karjaival ölelte magához.
Nem tudtam mi a baj, de nem akartam hagyni, hogy ott üljön a padlón. Kezemet odanyújtottam neki, mire csendesen megfogta és besétált velem a szobába. Még mindig engem bámult, majd leült az ágyra.
- Harry?! - kérdezett fel, rekedtes hangon.
- Igen? - guggoltam le elé, miközben kezembe temettem a hideg és nyirkos kis kezét.
- Tényleg itt vagy? - nyúlt az arcom felé, ami még mindig egy kicsit fájt.
Innentől kezdve mindent értettem. Megijedt, hogy valaki elakarja vinni innen és ezért illetett egy jó, nagy pofonnal. Csak egy kicsi "igen"-t bólintottam, mire tenyerébe vette arcomat.
Egyfolytában engem nézett,hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg itt vagyok.
- Ne haragudj. - gördült ki egy könnycseppje.
- Ugyan! Nincsen semmi baj Angyalkám. - töröltem le kis könnyeit az arcáról. - Bízz bennem! Itt vagyok! - keltem fel, majd hátradöntöttem az ágyon és hozzá bújtam.
Nagy sóhaj szaladt ki a torkán. Keze egyre kevésbé markolta a mellkasomat, most már sokkal inkább simogatóbb volt az érzés. Lassan megnyugodott teljesen és újra álomba merült, de megmozdulni még mindig nem tudtam, hiszen pólóm anyaga még mindig ujjai között pihent. Nem takartam be magunkat de nem bántam, mert Loretta teste jobban melegített bármelyik takarónál. Ujjam közé csavartam a már kissé zilált,barna haját. Még mindig olyan puha. Hiába tudtam még mindig, hogy Ő a dominánsabb a kapcsolatunkba, hogy Ő az erősebb, valahogy úgy éreztem mellettem törékeny. Nem tetszett az érzés, hogy miattam megtörik. Nélkülem erős lány volt, bár lelkileg össze volt törve.



Reggel korábban keltem fel, mint Loretta. Úgy gondoltam meglepem egy kis reggelivel. Hadd aludjon csak nyugodtan, hisz Louis is elmondta, hogy nem jól aludt mostanság.
Halkan kilibbentem az ajtón és leszaladtam a konyháig. Boldogság járta át a testemet, hogy végre nem egy lepukkant helyen ébredek fel, hanem a saját lakásomban, a mellettem fekvő lánnyal, aki rengeteget jelent nekem..a mindenem.
Nem nagyon tudtam mit rejt a hűtőszekrény és nagyon megdöbbentem, amikor az üresen tátongott velem szembe. Ezek szerint Louis mégsem volt annyira gondoskodó. Felnevettem a gondolatra, ahogy láttam magam előtt legjobb barátom arcát, hogy mit kéne tegyen. Valószínű pontosan olyan fejet vághatott, amikor először volt itt.
Mivel a lakásból abszolút nem volt kedvem kilépni, úgy döntöttem rendelek valami reggelinek valót.
Éppen kezembe vette a vezetékes telefont, amikor hangos csörgésbe kezdett a mobilom, amelyen Louis neve jelent meg.

- Jó reggelt!
- Harry! - hallottam meg boldog mégis furcsa hangját.
- Mi történt, hogy korán reggel hívsz?
- Kíváncsi voltam, hogy minden rendben van-e veled. - A mondatot egy csuklással zárta, így arra következtettem, hogy Louis korán reggel részeg.
- Velem minden oké. De te már reggel ittál Lou? - összevontam a szemöldökömet értetlenségemben.
- Nem. Dehogyis. Reggel nem. Egész éjjel ittam Harold. - motyogta a vonal túlsó végéről.
- Hol vagy most?
- A Red-ben. Miért?
Nem válaszoltam a kérdésére, hanem kinyomtam. Felkaptam a fürdőben talált fekete farmeromat és a fehér pólómat, majd a kocsikulcsot kerestem, de a Range Rover-ét nem találtam, így a BMW kulcsot kaptam le.
Kiszaladtam a garázsba, majd bevágtam magamat a sofőr ülésre. Nagy robajjal száguldoztam a Red felé, hogy ittas barátomat szépen ágyba tegyem. Nem értettem mi ütött belé, pedig estefelé nagyon úgy tűnt, hogy semmit sem változott Louis, de ezek szerint még sincsen minden rendben. Aggódva, mégis erősen téptem fel a Red irtóra vörös bejárati ajtaját. Utáltam ezt a helyet. Túl sok minden kötött ide engem ahhoz, hogy ne kedveljem. Pár métert sétáltam csak, mikor felismertem Tommo roskadozó alakját a piros színű, sarok boxban. Nemlegesen ráztam a fejemet, nem hittem el amit láttam. Csoda, hogy ülőhelyzetben képes volt megtartani magát. Felé igyekeztem, de egy számomra kevésbé kedves alak állt be elém.
A kigyúrt, agyon tetovált, kopasz, fekete napszemüveges Ray egyszerűen megtorpantott.
- Mit keresel itt Styles? Ez nem a meleg bár! - cinikus és nyertes félmosoly villant fel arcán, míg szája sarkából cigaretta lógott ki.
- Mindjárt megyek. - jelentettem ki. Féltem. Nagyon is. Hiába rendelkeztem érdekes képességékkel, nem szándékoztam felhasználni még egy akkora seggfej ellen sem, mint Ray.
- Ajánlom is, hogy távozz. Van rá 5 perced. - tolta lejjebb a napszemüvegét, meggyőzésképp.
Bólintással jeleztem, hogy felfogtam, amit mondott, majd kilépett a látóteremből és visszasétált tartani a pultot.
Egyenesen Louis-hoz igyekeztem, aki csík szemekkel hunyorgott felém, hátha felismeri a felé tartó alakot.
- Harry?! Te vagy az? - bámult még mindig inkább a semmibe és nem rám.
- Igen én. Hazaviszlek! - motyogtam és hónalja alá kaptam. Még jó, hogy nem vagyok túl gyenge, így elbírtam barátomat. - Hihetetlen vagy Tomlinson!
- Nem akartam Harry. De bántott hidd el. - magyarázta, de fogalmam sem volt mégis miről beszél.
- Majd beszélünk később, mert nem értem mit nem akarsz és, hogy mégis mi a fene bántott.

Végre sikerült kirángatnom a Red irtóra égető kapui közül, majd óvatosan beültettem az anyósülésre.
- Ha hánynod kéne szólj és félre állok.
Nem kaptam semmiféle reakciót.
- Érted amit hozzád beszélek? - tettem fel a kérdést, hiszen tényleg kezdtem azért is aggódni, hogy netán az összes agysejtjét elvesztette az éjszakai piálás folyamán.
- Értem Harry.
Kissé törte a szavakat de legalább elmondta, hogy felfogja amit hozzá beszélek.
Beindítottam a motort és szintén nagy sebességgel indultam hazafele. Reménykedtem benne, hogy Loretta még alszik és nem éppen halálra aggódja magát, hogy hol vagyok.
- Állj!! Áll meg Harry! - kiáltott fel Louis, miközben karja megfeszült a kapaszkodón. Amilyen gyorsan csak lehetett lefékeztem. Lou azonnal kicsapta az ajtót, majd az út szélére ürítette ki a gyomra tartalmát. Az út szélén éppen volt egy kisebb bolt, így berohantam egy üveg vízért.
- Igyál ebből egy kicsit Louis. - nyújtottam át neki a flakont, amit úgy meghúzott, mint aki már hetek óta nem ivott normális folyadékot. Nem láttam még így. Teljesen szét volt zuhanva. Bár most, hogy hányt sokkal józanabbnak tűnt, mint előtte.
- Mehetünk tovább! - kelt fel, majd kezembe nyomta a már félig üres üveget.

Az út csendesen telt és többet nem kellett megállnunk. Barátomat a vállamra vettem és bevittem a lakásba, ahonnan hangos kiabálást hallottam meg az emeletről és csörömpölést. Leraktam barátomat a kanapéra, ahol szinte rögtön álomba szenderült. Legalábbis nagyon reméltem, hogy nem kómába esett.
Felfelé igyekeztem a lépcsőn. Az már teljesen tiszta volt, hogy Loretta kiabál, de mást embert nem hallottam, akivel vitatkozhatott volna.
- " Nem lehet igaz! Hol a picsába vagy? Azt mondtad többé nem mész el. Eltűntél megint! Itt hagytál! Hülye ribanc vagyok."
Ennyit hallottam abból, amit kiabált. De bőven elég volt. Feltéptem a szoba ajtót és meglepődve figyeltem, hogy egyedül ül a szobában. Kezében egy fotóval. Kisírt szemekkel. Kócos hajjal. Remegő kézzel.
- HARRY! - kiáltott fel, majd felém futott és kezéből az ágyra ejtette a képet. Karja rögtön a nyakam köré fonódott,míg én derekán pihentettem meg a kezemet.
- Ne sírj. Itt vagyok! - nyomtam puszit homlokára, míg ő a pólómba folyatta könnyeit.
Megértettem miért félt ennyire. Nem akar elveszíteni újra. Épp eleget veszített már így is. De bántott, hogy így beszélt saját magával.
- Nem mentél el. Nem hagytál itt. - motyogta bele a pólómba.
Kicsit hátrébb toltam Lorettát a vállánál fogva, hogy aprócska, barna szemébe tudjak nézni. Kicsit megtöröltem az arcát, majd lassan felpillantott rám.
- Loretta! Soha nem foglak újra itt hagyni. SOHA! - döntöttem homlokának, homlokomat. Idegesen szívta be a levegőt, majd kicsit előrébb döntötte a fejét és apró puszit nyomott ajkamra. Hiányzott. Közelebb húztam magamhoz és hevesebben faltam ajkait, mint valaha. Kivételesen úgy éreztem most nem én vagyok az, akit irányítanak hanem, hogy én vagyok az aki irányít. Apró kezei a mellkasomon pihentek és csak reménykedtem benne, hogy nem érzi, ahogy éppen át akar törni a szívem a mellkasomon. Ahogy elhajoltam apró mosoly ékeskedett Lori arcán, amitől én is mosolyogtam.
- Hol jártál? - kérdezte meg végül teljes nyugalomban.
- Louis....- nyöszörögtem ki ajkaimon, majd megvakartam a tarkómat. -...lent alszik a kanapén hulla részegen.
- Louis? Nem csajozni ment?
- De. Azt mondta oda megy. Helyette egy nem túl flancos kocsmából hoztam haza. Egész éjjel ivott, amikor érte mentem, akkor pedig össze-vissza beszélt valamit.- magyaráztam.
Lori a radiátorhoz lépett, majd levette róla a bordó törölközőjét.
- Lefürdök és csinálok neki valami húslevest. Ha addig netán felébredne beszélj vele. Tudod....ő is nagyon szomorú volt, amikor...
Nem kellett befejeznie a mondatot, mert tudtam miről beszél. Helyette fejeztem be.
- Amikor a kamu levelet kaptátok. - hajtottam le a fejemet.
Igazából nekem fogalmam sincsen arról, hogy ők ketten mit élhettek át. Hisz, nekem is fájt, hogy nincsenek velem. Nagyon. De én tudtam az igazat, míg ők azt hitték cserben hagytam őket.
- Beszélek vele ha felkelt. De szerintem nem mostanában fog felébredni, szóval ha nem zavarok..akkor..akkor. - kezdtem bele a dadogásba. Ezek szerint mégsem vagyok annyira irányító személy, ha annyit nem vagyok képes kinyögni a csöppnyi számon, hogy vele szeretnék fürdeni.
- Akkor fürdenél velem? - tette fel a kérdést.
Kezdtem újra szánalmasnak érezni magam.
- Igen. - próbáltam határozott lenni és bár magamat meggyőztem, hogy az voltam, nem tudom, hogy Lorettát is sikerült-e meggyőznöm. Egy laza mozdulattal rántotta le a radiátorról a fehér törölközőmet, majd ujjait az enyém közé fűzte és mosolyogva húzott maga után a fürdőig.


Csak bámultam, ahogy lekerült róla a tegnapi ruhája, amiben aludt. Letolta magáról a fekete trikóját, majd a farmerét is, végül mindkettőt rutinosan a szennyes kosárba dobta. Gyönyörű mosolyával illetett meg, amivel már amúgy is teljesen sikeresen eltud varázsolni. Még mielőtt pirulásba kezdtem volna, átvettem a fejemen a pólómat és én is határozott mozdulattal dobtam a kosárba. A nadrágomat végre sikerült remegő kezek nélkül levennem és azt is el jutattam a többi göncöm mellé. A melltartójától és a vékony anyagú, csipke tangától is megszabadult, egy nagy levegő vétel segítségével én is ledobtam magamról az alsómat.
Loretta már engedte magára a forró vizet, mikor beléptem mellé. Tudta, hogy még mindig félek, így csak megnyugtatóan rám mosolygott. Próbáltam magamba bátorságot tölteni, így derekához nyúltam és közel húztam magamhoz. Úgy tűnt tetszett neki a gesztusom, hiszen megnyugtató mosoly helyett, egy nagyon édes vigyort kaptam. Falni kezdte ajkamat. Kezével bejárta a gerincem vonalát, majd körmét óvatosan végig húzta a hátamon, amitől kirázott a hideg. Óvatosan combjához kaptam, majd felemeltem. Kissé megilletődött, hogy ezt tettem. Legalábbis arcáról ez tükröződött, majd folytattam a csókunkat. Nyelvemet óvatosan toltam át szájába, majd hevesen kezdtem táncba hívni az Ő nyelvét.
Az ajtó pedig egyszer csak kivágódott és Louis rohant be a fürdőbe, majd leguggolt a wc-hez és újra hányásba kezdett. Csak tartottam kezembe Lorettát, addig amíg Louis nem szentelte nekünk a tekintetét és nézett végig rajtunk. Kezemmel leengedtem barátnőmet, aki kilépett a zuhanyból és maga köré csavarta a törölközőt. Legjobb barátom csak bámult rám és nem értettem miért. Gyorsan csavartam magamra a törölközőt. Még mielőtt még kínosabbá válik a helyzet.





UI.: nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várni, de történelem vizsgám lesz és sokat kell tanulnom. a következő rész minél hamarabb fog érkezni és nagyon remélem nem pártoltatok el tőlem a sok kihagyásom miatt :( P . xx