17. fejezet

Kövessetek instagrammon: namelesspetra
                 twitteren: Petra_Fulopp
Kérdezzetek Ask.fm-en :fulopppetra
Nem húzom tovább az időt. Következzen a rész. P .xx

- Jól vagy? - pattantam ki a takarók közül.
- Nem. Félek Lou. Olyan, mintha valaki figyelne egyfolytában.- könnyei utat törtek maguknak és az arcán potyogtak lefele, majd térde megrogyott és leült a puha szőnyegre, ahol tovább sírt.
Odasétáltam hozzá és felsegítettem, majd magamhoz öleltem és leültettem a kanapéra.
- Nyugodj meg! Én itt vagyok. Más pedig biztos nincsen a lakásban. - magyaráztam és megsimogattam a vizes arcát.
Rögtön nyakamba ugrott és átölelt. Addig sírt a vállamon, míg lassan el is aludt. Hanyatt feküdtem az ágyon és magunkra húztam a takarót. Próbáltam nem úgy mozogni, hogy felébresszem, hátha újra sírásra görbülne a szája, ami számomra eléggé fájna. Fáj, hogy így látom, hiszen Ő egy annyira mosolygós lány.

*Másnap reggel*

Amint kinyitottam a szemeimet a mellkasomon a barna, göndör hajú leányzót találtam. Lassan szuszogott, ami egy kissé csikizte a mellkasomat,de cseppet sem bántam. Kicsi keze a mellkasomon pihent. Arca nyugodt volt, olyan nyugodt, amilyet ezen a héten nem túl gyakran láttam. Mióta Harry csak úgy lelépett, azzal a fasszal, akiről tegnap Loretta beszámolt valahogy minden megváltozott. Lori szorong és depresszióba fog esni, ha nem teszek valamit. Én pedig egyedül maradtam. Nekem nincsenek szüleim akikhez elmehetnék, hogy jól kibeszéljem magamból amik történnek velem. Akik pedig felneveltek történetesen Harry szülei, így hát még sem állíthatok be hozzájuk azzal, hogy a fiuk mekkora egy pöcs. Teljesen megváltoztatott belül a tény, hogy a legjobb barátom megpattant mellőlem. Azóta nem nyúltam egy nőhöz se. Két hete. Ami számomra elég nagy szó, hiszen hozzám pontos időpontokban jártak fel csajok. Akik valószínű most elküldenek a jó büdös francba, hiszen ha úgy nézzük "barátaim" voltak. Így visszagondolva elég nagy idióta vagyok, hogy nőket használtam ki csak, hogy a szex iránti éhségemet csillapítsam. Bár azokkal a lányokkal valóban jó viszonyt ápoltam. Velük jártam bulizni, mióta Haroldnak meg van Loretta. És innen jöhet az, hogy mióta én is megismertem Lorit, valahogy nem tudok más lányra gondolni. Már amikor először láttam megtetszett nekem. Más mint a többi lány. Ő olyan belevaló, mosolygós és irtóra tud szeretni. Legalábbis Haroldot nagyon tudta szeretni az, hogy engem tudna-e szeretni már teljesen más kérdés, hisz én más vagyok, mint Ő. 

A nagy gondolkodásomat a rajtam fekvő gyönyörű lány mocorgása zavarta meg. Szemeit apróra nyitotta, majd egy hatalmas levegőt vett és felnézett rám.

- Ne haragudj. - nyöszörögte.

- Miért kéne haragudnom? - tettem fel a kérdést összevont szemöldökkel.

- Hogy még ezen a rohadt kanapén sem tudsz kényelmesen aludni, mert összenyomlak. - hangja olyan rekedtes volt, mint amilyen Harry-é szokott lenni mikor felkel, csak az övé egy női kiadás volt.

- Abszolút nem nyomtál össze. - mosolyogtam le rá, ami után Lori arcán is egy csepp mosoly jelent meg.

Lassan felült rólam, ami nekem elég rosszul esett, mert örültem, hogy egy kicsit rajtam fekszik. Melegséggel töltött el. 

- Kérsz reggelit? - dörzsölte meg a szemét.

- Inkább feküdj vissza. - csúszott ki számon. Kezeimet rögtön a szám elé kaptam, Loretta pedig rám kapta a fejét. Értetlenül nézett rám, majd hátára kapta a takarót és újra visszadőlt a mellkasomra. Meglepődtem. Végül is visszafeküdt rám ahelyett, hogy betolna egy jó nagy tál palacsintát.

- Mit csináljunk ma? - tettem fel az ostoba kérdést. Úgysem akarna kilépni a lakásból.

- Hm. Nem tudom. Talán elmehetnénk kávézni. - magyarázta és kicsit talán el is pirult.

- Loretta Hells...te végre kiakarsz menni a lakásból, úgy hogy az program és nem valami munka. - tapsoltam fel, mire halkan felkuncogott.

- Aranyos vagy. - sutyorogta halkan és először el sem hittem, hogy ezt Ő mondta.

- Mi? 

- Semmi...hagyjuk. - hadarta majd lekászálódott a mellkasamról és egy krákogás közepette távozott a nappaliból.

Minek kellett nekem visszakérdezni? Mintha nem hallottam volna először is. Lehet nem is gondolta komolyan amit mondott.

- Mit kérsz reggelire? - ordított ki a konyhából.

A válaszom igazából az lenne, hogy Őt. De ezt mégsem mondhatom neki.

- Csak egy kávét. - kiáltottam vissza, majd a tehetetlenség miatti dühömmel felkaptam a párnámat és ráhajítottam az üveg asztalra. 

"Mi van veled Tomlinson? Te nem szoktál egy csajtól düh rohamot kapni. Ha nem lehet a tied, akkor hagyod a francba és keresel egy másik lyukat. Tudod jól, hogy Lorettának nem kellesz, szóval lehet itt lenne az ideje, hogy lelépjél" - sutyorogta a belsőm, amit legszívesebben pofán csaptam volna most, jó erősen. Nem megyek el innen sehova, még akkor sem ha nem kellek neki. Már pedig tudom, hogy nem én kellek neki, hanem Harry.

*Loretta szemszöge*

Reggel mikor Louis mellkasán ébredtem igazán biztonságban éreztem magam. Nem annyira, mint amikor a göndörkén ébredtem, de megnyugtatott Lou jelenléte. Mikor hangosan örült annak, hogy én kilépek a lakásból, sőt programra hívom, véletlenül kicsúszott a számon, hogy milyen aranyos. Tényleg aranyosnak gondoltam, hogy ennyire tud ennek örülni, de valahogy nem tudtam mit kezdeni a bennem harcoló érzéssel. Ez nem egy bók volt, hisz Harry-t szeretem. Amint a konyhába értem, már majdnem elkapott a síró görcs, de előtte jobbnak láttam ha megkérdezem, hogy enne-e a valamit.

Miután ő is elfogyasztotta a kávéját nagy csendben és én is megittam a teámat ami azóta, hogy elment Harry ízetlen, nem túl édes és nem is olyan forró mint volt. A teám ugyanolyan lent, mint én. Nem túl kedvre való, nem teng bennem forrón a vérem, hogy végre látom a mosolygós gödröcskés arcát és nem vagyok mosolygósan édes. Ha nem jön vissza teljesen elfelejtem, azt aki valójában is vagyok.

- Louis....- szóltam oda a bögréjét bámuló, kócos hajú fiúra, akit úgy tűnik kirángattam a gondolat világából.

- Igen? 

- Mielőtt elmennénk kávézni meg talán sétálni is beugranék elintézni egy kis dolgot Niall-el.

- Rendben van. De mondd el, hogy mikor érsz haza.

- Nem is tudom. Talán 17:00-ra már itthon leszek. - pillantottam rá az órára, ami jelenleg 11:17-et mutatott.

Gyorsan pattantam bele a fekete színű, szűk farmerembe, majd felkaptam hozzá egy fekete pólót. A farzsebembe belegyömöszöltem a cigarettás dobozomat a szememet pedig napszemüveggel takartam el. Belebújtam a kényelmes fekete színű converse dorkómba, majd leszaladtam a lépcsőn.

Louis felnevetett, mikor meglátott.

- Gondolom most nem egy tárgyalásra mész. - nézett végig rajtam, miközben még mindig nevetett.

- Hát nem. - mosolyodtam el én is.- Rémesen festek?

- Dehogyis. Rajtad még a nyúl bunda is jól mutatna. - a bókjaival kissé kitudta zökkenteni a bőrszínemet a szabályostól és átfestette holmi rózsaszínre az arcomat.

Lassan parkoltam be a fekete Range Roverrel a The Blondish előtt. Niall-el valójában semmi dolgom sincsen, de úgy döntöttem megkeresem Harry-t és azt az idiótát, akivel lelépett.

Ahogy beléptem Niall furcsállva nézett rám.

- Jó reggelt Loretta. Reggeli kávéra jöttél? - kérdezte mosolyogva. Ez a srác mindig mosolyog?

- Nem, nem, most más miatt jöttem. Nem tudod véletlenül, hogy azon az estén, mikor Hazz és Zayn itt voltak, akkor merre mentek? 

- Hát nagyon pontosan nem tudom. Talán Harry régebbi lakása felé vették az irányt és tegnap,mikor a fekete hajú itt járt, akkor is arra ment. - magyarázta. Oh, szóval Haroldnak van egy régi háza is. Ezek összeköltöztek? 

- Leírnád nekem a címet? - tettem fel a kérdést, miközben a szalvéta tartóból kirángattam egy szalvétát, hogy arra felírjam a címet. Elővett egy tollat a kassza mellől, majd próbálta a legszebb betűkkel fel karistolni a címet.

- Tessék. Azt hiszem ez az.

- Peterborough road...- olvastam fel hangosan, mire ő csak bólintott.

- Ebben a szerkóban, ha megtalálod őket szerintem garantáltam megijednek majd. - nevetett fel.

- Pontosan ebben reménykedem. - kacsintottam rá.

- Ha gondolod bezárok és jövök veled, hogy segítsek vagy, hogy fedezzelek. 

- Köszönöm Niall. De ezt most egyedül kell megoldanom. - bólintottam oda neki, majd távoztam a kávézóból.

100-al téptem az országúton, hogy minél hamarabb oda érjek a megadott címre. Körülbelül egy fél órán belül meg is érkeztem a hatalmas, fehér házhoz, aminek ablakain le voltak húzva a redőnyök. Kicsit hezitáltam, hogy bemenjek-e vagy sem, de még mielőtt teljesen meggondoltam volna magamat felfutottam a lépcsőn. Benyomtam a csengőt és vártam, de semmi sem történt. Kétlem, hogy tudnák, hogy én jöttem, szóval ha nem miattam nem nyitnak ajtót, akkor csak szimplán nem akarnak senkit sem beengedni. A makacsságom viszont elvette az eszemet, így körbenéztem, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy senki nincsen a környéken, elindultam a ház oldalán, hátha hátulról jobban megtudom közelíteni a helyet.

A nehézkes körbe gyaloglás után felfedeztem egy hátsó fa ajtót, amit csak egy lakat választott el attól, hogy bejussak. Egy kurva lakat nem fog engem megállítani, így arra gondoltam, hogy a hajamban lévő hullámcsattal, majd kinyitom valahogy. De nem vagyok Scooby-Doo, szóval nem jártam hatalmas sikerrel. Arra gondoltam valaki,valamikor csak be megy, vagy kijön onnan én pedig addig megbújok a kertben.

Le ültem egy bokor mellé és türelmesen vártam. Fél négykor még mindig nem volt semmi mozgás, így arra jutottam, hogy írok egy sms-t Louisnak miszerint Niall-el töltöm a ma estét és moziba megyünk. Fájt, hogy hazudok neki, de nem akartam elárulni neki, hogy mire is készülök épp most.  Percekkel később megérkezett a válasz, hogy érezzem jól magamat. A smiley, amit mellé csatolt kissé bántott. Hazudok. 

De tényleg elrángatna innen, ha tudná, hogy itt ülök.

Niall, azt mondta Zayn mindig 7 órakor megy e tésztáért két személyre. Valószínű vacsiért megy és akkor én még egy jó darabig fogok itt ülni. Hasam korgása tudatosított arról, hogy valamit ennem kéne és nem még itt csücsülni. Visszaemlékeztem az útra és eszembe jutott az utca sarkon álló hot-dogos. Halkan kikecmeregtem a búvó helyemről, majd gyalog a járdaszélen ballagtam el a kis sarki helyig. 

A férfi aki kiszolgált frusztrálva nézett rám.

- Hölgyem. Ön eddig nem járt a városnak ezen részén. Igaz? - a kérdést remegő hangon tette fel.

- Nem. De ez miért érdekli magát? - a legbunkóbb hangnememet vettem elő, hiszen nem ismerem a férfit és nincsen joga azok után kutakodni, hogy én jártam- e már itt.

- Nem érdekes. Maga is ugyanakkora bunkó, mint az itt lakók többsége. Valószínű félnek magától a kiskölykök az utcán, azért nem jött ma senki enni. - tartotta velem a szemkontaktust.

- Látszik, hogy maga egy cseppet sem ismer. - önelégült vigyorral az arcomon bámult rá a férfire. - Tudja, hogy ki vagyok? Nem hinném. - ingattam meg a fejemet, mire az úr gondolkodóba esett.

- Miért ki vagy?

- Az aki ma vett magánál egy hot-dogot..jó pénzért. - válaszoltam, mire az öreg elmosolyodott.

Minek után már besötétedett és az órám fél8-at mutatott lassan úgy éreztem itt lesz az érkezés ideje. Még pár perc telt el, mikor kikukucskálva felfigyeltem Zayn alakjára, aki éppen a lakattal babrált.

Miért nem megy be elöl? - tettem fel magamnak a kérdést, de nem sokáig foglalkoztam vele, hiszen így csak könnyítették a dolgomat. Megvártam, amíg Zayn belépdel, majd magára hajtja az ajtót. Gondoltam, hogy a zár már nem a régi. Becsukni se lehet ezt a szart...csak lakattal..akkor miért itt élnek? 

Még vártam egy 10 percet, majd meggyújtottam egy szál cigit és megközelítettem a fa ajtót. 

Belépve dohos szag fogadott, amitől egy kicsit elkapott a rosszul lét, de nem hátráltam meg. Tovább lépve régi bútorokon akadt meg a szemem, amelyen üresen álltak a hosszú folyosón. 

Meghallottam Zayn hangját, ami visszhangzott a valószínű teljesen üres és szabad térben. Nem értettem mit mondd, csak az arrogáns és hangos nevetését hallottam, amitől immáron elkapott a hányinger. Mikor már árnyékát is megpillantottam, úgy döntöttem itt az ideje felfednem, hogy itt vagyok. Egyik kezemet a zsebembe dugtam, míg másikban a cigarettámat tartottam és számhoz emeltem.

- Jó estét az uraknak! - köszöntem fel, de nem mozdultam. - Játszunk egy kicsit. - gondoltam szórakozok velük még mielőtt kilépek és megmutatom, hogy ki is van itt.

- Ki van ott? - kérdezte meg még mindig Zayn hangja.

- Ez most nem lényeges. - válaszoltam hanyagul. - Azt mondtam, hogy játszunk. Mit szólnátok egy kis kérdezz felelekhez? - hála a visszhangnak a hangomat nem ismerték fel. Zayn nem moccant, csak állt ott, mint egy idióta, aki be van szarva. De Harry árnyékát nem láttam.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - tette fel az első kérdést Zayn.

- Egy baráttól. - motyogtam.

- Közeli ismerősöm vagy? - jött a második kérdéssel.

- Eléggé közeli Zayn Malik. - motyogtam a nevét, mire egy halk nyögést hallottam meg. Ezt a nyöszörgést bármikor és bárhol felismertem volna...Harry volt.

- Talán az egyik mostani kurvám vagy? Ne haragudj, de hármasban nem csináljuk! 

- Nem. Egyáltalán nem mostani. - vágtam rá a kérdésére. - És már ne is haragudj, de amikor kettesben voltunk sem teljesítettél túl jól az ágyban, szóval hármasban még inkább negatív rekordokat döntenél. - kuncogtam fel.

Lassan léptem ki a sötét rejtekhelyemről a pislákoló fénybe. Cigarettámba beleszívtam, majd Zayn barna szemébe néztem. Köpni- nyelni nem tudott, csak állt egy vas ajtó előtt, aminek a kilincsén pihentette a kezét.

- Na mi van Malik? Már nem is  vagy olyan bátor? - kérdeztem rá, miközben végig néztem még mindig kitetovált és makulátlan testén. Ha nem tudnám mekkora faszfej,talán még mindig a lábai előtt hevernék.

- Mit keresel itt? - aggódva tekintett rám. 

- Hát ne aggódj. Nem téged, hanem az idióta göndör srácot, aki csak úgy lelépett tőlem és egy kibaszott levéllel búcsúzott el, de én adok neki olyan búcsút amit sem Ő sem Én nem felejtünk el. - magyaráztam, mire Zayn rámarkolt a vaskapu kilincsére.

- Ott van bent, igaz? Éppen arra vár valószínű, hogy együtt iszogasson veled, mert te belevitted a rosszba. Odabent ül és élvezi a kanapén a televízióból kiszűrődő sztárpletykákat...igazam van? - Zayn nagyot nyelt.- Engedj be oda! - biccentettem a vasajtó felé.

- Soha! - rázta meg a fejét.

Erőt vettem magamon s, bár féltem de arrébb löktem. Teste megingott és elengedte a kilincset mire én rámarkoltam és felcsaptam, azt.

Nem láttam odabent semmit, hiszen sötét volt. A lámpáról pedig semmi fogalmam nem volt merre lehet.

- Harry tudom, hogy itt vagy! - mondtam gorombán és mérgesen. 

Francnak nem kapcsolja fel a villanyt, hogy itt van és nem áll elém, hogy igen lelépett...

Csak egy hangosabb nyöszörgést hallatott amiről fogalmam sem volt, hogy mitől jött ki belőle.

*Harry szemszöge*

A délután magasságában többször is hallottam mocorgást kintről. Reménykedtem benne, hogy nem Zayn jött vissza, hogy valami szarságot a pofámba köpjön, hogy milyen szánalmas is vagyok. Mivel nem tudtam vajon milyen idő is lehet odakint, arra asszociáltam, hogy valószínű csak erősen fúj a szél, ami bizony elég erőteljesen megtudja rázni a falakat, ha arról van szó. A számba egy fekete színű anyag pihent, amit ez a pöcs, azért nyomott a számba, mert állítása szerint nem a megfelelő hangsúllyal beszéltem vele. Feltenném neki a kérdést,hogy Ő mégis hogyan csevegne az el rablójával, de tudom a választ,miszerint sehogy sem. Amíg Ő volt idekötözve meg sem mukkant. Pedig és próbáltam szóra bírni és én nem baszogattam úgy, ahogyan Ő azt most teszi velem.

Mikor meghallottam, hogy nyílik a lakat zára tudtam, hogy megérkezett és, ahogyan minden alkalommal most is direkt húzza az idegeimet és leül odakint, csakhogy én csöpögő nyállal várjam a kajámat. Már hallottam, ahogyan rámarkol a kilincsre, de egy női hang megzavarta. Számomra iszonyatosan ismerős volt a hang, még akkor is , ha szinte alig hallottam valamit abból amit mond. Túl visszhangos volt ez a hely, így aztán semmi értelmeset nem sikerült kihallanom. Ám az utolsó mondatot annál inkább értettem. A hang kitisztult.  "Eléggé közeli Zayn Malik." A testem szinte magától életre kelt attól, hogy majdnem egy hónap után újra hallottam, ezt a hangot. Felnyüszítettem, de nem értem el sok mindent, mert a vasajtó blokkolta a hangom kijutását, ebből a dohos pincéből.

Az ajtó percek múlva kicsapódott. Láttam, ahogyan Zayn a földön fekszik, míg előttem csak egy alakot láttam. Egy alakot, amit már egy hónapja nem láttam és nem öleltem magamhoz. Az arcát nem láttam a sötétségben,csak az alakját. Ő valószínű cseppet sem látott, hiszen megszólított.

- Harry tudom, hogy itt vagy! - hangjából csalódottság és düh áradt, amit éppenséggel teljesen megértek, hiszen azon az állásponton van, hogy leráztam és ott hagytam a francba egyedül a legjobb barátommal, akit szintén elküldtem a picsába.

Hangosabban nyöszörögtem,de még mindig nem történt semmi sem. Megpillantottam Zayn-t, aki egy gonosz mosolyt villantott felém. Bezzeg őt tökéletesen láttam, hiszen körbevette Őt az üres térben pislákoló neon. Az a görény felkelt a földről, majd Loretta válla mögött elnyúlva hozzányúlt a kapcsolóhoz és kattintott rajta egyet. Ez a neon elég régi, így csak pár perc pislákolás után égett egy kissé a fénye.
Pislogni kezdtem. Szemem teljesen hozzá volt szokva a sötéthez, mire megláttam magam előtt a csodámat. Haja göndören hullott le a vállára, fekete nadrágja csodálatosan feszült rajta, a póló pedig az enyém volt, ami be volt tűrve a nadrágjába. Még mindig pislogott, mire felnézett és meglátott.


*Loretta szemszöge*

Elnyúlt felettem Zayn karja, majd felnyomta a villanyt. Sokára lett teljesen világos, a szemem pedig aligha akart hozzászokni a neon erős, mégis halovány fényéhez. Egy idő után viszont azon kaptam magam, hogy már simán tudom bámulni a padlót. Feljebb emeltem a tekintetemet, mire megpillantottam Harry-t. Fel sem fogtam, hogy-hogy néz ki. Mindkét karja ki volt kötve a mögötte pihenő csőhöz. Haja csomókban állt, kuszán. Arca és a rajta feszülő fehér póló koszos volt. A farmerja kiszakadt, a lábán pedig a Nike sportcipő pihent, ami olajban ázott. Csak bámultam a könnyesen smaragdzöld szemeit és megszűnt a világ körülöttem. Apró mosolyt villantott felém és a fogai még mindig ugyanolyan fehéren ragyogtak, mint mikor elment.
Zayn hangos és undorító nevetése ébresztett fel, hogy hol is vagyok most.
- Engedd el most azonnal. - fordultam meg. De tudtam mit csinálok, így lazán beszéltem hozzá. Reméltem, hogy nem hallja meg a remegést a hangomban.
- Te teljesen hülye vagy? Azt hiszed csak, mert idejössz és azt mondod, hogy engem el, majd elengedem? - szánalmasnak tartott, de tudtam mit csinálok, így csak egy félmosolyt küldtem felé. Elhallgatott és csendben figyelt engem. Fogalma sem volt mit csinálok.
Oda sétáltam Harry-hez és kivettem a szájából a fekete anyagot. Hevesen kezdett el levegőt venni, majd  végre teljes egészében megjutalmazott egy fájdalmas mosollyal.
- Oh. Milyen megható! - csattant fel Zayn és összeütötte a két tenyerét.
Ledobtam magam mellé a fekete kis kendőt.
- Loretta. - nyöszörögte alig hallható hangon Harold.
- Harry. - simítottam végig kezemet az olajos, koszos arcán. Még jobban tenyerembe nyomta a kis izzadt pofiját, amin legszívesebben bőgtem volna. De Zaynnel még van egy kis játékom. Odahajoltam Harry füléhez.
- Amit most csinálok ne hidd el, de ajánlom, hogy legyél jó színész, attól a pillanattól kezdve, hogy felállok mellőled. - hadartam le gyorsan suttogva. Alig láthatóan bólintottam neki, majd kezembe vettem a fekete kendőt és felkeltem mellőle.

- Kivettem a szádból, ezt a szart, hogy legalább levegőt kapjál te szarházi! - motyogtam neki oda, miközben Zayn felé igyekeztem, akinek az arcáról az értetlenséget tudtam leolvasni. - Add ide a kajáját! - fordultam oda a kis pöcs felé, aki üres tekintettel nyújtotta át nekem a műanyagot, amiben a tészta pihent. Leemeltem a doboz tetejét, majd szó szerint Harry elé hajítottam, aki nagyon jól játszotta, hogy kissé fél tőlem.
- Jó étvágyat te fasz fej! - mormogtam, majd a farzsebembe nyúltam és elővettem a cigis dobozomat. Rágyújtottam.
- Most pedig Zayn gyere velem...van egy pár ötletem! - elővettem a legerotikusabb hangomat és ujjaimmal felsétáltam Zayn mellkasán.
- Jö..jö..jövök! - dadogta és nem tudtam, hogy fél vagy már attól fel áll az idióta farka, hogy hozzá értem.
Lassan sétáltunk ki a teremből, majd becsuktam a vasajtót.
Nem tudja mit vállalt. A kezemben még ott pihent a fekete kendő, amellyel még vannak elképzeléseim.
- Hova megyünk? - kérdezte meg izgatottan, mire felé fordítottam a fejemet és egy izgató mosolyt küldtem felé. Hangosabban vette a levegőt, mire én észrevehetetlenül is de megforgattam a szememet.
A Range Roverhez sétáltunk.
- Szállj be az anyós ülésre. - utasítottam. Persze ő naivan, azonnal bevágta magát az autóba. - Mielőtt elindulnánk fel kell hívnom, azt a barom Louis-t, hogy tudja ma nem megyek haza. - motyogtam be az ablakon és a mobilomért nyúltam. Zayn csak bólogatott, mint valami kutya. Arrébb sétáltam és felhívtam Lou-t, aki azonnal felkapta a telefont.
- Hol a picsába vagy már? Tudod, hogy aggódok? - úgy tűnt tényleg nagyon aggódott.
- Louis..nyugi! De van egy kis elintézni valód!
- Hallgatlak..- hangja megkomolyodott.
- Szállj be a barna BMW-be és gyere el a Peterborough road-hoz...-nem tudtam befejezni a mondatomat, mert közbe szólt.
- Ott van Harry régi háza..mit csinálnék én ott?
- Fantasztikus, ezek szerint tudod melyik ház az. Menj be a hátsó fa ajtón, majd a vas ajtón át és hozd el onnan Harry-t. A bilincs kulcsát azt hiszem a folyosón pihenő fa komódon láttam. - hadartam le gyorsan.
- Mi van? Harry ki van bilincselve?
- Zayn ellopta...de majd mindent elmesélek, de kérlek vidd haza Harry-t! Könyörgök! - motyogtam, mire ő szomorúan felsóhajtott.
- Jó. Te hol leszel addig?
- Autókázok egyet Zayn-nel.
- Vigyázz magadra. Szeretlek te dagi.
- Vigyázok. Én is szeretlek és soha többé ne hívj daginak. - kuncogtam, mire ő is felnevetett.
A telefont újra a zsebembe temettem, majd a legzsémbesebb tekintetemmel támolyogtam vissza Zaynhez.
- Mi tartott ilyen sokáig? - törte meg a csendet.
- Nehezen lehetett lerázni a kis buzit.- mormogtam és nagyon bántam, hogy szegény Louis-ról, így kellett beszélnem.
Bekapcsoltam az övemet, majd elindultunk.
- Hová viszel? - kérdezte meg már harmadszorra, mire én csak rákacsintottam. Valójában arról még nem volt fogalmam, hogy hova megyünk, de valahova biztos, ha már utat építettek neki.
Már fél órája autóztunk, mire Zayn megelégelte a dolgot és tenyerét a combomra simította. Hányhatnékom támadt, de visszatartottam és egy biztató mosollyal néztem felé, mire kezét feljebb vezette. Reménykedtem benne, hogy nem jut el odáig az ujjaival, de tévedtem mert megérintett. Az autóval hatalmasat fékeztem, mire ijedten kapta el kezét Zayn.
- Miért álltunk meg a semmi közepén? - nézett rám furcsállva. - Ugye nem autóban akarod csinálni? Nem mintha bármi ellenvetésem lenne az egésszel baby, csak azért mégis más lenne mondjuk a közös ágyunkban, nem?
Hangosan felnevettem, mire a mellettem ülő fekete srácba belefagyott a levegő.
- Ugye nem gondoltam komolyan, hogy azok után, amiket műveltél velem, majd lazán megdugsz egy autóban, míg a pasim halálra éhezik? - kérdeztem meg tőle komolyan.
- Mi van? - kapta fel a vizet.
- Zayn Malik-ot jól átbasztáááák. - harsogtam fel, mire keze elkapta a felkaromat és erősen szorította meg, azt.
- Tudod Zayn ez nekem már nem fáj. Hiába szorítod, már nem fáj. Pontosan miattad nem. Minden fájdalom, ami ért az miattad volt...így az amit te okozol már nem tud komolyan fájni. - motyogtam miközben mélyen belenéztem a mogyoróbarna szemeibe. Elengedte a karomat, majd lehajtotta a fejét. Egy pillanatra azt hittem most jön a megpofozós rész, de helyette halkan hüppögni kezdett. Nem tudtam mit csináljak, a tervemben nem volt benne, hogy Mr. Kurva Erős Idegzetű Zayn Malik sírni fog.
- Mi bajod? - kérdeztem meg. Aggódtam egy kicsit. Sosem láttam sírni.
- Te. Te vagy minden bajom! - gügyögte.
- Nem értelek.
- Te vagy az egyetlen nő, akiért mindent megtennék Loretta a mai napig és nincsen senki más. Soha nem lesz olyan, aki a nyomodba tudna majd lépni. Mert te olyan más vagy, mint a többi nő. Érted? - kapta fel rám könnyes arcát.
- Huh. - csak ennyit tudtam kinyögni a számon.
Nagy csend állt be az autóba, már a motor sem járt, mert időközben leállítottam.
- Mit akarsz? - kérdezett fel halkan.
- Hogy érted?
- Hogy lesz neked jó? Ha nem akarsz látni megértem. De akkor mondd a szemembe, hogy nem akarsz látni..hogy tűnjek el az életedből és megteszem! - olyan átéléssel mondta, hogy kezdtem megőrülni teljesen. A srác, aki anno megváltoztatta az életemet...
...és milyen sokat jelentett neked - suttogott a belső istennőm, bár inkább ördögnek mondanám.
- Zayn..én nem akarom, hogy eltűnj az életemből...- hadartam, mire újra a kezeiről rám nézett.- ... csak azt akarom, hogy hagyd, hogy békésen és nyugodtam éljem az életemet Harry-vel. Mert szeretem őt. Felőlem lehetünk barátok, de én nem tudom kitörölni azokat a dolgokat, amiket tettél velem.
- Értem. Szóval lehetünk...- szipogott fel. - barátok?
- Megpróbálhatjuk, de nem ígérek semmit sem. - magyaráztam.



Leparkoltam Zayn háza előtt.
- Szia Loretta. - köszönt el halkan. - És ne haragudj rám.
- Zayn..de haragszom. Láttad, hogyan telt el ez a két hetem? Láttad? Tudom, hogy láttad...tudom, hogy ott voltál. Ott voltál a szobámban, az erdőben, a parkban, sőt az udvarunkban is. Láttad, hogy mennyire fájt nekem Harry elvesztése?
- Én..én csak az udvarotokban voltam ott. A házatokat meg sem közelítettem. - dadogta zavarodottam, mire én újra pánikba estem. Ha nem ő volt a szobámban, akkor mégis ki?
- Most menj innen..kérlek! - szuszogtam, mire kiszállt az autóból. Egy ideig csak a kormányon pihentettem a fejemet, majd úgy döntöttem, hogy ideje lesz hazamenni. Remélem, hogy Louis és Harry már hazaértek.


Negyed órával később haza is értem. A barna BMW már a ház előtt állt én pedig izgatottam pattantam ki a Range Rover-ből. Hihetetlen gyorsasággal nyitottam ki a zárat, majd beléptem a csendes, villany világította lakásba.
Mocskos cipővel rohantam be a nappaliba, ahol a fehér kanapén ott ült Harry még mindig koszosan, mellette pedig Louis karolta át a vállánál fogva.
Szinte sprintelve rohantam oda Harry elé, akivel egy darabig csak néztük egymást. Szánalmasan nézhettünk ki. Nyúzott voltam, koszos és bagó szagú, míg Harry úszott az olajban, illetve annak a szagában. Louis mégis édes mosollyal figyelt végig bennünket. Harry felkelt a rózsaszín ágy takaróhoz, majd erősen magához szorított. Olyan erősen kapaszkodtam a vállába, amennyire csak lehet. Magamba szívtam a kissé izzadt, olaj szagú illatát, de még így is tetszett, hisz az Ő testét szoríthattam magamhoz.
- Köszönöm! - tátogtam oda könnyes szemmel Louis-nak, aki vigyorogva a magasba emelte a kezét, majd eltátogott egy nem az én érdemem! sorocskát.
Kicsit eltoltam magamtól Harry-t és a zöld szemébe néztem. Csak pislogtam.
-  Soha többé ne hagyjál magamra! - motyogtam.
- Nem foglak. - hangja melengetett, hiszen most először hagyta el ajkát egy teljes mondat. Rekedt és szeretetteljes hangja mosolygásra késztetett. Közelebb hajoltam hozzá, így egy kicsit újra lábujjra hegyre kellett állnom. Ajka lassan érintették meg az enyémet, majd óvatosan csókolni kezdett. Szája melengette és újra felfedezte az enyémet. Ujjaimat a hajába fűztem és egy pillanatra azt hittem, hogy csak álmodok. De nem. Nyelve utat tört a számba, majd még közelebb húzott magához. Óvatosan pislogtam fel újra szemébe.
- Na akkor én hagyom is a boldog párocskát. - kelt fel Louis a kanapéról.
- Nem! - kaptam el a karját.
- Miért,nem? Én és Harry mindent megbeszéltünk! Imádom a fürtösödet! - vigyorgott rá Harold-ra, aki csak felkuncogott egy kicsit.
- Nem, azért akarom, hogy maradjál. - suttogtam. Mintha attól féltem volna, hogy meghallja valaki más is rajtunk kívül.
- Akkor miért? - kérdezte fel mosolyogva.
- Ragaszkodom hozzá. - magyaráztam, mire mindketten értetlenül néztek rám. Csak ingattam a fejemet.
Magamat sem értem miért, de nem akartam, hogy Louis elmenjen.
- Tényleg maradj! - mondta Harry is, majd Louis végül belement az ajánlatba.
- Harry..menj el fürdeni én pedig, addig beszélek Louissal. - mosolyogtam rá, mire homlokomra puszit nyomott, majd elvonult a fürdőszobába.


5 megjegyzés után új résszel szolgálok :) és sajnálom a késést P .xx