2014. március 18., kedd

16. fejezet

Kövessetek instagrammon: namelesspetra
                 twitteren: Petra_Fulopp
Kérdezzetek Ask.fm-en :fulopppetra
Nem húzom tovább az időt. Következzen a rész. P .xx


- Jól vagy? - pásztázott aggódva a kék tekintet.
- Igen csak....semmi. Hagyjuk. - motyogtam, majd nyugtatásul magamhoz húzta Louis széles vállát.
Aprót nevetett a gesztusomon. Az elmúlt pár napban csak Ő ölelgetett engem és próbált belém lelket önteni, de sohasem öleltem vissza. Most viszont kellő képen megszorongattam. Újabb furcsa érzésem lett, mintha tényleg valaki figyelne. De senki sem volt ott és tudtam, hogy minden csak az idióta képzeletem szüleménye.
- Menjünk be! - pislogtam fel Lou-ra, aki csak bólintott egyet.
Ledobtam a sportcipőmet a cipős szekrény mellé, amikor észre vettem a gyakran használt lakk cipőt a polcon. Harry-é volt.
Mibe ment el itthonról, sőt az egész városból, ha nem ebbe? Ez volt a kedvence.
- Kérsz valamit enni? - törte meg egy hang a gondolkodásomat.
- Igen. Kérek. - suttogtam halkan, mégis érthetően.
Louis iszonyatosan kedves hozzám, ha belegondolok, akkor most nélküle nem igazán mennék semmire sem. Amióta a kis göndör lelépett mellettem van a kócos hajú, kék szemű, bolondos srác, aki ugyanúgy a padlóra lett küldve, ahogyan én. Ráadásul ugyanaz az ember küldte padlóra, aki engem is. S bár a lakásból két hete ki sem mozdultam és most is csak Louis rángatott ki a falak közül, úgy éreztem élek. Ez volt az első nap, azóta mióta elment, hogy én így érzek.
- Sajtos makarónit csinálok. Jó lesz? Szereted a sajtszószt?
Heves bólogatással válaszoltam. Nem vagyok valami izgalmas társaság mostanában. Lou, pedig kedveskedett és szóba próbált elegyedni velem, elég kevés sikerrel. Két hét után, miután már Ő nem jelentkezett lehet, hogy talpra kéne állnom. Legalábbis dolgozni bemehetnék, mert az az egy dolog köt még Harry-hez. Ki sem lépett, ha jól tudom és az ajtón még mindig ott díszeleg a neve az arany kis névtáblán, az enyémmel együtt.
- Louis..- álltam fel végre a cipők mellől és felé léptem.
- Hm? - szeme azonnal rám pislogott, mintha csak erre az egy szóra várna, már vagy fél hete.
- Mit szólnál, ha én is segítenék a makaróniba? - egy apró fél mosolyt villantottam felé, mire az Ő arcán egy hatalmas vigyor terült el.
- Örülnék neki!


Együtt készítettük el az ebédet, ami meg kell vallanom, hogy nagyon jó kis időtöltés volt. Louis mindvéggi beszélt hozzám és vicces történeteket mesélt a kiskorából. De mivel Harry-vel nőtt fel, nem nagyon tudta kihagyni a történetekből. Az arcán neki is csöppnyi fájdalom mutatkozott, ahogy kimondta a göndör nevét, de próbálta előlem leplezni, nehogy én is rosszul érezzem magam. Nem nagyon sikerült neki, hogy ne vegyem észre.
Csendben ültünk az asztalnál. Úgy éreztem mondanom kéne valamit csak, hogy megtörjem a csendet, de sehogy sem jött ki hang a torkomon. Figyeltem, ahogy a kócos bekapja a villát...fájt...fájt,hogy nem Harry ül előttem és nem vele főzök, hogy nem vele ülök szembe és ebédelek. Belülről szét marcangolt az érzés, hogy vajon merre lehet. Hogy mégis mit ronthattam el ennyire, hogy nem kellettem neki, hogy még csak el sem akart köszönni tőlem személyesen.



* Harry szemszöge*

Aprókat pislantottam de még mindig semmit sem láttam a nagy sötétben. Hideg volt. A karom fájt. A hasam üres volt és az egész testem csupa kosz volt. Kellett nekem aznap este Zayn után mennem, mikor megerőszakolta Lorettát, mert igen...utána jöttem. Hiába mondtam azt, hogy nem tettem vele semmit sem, hazudtam. Leütöttem és bezártam a régi lakásom pincéjébe. Úgy éreztem egy darabig itt kell tartanom, amíg nem mondja azt, hogy békén hagyja Lorettát..de túl jól bírta. Két héten át, minden éjszaka Zayn-hez jöttem ki, hogy legalább megetessem és megitassam...nem azt akartam, hogy meghaljon, hanem azt, hogy békén hagyja a kis Angyalkámat.
De az utolsó éjjel, mikor kijöttem hozzá volt felém egy kérése, még pedig az, hogy csak egy fél órára szedjem le róla a bilincset, hogy sétálhasson egy kicsit. Túl jó szívem volt és megengedtem neki. Innentől kezdve fordult a kocka. Én vagyok idebilincselve a vascsőhöz, én vagyok az, aki csak éjjel kap enni és én vagyok az, aki szenved. Zayn viszont nem túl kegyes hozzám...Ő tényleg a halálomra pályázik. De erősebb vagyok annál, mint ahogy Ő azt gondolja. Egy dolog fáj. Csakis egy dolog van, ami belopta magát a tudatomba és nem hagyja békén. Loretta! Hiányzik. Még jobban zavar az, hogy tudom Zayn mit tett. Megírta a levelet helyettem, így most mindenki akit szerettem azt hiszi, hogy cserben hagytam. Louis, Gemma, a saját édesanyám...és a nő, akiért mindent eldobnék ha kéne..Loretta.
Kinyílt a hatalmas vaskapu és megpillantottam a fekete hajú, bőrdzsekis faszt, aki miatt most minden romokban hever.
- Na mi van göndör? Jól érzed magad? - hangosan nevetett, ami az üres tér miatt még visszhangzott is. A hideg is kirázott.
- Kapd be!
- Csak óvatosan a szavakkal Styles! Te még mindig kevesebbet veszítesz, mint én veszítettem.
Nem értettem miről beszél. Minden éjjel ezt mondta, de egyszer sem értettem.
- Kurvára nem tudom miről beszélsz! - tört ki belőlem.
- Oh. Nem? Elvetted tőlem azt a nőt, akinek mindent köszönhettem. Elvetted tőlem a nővel együtt a barátaimat is,akikkel együtt dolgoztam, akik biztosították a megélhetésemet. Mindenről te tehetsz. Miattad egyedül maradtam és most teszek róla, hogy egyedül maradjál te is...már ha kiengedlek innen valaha is. - biccentett felém.
- Nem én tehetek róla, hogy mindenki utál téged! - ennyit tudtam kinyögni. Igazam is van. Rendben..elvettem tőle a "nőjét", akit igazából azért tartott, hogy legyen pénze és nem azért, hogy szeresse. A barátok pedig nem mennek el, ha igaz barátok.
- Ne aggódj Harry. Két hét telt el és úgy néz ki téged a nőd, már el is felejtett! - mélyen a szemembe nézett. Arca fagyos volt és ijesztő. Legalább is én rettegtem tőle.
- Hazudsz! - kiáltottam fel és megrántottam az összeláncolt kezeimet.
- Azt te csak hiszed. - kacsintott rám, majd dzsekijébe nyúlva fotókat dobott elém,miközben rágyújtott egy cigarettára.
Csak néztem a képet a már halovány neon fényben. Loretta volt a képen és Louis. Fogták egymás kezét, majd a következő képen ölelkeztek. Eleinte irtóra fájt, hogy talán igaza van. Aztán feltűnt a póló. A póló, amit Lori viselt a képen. Az enyém volt. A fekete, gyakran hordott pólóm volt rajta. Nem felejtett el. Lousnak pedig egy hatalmas tálca sörrel fogok fizetni, ha végre kikerülök innen, amiért ott van Loretta mellett és segít neki.
Megadtam Zayn-nek az örömöt és fájdalmat szimuláltam, mintha tényleg elhinném, hogy elfelejtenek.
- Itt a kajád. - tolt elém valami tészta félét.
Gyorsan dobtam magamba a tésztát.



Másnap *Loretta szemszöge*

Kedd gyanánt úgy döntöttem be megyek a céghez. Titkon reménykedtem benne, hogy talán Harry is ott fog ülni a bőr fotelbe. De biztos voltam benne, hogy nem fogok összefutni vele.
Kikecmeregtem az ágyból, majd lementem a konyhába, hogy kávét csináljak. Kedveskedés gyanánt Louisnak is csináltam egyet, bár Ő még a kanapén szundított.

- Louis. - löködtem meg egy kicsit a vállát, miközben a kezemben pihent a bögréje. Semmit sem reagált.
- Lou!!!! - szóltam kicsit hangosabban, de még mindig nem volt semmi reakció. Letettem a bögrét és a forró tenyeremmel végig simítottam a borostás arcát, mire végre pislogni kezdett.
- Loretta? - nézett rám kómás fejjel.
- Igen. Én vagyok. - kuncogtam fel. - Csináltam egy kis kávét. - nyújtottam át neki a fehér bögrét.
- Uh. Köszi. De miért keltél fel ilyen korán. - pislogott fel az órára.
- Bemegyek a céghez. Ráadásul Niall-t is meg kéne látogatnom, hogy lássam, hogy néz ki az új kávézó.
- Rendben. Menjél csak. Én addig vissza költözök a lakásomba. - mellé ültem és magamra húztam egy kicsit a takarójából.
- Még ne menj el. - suttogtam miközben rá néztem.
A kék szemével engem bámult, ahogyan én is Őt. Nem akartam, hogy itt hagyjon. Nem akartam teljesen egyedül maradni. Ő pedig olyan más, megnevetett és mindent megtudok vele beszélni. Hosszú farkasszemezés után megszólaltam.
- Maradj velem. Inkább hozd ide a cuccaidat. - magyaráztam.
- Azt akarod, hogy itt maradjak veled? Költözzek ide? - bámult rá a kávéjára. Egy pillanatra fájdalmat éreztem, hogy fáj neki.
- Nem muszáj ha nem bírod a képem.
Hangosan nevetett.
- Téged nem lehet nem bírni. Szívesen itt maradok...veled. - mosolygott rám. Arca álmoskás volt, haja a szokásosabbnál is kócosabb, szeme pedig még mindig ragyogóan csillogottt.



Összekészültem. Belebújtam a fehér ingembe és felvettem hozzá a fekete, magasderekú szoknyámat. Hajamat kontyba fogtam és végre egy emberi lény köszöntött vissza rám a tükörből. Leszaladtam a lépcsőn, majd elköszöntem a kanapén, még mindig fetrengő Louistól.
- Majd jövök! - nyomtam puszit homlokára.
- Mikor? - kérdezett vissza és elkapta a kezemet.
- Nem tudom pontosan. De felhívlak, ha elindultam haza felé.
- Nem akarom, hogy még valaki itt hagyjon, akit szeretek Loretta! Ígérd meg, hogy visszajössz!
- Megígérem. Sőt. Vacsorát is hozok. - mosolyogtam rá, majd felkaptam Harry autójának a kulcsát és elindultam.
Biztos nem örülne neki, ha látná milyen módon rángattam a váltót, amikor a pirostól tovább akartam indulni. De amit nem lát, az nem fáj neki. Furcsálltam, hogy a hőn szeretett autóit itt hagyta, hogy porosodjon a garázsban..de tőlem nem kell félteni őket. Szívesen elmegyek az összessel egy körre.
Harry helyére parkoltam le az autóval, hisz neki és a Range Rovernek külön VIP helye volt a parkolóban. Utoljára megnéztem magamat a vissza pillantó tükörben.
- Oda bent nem láthatják, hogy fáj neked, szóval vigyorogsz, mint akivel minden rendben van és nem gondolsz a göndörre különben haza fele megfojtalak a csodás fekete autó hátsóülésén. - beszéltem magamhoz. Tényleg kezdek teljesen megőrülni. Amint kiléptem az autóból, úgy éreztem megint csak figyel valaki. De betudtam annak, hogy irtó paranoiás vagyok és úgy sem lesz semmi bajom. Gondosan bezártam az ajtót, majd betipegtem az üveg ajtón. Az összes szem a folyosóról rajtam állapodott meg és mindenki vad sugdolózásba kezdett.
- Jó reggelt Miss. Hells! - támadott le rögtön a kis recepciós csaj, akinek a nevét még mindig nem tudom, de én inkább csak "Hatalmas Mell"-nek fogom hívni. - Az irodájukban, az asztalon ott találja a papírokat, illetve holnap megrendezésre kerül egy céges vacsora, amin magának és Mr. Styles-nak is jelen kell lennie. Hiszen a maguké a cég. - magyarázott és magyarázott, amikor egyszer csak meghallottam a vacsorát. A picsába is. Mégis, hogy lenne itt Harry, amikor én sem tudom, hol van.
- Köszönöm. Ha netán Harold nem tudna megjelenni az esetben mit tehetek? - próbáltam olyan arcot vágni, mintha csak azért nem lenne a városban, mert éppen az anyjáéknál van.
- Fogalmam sincs. Ilyen még nem nagyon fordult elő...- nem hagytam, hogy befejezze a mondatot.
- Harry meglátogatta a szüleit és jelenleg nincsen a városban, szóval lehetetlen, hogy holnap itt legyen. - magyaráztam meg a dolgokat, mintha tényleg ilyen egyszerű lenne és belül nem akarnék minden második másodpercben meghalni.
- Értem. Ez esetben nem tudna mással jönni? Legalább valaki képviselhetné Mr. Styles-t.
- Meglátom.
Sietős léptekkel vonultam be az irodában, mit sem törődve a sutyorgással, ami a kis asztalok felől jött.

Belépve a kis terembe még éreztem Harry fűszeres illatát, a parfümét és a használt bögréje még mindig ott állt mosogatásra várva a pulton. Fellélegeztem. Mintha itt lenne. Körbe néztem, de nem volt ott. Nem tudtam elfelejteni a napot, mikor hanyatt vágta magát a kanapén és lazára kötötte a nyakkendőjét, hogy pihenjen egy kicsit. A szemem előtt lebegett a nyugodt arca, ahogyan az ujjait egymásba fonta a hasán a lábát pedig az kanapé karfájára dobta és egymásra pakolta. Ledobtam a lábamról a magassarkút és odasétáltam a fekete dívány mellé. Ráültem, majd próbáltam leutánozni azt, ahogyan Ő feküdt itt. Lehunytam a szememet az illata pedig még erősebben érződött. A bőrszínű párna felé fordítottam a fejemet. Az volt az illat okozója. Magába hordozta a jellegzetes, számomra varázsos illatot. Felültem és magamhoz öleltem a kis párnát.
- Baszd meg! Ha tudnád mennyire hiányzol! - suttogtam és könnybe lábadt a szemem.
Miután abbahagytam a könnyeim potyogtatását az asztalomhoz léptem. Nagyjából 10 papír pihent rajta és több cetli is fel volt ragasztva a laptopomra. Többek között az a kék kis cetli is, amire Harold írta fel hogy " Szeretlek és ebéd szünet után jövök! Csók: Harry..xx" . Azt az egy cetlit hagytam fent a laptop monitorján, a többi a kukába végezte.

Minek után az összes papírral végeztem és mindent felküldtem a nyomdába eléggé elfáradtam. Bekapcsoltam a kávéfőzőt és tv-t is, amiben a napi hírek mentek a sztárokról. Harry mindig ezt nézte, hogy megtudjon valami szaftosat. Én is bámultam az idióta híreket, amiben éppen egy lány bandáról volt szó, bár nem nagyon kötötte le a figyelmemet. A kávém elkészült.
Éppen egyre inkább odafigyeltem a Justin Timberlake-ről szóló hírekre, mikor bekopogtattak.
- Szabad! - kiabáltam ki és kortyoltam egyet a fekete löttyből. Egy srác lépett be az ajtón, azt hiszem Mike.
- Miss. Hells elkészültek ezek a nyomtatványok. - lobogtatta meg a papírokat.
- Tegye csak le az asztalomra. - mosolyogtam rá egy aprót.
Miután ellépegetett az asztalhoz rám nézett.
- Maga olyan gyönyörű. - suttogta, mint aki éppen nincsen magánál.
- Tessék? - mosolyogtam nagyobbat és nem értettem a hirtelen kirohanását.
- Elnézést Miss. Hells. Örülök, hogy visszajött dolgozni. Most megyek. - hadarta le gyorsan majd kilépett az ajtón.


Úton voltam a már kész, új kávézó felé. A parkolót csodálatosan alakították ki, még ezzel a hatalmas autóval is kényelmes helyet találtam benne, ahol lazán parkolhattam le. Kék betűkkel világított a "The Blondish" felirat. Kissé már sötétedett.
Belépve a helyen kisebb lézengés volt. Nagyobb, mint anno, de nem volt tele a hely. Niall megpillantott és leesett az álla. Kiszaladt a pultja mögül és erősen ölelt magához.
- Annyira régen láttalak! - motyogta és úgy éreztem valami nem stimmel.
- Én is örülök neked Niall. - öleltem vissza, majd belém karolt és elkísért az egyik bárszékhez.
- Kérsz egy kávét? Van egy új specialitásom. - kacsintott rám izgatottan én pedig bólogattam.
- Jól néz ki a hely Ni. Tényleg jó lett. - néztem körbe és a képzeletembe kezet fogtam magammal, mivel ilyen helyet raktam össze.
- A te érdemed Lori. - mosolygott miközben bekapcsolta a kávé főzőt. - Hogy vagy mostanában?
- Öhm..élek. - makogtam össze-vissza. Úgy éreztem neki nem tudnék hazudni. Ő annyira ártatlan volt és a mosolya is túl kedves volt ahhoz, hogy arcon hazudjam és annyit mondjak Minden oké...
- Harry lelépett, igaz? - kérdezte lehajtott fejjel.
Álljon meg a menet! Ő is kapott levelet? Honnan tudja, hogy Harry már nincsen itt....?
- Honnan veszed? - kérdeztem kissé meghökkenve.
- Egy hete itt járt. Vele volt egy nagyon fekete, nagyon nem szimpatikus srác is, aki eléggé bunkón viselkedett Harry-vel. Aztán leléptek a kis utcába. - biccentett  fejével balra.
- Itt járt? Te tudod merre mentek Niall? - kérdeztem aggódva. A fekete alighanem Zayn volt és ha megtudom, hogy azzal az idióta pöccsel lépett le Harry esküszöm, hogy falnak megyek.
- Volt itt, igen. Megittak egy teát. Illetve a fekete hajú naponta visz el innen tésztát, olyan 7 óra felé. - magyarázta. - Szerintem szereti a tésztánkat! - vigyorgott rám, de nem akartam hibáztatni amiért nem érti, hogy min akadtam fent.
Kockáztassak? Jelenleg 5 óra van. Várjak itt két órán keresztül?
- Elkészült a finomság! - emelete elém az üveg pohárba töltött, nagyon ínycsiklandónak kinéző finomságot Niall. Az alján sötét volt a kávé, míg a tetején egyre világosabb.
- Ez nagyon jól néz ki Horan! - dugtam bele a szívószálamat.
- Pontosan. Ezért lett a neve Sweet Hells. - kacsintott rám. Beletelt pár percbe, mire leesett, hogy az ital, amit éppen kortyolgatok rólam lett elnevezve.
- Te elneveztél rólam egy kávét? - hangosan nevettem.
- El. Megérdemled! - simított végig a karomon, ami egy kissé fájt, mégis jól esett.
- Hazavigyelek? Van egy vacsoraszünetem. - motyogta, miközben ledobta magáról a kötényét.
- Autóval jöttem. Ne fáradj vele. - rántottam meg a vállam.
- Akkor hazavihetnél! Én lábbal akartalak hazavinni. - pirult el egy kicsit, mire felnevettem. Igazán humoros ez a Horan.
- Rendben. Hazaviszlek! - bólintottam oda neki, mire egy hangos "köszönöm" hagyta el a torkát. - Csomagolnál nekem abból a tésztádból, amit emlegettél? Valamit ennék vacsira.
Miután mindent elcsomagolt, amit kértem, mindenki kisétált a kávézóból, majd beszálltunk a puha bőr ülésre.
- Sosem ülhettem bele Harry autójába. - nevetett fel hangosan.
- Ajánlom, hogy kösd be magadat.
- Ugye van jogsid? Nem akarsz megölni, igaz? - kuncogott, miközben elnyúlt a biztonsági övért.
- Ne aggódj. Egészben hazajuttatlak. Hogy jössz utána vissza a kávézóba?
- Gyalog. Rám fér egy kis séta. - bámult ki az ablakon.
Az út gyorsan és csendesen telt. Kiszállt és édesen integetett,miközben kinyitotta a zárat.
Tovább hajtottam egyenesen haza, hogy végre megetessem Louis-t.
Belépve a lakásba, valami nagyon finom illat csapta meg az orromat.
- Louis! Megjöttem! - kiáltottal fel hangosan.
- Jövök! - kiabált ki nekem, majd két perccel később megjelent egy teljesen lisztes arcú, tojásos pólójú Louis Tomlinson.
- Sütöttem. - vigyorgott eszeveszettül, mire én is hangosan felröhögtem.
- Te tudsz sütni? - kérdeztem és ledobtam magamról a blézeremet.
- Hát....nem. - nevetett még mindig.
A fejemhez kaptam és reménykedtem benne,hogy a konyha még épségben van.
De szerencse már minden tiszta volt. Kivéve Lou-t, aki úszott a receptbe...szó szerint.
- Legalább sikerült a sütid? - kérdeztem érdeklődően. Édesszájú vagyok, szóval ha jól sikerült, akkor hetente süthet...szegény.
- Majd te eldöntöd, hogy finom lett-e. - kacsintott rám vagányan.
- Mielőtt leülnénk enni lefürdenék. - magyaráztam, mire ő csak bólogatott és megint nevetni kezdett.
- Min nevetsz? - én is felkuncogtam, mert feldobott a jó kedve.
- Azon, hogy te is nevettél.
Fantasztikusan elrötyögtünk egymás röhögésén, majd végre sikerült eljutnom a zuhanykabinig. A forró víz égette a bőrömet és ezt volt az egyetlen dolog, ami elékeztetett arra,hogy még élek. A kókusz illatú szappant magamra kenve, hatalmas habok lepték el a testemet. Elgondolkoztam, milyen is volt, amikor Harold testét borította a hab és aki lemosta, azt az én voltam. Csakis én. Most meg kitudja hol van, az idióta Zayn-nel.



- Ehetünk!! - szaladtam le mosolyogva a lépcsőn a pizsimbe.
- Vicces vagy. Meg is terítettem. - vigyorgott rám Lou.
Végre beszélgettünk is. Nem csak ettünk és ettünk. Elmeséltem neki, azokat a dolgokat, amiket ma tudtam meg Niall-től. Nagyjából semmit sem értett belőle, hiszen annyira nem ismeri Zaynt.

A nagy kajálások után másra sem vágytam csak, hogy végre ágyba bújhassak. Fel is caplattam az emeletre és már bújtam volna az ágyamba, amikor rossz előérzetem támadt. Szabályosan félni kezdtem. A szívem duplán dobbant és a hideg is rázott, miközben leizzadtam. Úgy éreztem valaki van itt és engem figyel. Nem tudtam nyugodt lenni..kicsit sem. Amilyen gyorsan csak tudtam lerohantam a nappaliba, ahol Louis már a tv-t kapcsolgatta műsor keresés gyanánt. Berobbantam és Louis-ra is a frászt hoztam.
- Jól vagy? - pattant fel a kanapéról sebesen.
- Nem. Félek Lou. Olyan, mintha valaki figyelne egyfolytában. - bőgni kezdtem. Nem sírni, hanem egyenesen bőgni. Reszkettem és nagyon féltem.


*Louis szemszöge*

Úgy robbant le a nappaliba, hogy a szívbajt hozta rám. Keze, lába remegett és eléggé vizes volt, ahhoz képest, hogy nem fürdött meg a pizsamájában.
- Jól vagy? - pattantam ki a takarók közül.
- Nem. Félek Lou. Olyan, mintha valaki figyelne egyfolytában.- könnyei utat törtek maguknak és az arcán potyogtak lefele, majd térde megrogyott és leült a puha szőnyegre, ahol tovább sírt.
Odasétáltam hozzá és felsegítettem, majd magamhoz öleltem és leültettem a kanapéra.
- Nyugodj meg! Én itt vagyok. Más pedig biztos nincsen a lakásban. - magyaráztam és megsimogattam a vizes arcát.
Rögtön nyakamba ugrott és átölelt. Addig sírt a vállamon, míg lassan el is aludt. Hanyatt feküdtem az ágyon és magunkra húztam a takarót. Próbáltam nem úgy mozogni, hogy felébresszem, hátha újra sírásra görbülne a szája, ami számomra eléggé fájna. Fáj, hogy így látom, hiszen Ő egy annyira mosolygós lány.


5 megjegyzés múlva új rész következik :) P .xx

6 megjegyzés:

  1. honey! hoztad a formádat! ez megint nagyon jó lett és izgalmas.:) jó azért kicsit most parázom h mi lesz Hazzal:) De a drágámat semmiképpen se vedd ki a történetből:P olyan cukiii <3
    na siess! puszii

    VálaszTörlés
  2. jajj :) nagyon jó. kíváncsi vagyok hogy mi lesz Hazzal:)

    VálaszTörlés
  3. De édes volt Louis <3 Juuuuj vajon ki kukkolta szegény Lori-t??Fuuu mik nem lesznek még itt.

    VálaszTörlés
  4. OMG ! Újat akarok :D találjàk már meg Harryt hiányzik :'( de nagyon jó lett :))
    XxVikk

    VálaszTörlés
  5. Aztaa. :D naon szupii let! Elkepeszto ahogy leirod a tortenetet! Sok gratulaa! :) ;) Gyorsan kovit! Es ahogy elottem is irtak pls. ne vedd ki a tortenetbol Louit! A mi kis dragankat! :) ♥♥ de lersze Hazz is legyen meg gyorsan! ;) ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne aggódjatok Louis még jó sokáig a történet része marad! ;) P.xx

      Törlés