16. fejezet

Kövessetek instagrammon: namelesspetra
                 twitteren: Petra_Fulopp
Kérdezzetek Ask.fm-en :fulopppetra
Nem húzom tovább az időt. Következzen a rész. P .xx


- Jól vagy? - pásztázott aggódva a kék tekintet.
- Igen csak....semmi. Hagyjuk. - motyogtam, majd nyugtatásul magamhoz húzta Louis széles vállát.
Aprót nevetett a gesztusomon. Az elmúlt pár napban csak Ő ölelgetett engem és próbált belém lelket önteni, de sohasem öleltem vissza. Most viszont kellő képen megszorongattam. Újabb furcsa érzésem lett, mintha tényleg valaki figyelne. De senki sem volt ott és tudtam, hogy minden csak az idióta képzeletem szüleménye.
- Menjünk be! - pislogtam fel Lou-ra, aki csak bólintott egyet.
Ledobtam a sportcipőmet a cipős szekrény mellé, amikor észre vettem a gyakran használt lakk cipőt a polcon. Harry-é volt.
Mibe ment el itthonról, sőt az egész városból, ha nem ebbe? Ez volt a kedvence.
- Kérsz valamit enni? - törte meg egy hang a gondolkodásomat.
- Igen. Kérek. - suttogtam halkan, mégis érthetően.
Louis iszonyatosan kedves hozzám, ha belegondolok, akkor most nélküle nem igazán mennék semmire sem. Amióta a kis göndör lelépett mellettem van a kócos hajú, kék szemű, bolondos srác, aki ugyanúgy a padlóra lett küldve, ahogyan én. Ráadásul ugyanaz az ember küldte padlóra, aki engem is. S bár a lakásból két hete ki sem mozdultam és most is csak Louis rángatott ki a falak közül, úgy éreztem élek. Ez volt az első nap, azóta mióta elment, hogy én így érzek.
- Sajtos makarónit csinálok. Jó lesz? Szereted a sajtszószt?
Heves bólogatással válaszoltam. Nem vagyok valami izgalmas társaság mostanában. Lou, pedig kedveskedett és szóba próbált elegyedni velem, elég kevés sikerrel. Két hét után, miután már Ő nem jelentkezett lehet, hogy talpra kéne állnom. Legalábbis dolgozni bemehetnék, mert az az egy dolog köt még Harry-hez. Ki sem lépett, ha jól tudom és az ajtón még mindig ott díszeleg a neve az arany kis névtáblán, az enyémmel együtt.
- Louis..- álltam fel végre a cipők mellől és felé léptem.
- Hm? - szeme azonnal rám pislogott, mintha csak erre az egy szóra várna, már vagy fél hete.
- Mit szólnál, ha én is segítenék a makaróniba? - egy apró fél mosolyt villantottam felé, mire az Ő arcán egy hatalmas vigyor terült el.
- Örülnék neki!


Együtt készítettük el az ebédet, ami meg kell vallanom, hogy nagyon jó kis időtöltés volt. Louis mindvéggi beszélt hozzám és vicces történeteket mesélt a kiskorából. De mivel Harry-vel nőtt fel, nem nagyon tudta kihagyni a történetekből. Az arcán neki is csöppnyi fájdalom mutatkozott, ahogy kimondta a göndör nevét, de próbálta előlem leplezni, nehogy én is rosszul érezzem magam. Nem nagyon sikerült neki, hogy ne vegyem észre.
Csendben ültünk az asztalnál. Úgy éreztem mondanom kéne valamit csak, hogy megtörjem a csendet, de sehogy sem jött ki hang a torkomon. Figyeltem, ahogy a kócos bekapja a villát...fájt...fájt,hogy nem Harry ül előttem és nem vele főzök, hogy nem vele ülök szembe és ebédelek. Belülről szét marcangolt az érzés, hogy vajon merre lehet. Hogy mégis mit ronthattam el ennyire, hogy nem kellettem neki, hogy még csak el sem akart köszönni tőlem személyesen.



* Harry szemszöge*

Aprókat pislantottam de még mindig semmit sem láttam a nagy sötétben. Hideg volt. A karom fájt. A hasam üres volt és az egész testem csupa kosz volt. Kellett nekem aznap este Zayn után mennem, mikor megerőszakolta Lorettát, mert igen...utána jöttem. Hiába mondtam azt, hogy nem tettem vele semmit sem, hazudtam. Leütöttem és bezártam a régi lakásom pincéjébe. Úgy éreztem egy darabig itt kell tartanom, amíg nem mondja azt, hogy békén hagyja Lorettát..de túl jól bírta. Két héten át, minden éjszaka Zayn-hez jöttem ki, hogy legalább megetessem és megitassam...nem azt akartam, hogy meghaljon, hanem azt, hogy békén hagyja a kis Angyalkámat.
De az utolsó éjjel, mikor kijöttem hozzá volt felém egy kérése, még pedig az, hogy csak egy fél órára szedjem le róla a bilincset, hogy sétálhasson egy kicsit. Túl jó szívem volt és megengedtem neki. Innentől kezdve fordult a kocka. Én vagyok idebilincselve a vascsőhöz, én vagyok az, aki csak éjjel kap enni és én vagyok az, aki szenved. Zayn viszont nem túl kegyes hozzám...Ő tényleg a halálomra pályázik. De erősebb vagyok annál, mint ahogy Ő azt gondolja. Egy dolog fáj. Csakis egy dolog van, ami belopta magát a tudatomba és nem hagyja békén. Loretta! Hiányzik. Még jobban zavar az, hogy tudom Zayn mit tett. Megírta a levelet helyettem, így most mindenki akit szerettem azt hiszi, hogy cserben hagytam. Louis, Gemma, a saját édesanyám...és a nő, akiért mindent eldobnék ha kéne..Loretta.
Kinyílt a hatalmas vaskapu és megpillantottam a fekete hajú, bőrdzsekis faszt, aki miatt most minden romokban hever.
- Na mi van göndör? Jól érzed magad? - hangosan nevetett, ami az üres tér miatt még visszhangzott is. A hideg is kirázott.
- Kapd be!
- Csak óvatosan a szavakkal Styles! Te még mindig kevesebbet veszítesz, mint én veszítettem.
Nem értettem miről beszél. Minden éjjel ezt mondta, de egyszer sem értettem.
- Kurvára nem tudom miről beszélsz! - tört ki belőlem.
- Oh. Nem? Elvetted tőlem azt a nőt, akinek mindent köszönhettem. Elvetted tőlem a nővel együtt a barátaimat is,akikkel együtt dolgoztam, akik biztosították a megélhetésemet. Mindenről te tehetsz. Miattad egyedül maradtam és most teszek róla, hogy egyedül maradjál te is...már ha kiengedlek innen valaha is. - biccentett felém.
- Nem én tehetek róla, hogy mindenki utál téged! - ennyit tudtam kinyögni. Igazam is van. Rendben..elvettem tőle a "nőjét", akit igazából azért tartott, hogy legyen pénze és nem azért, hogy szeresse. A barátok pedig nem mennek el, ha igaz barátok.
- Ne aggódj Harry. Két hét telt el és úgy néz ki téged a nőd, már el is felejtett! - mélyen a szemembe nézett. Arca fagyos volt és ijesztő. Legalább is én rettegtem tőle.
- Hazudsz! - kiáltottam fel és megrántottam az összeláncolt kezeimet.
- Azt te csak hiszed. - kacsintott rám, majd dzsekijébe nyúlva fotókat dobott elém,miközben rágyújtott egy cigarettára.
Csak néztem a képet a már halovány neon fényben. Loretta volt a képen és Louis. Fogták egymás kezét, majd a következő képen ölelkeztek. Eleinte irtóra fájt, hogy talán igaza van. Aztán feltűnt a póló. A póló, amit Lori viselt a képen. Az enyém volt. A fekete, gyakran hordott pólóm volt rajta. Nem felejtett el. Lousnak pedig egy hatalmas tálca sörrel fogok fizetni, ha végre kikerülök innen, amiért ott van Loretta mellett és segít neki.
Megadtam Zayn-nek az örömöt és fájdalmat szimuláltam, mintha tényleg elhinném, hogy elfelejtenek.
- Itt a kajád. - tolt elém valami tészta félét.
Gyorsan dobtam magamba a tésztát.



Másnap *Loretta szemszöge*

Kedd gyanánt úgy döntöttem be megyek a céghez. Titkon reménykedtem benne, hogy talán Harry is ott fog ülni a bőr fotelbe. De biztos voltam benne, hogy nem fogok összefutni vele.
Kikecmeregtem az ágyból, majd lementem a konyhába, hogy kávét csináljak. Kedveskedés gyanánt Louisnak is csináltam egyet, bár Ő még a kanapén szundított.

- Louis. - löködtem meg egy kicsit a vállát, miközben a kezemben pihent a bögréje. Semmit sem reagált.
- Lou!!!! - szóltam kicsit hangosabban, de még mindig nem volt semmi reakció. Letettem a bögrét és a forró tenyeremmel végig simítottam a borostás arcát, mire végre pislogni kezdett.
- Loretta? - nézett rám kómás fejjel.
- Igen. Én vagyok. - kuncogtam fel. - Csináltam egy kis kávét. - nyújtottam át neki a fehér bögrét.
- Uh. Köszi. De miért keltél fel ilyen korán. - pislogott fel az órára.
- Bemegyek a céghez. Ráadásul Niall-t is meg kéne látogatnom, hogy lássam, hogy néz ki az új kávézó.
- Rendben. Menjél csak. Én addig vissza költözök a lakásomba. - mellé ültem és magamra húztam egy kicsit a takarójából.
- Még ne menj el. - suttogtam miközben rá néztem.
A kék szemével engem bámult, ahogyan én is Őt. Nem akartam, hogy itt hagyjon. Nem akartam teljesen egyedül maradni. Ő pedig olyan más, megnevetett és mindent megtudok vele beszélni. Hosszú farkasszemezés után megszólaltam.
- Maradj velem. Inkább hozd ide a cuccaidat. - magyaráztam.
- Azt akarod, hogy itt maradjak veled? Költözzek ide? - bámult rá a kávéjára. Egy pillanatra fájdalmat éreztem, hogy fáj neki.
- Nem muszáj ha nem bírod a képem.
Hangosan nevetett.
- Téged nem lehet nem bírni. Szívesen itt maradok...veled. - mosolygott rám. Arca álmoskás volt, haja a szokásosabbnál is kócosabb, szeme pedig még mindig ragyogóan csillogottt.



Összekészültem. Belebújtam a fehér ingembe és felvettem hozzá a fekete, magasderekú szoknyámat. Hajamat kontyba fogtam és végre egy emberi lény köszöntött vissza rám a tükörből. Leszaladtam a lépcsőn, majd elköszöntem a kanapén, még mindig fetrengő Louistól.
- Majd jövök! - nyomtam puszit homlokára.
- Mikor? - kérdezett vissza és elkapta a kezemet.
- Nem tudom pontosan. De felhívlak, ha elindultam haza felé.
- Nem akarom, hogy még valaki itt hagyjon, akit szeretek Loretta! Ígérd meg, hogy visszajössz!
- Megígérem. Sőt. Vacsorát is hozok. - mosolyogtam rá, majd felkaptam Harry autójának a kulcsát és elindultam.
Biztos nem örülne neki, ha látná milyen módon rángattam a váltót, amikor a pirostól tovább akartam indulni. De amit nem lát, az nem fáj neki. Furcsálltam, hogy a hőn szeretett autóit itt hagyta, hogy porosodjon a garázsban..de tőlem nem kell félteni őket. Szívesen elmegyek az összessel egy körre.
Harry helyére parkoltam le az autóval, hisz neki és a Range Rovernek külön VIP helye volt a parkolóban. Utoljára megnéztem magamat a vissza pillantó tükörben.
- Oda bent nem láthatják, hogy fáj neked, szóval vigyorogsz, mint akivel minden rendben van és nem gondolsz a göndörre különben haza fele megfojtalak a csodás fekete autó hátsóülésén. - beszéltem magamhoz. Tényleg kezdek teljesen megőrülni. Amint kiléptem az autóból, úgy éreztem megint csak figyel valaki. De betudtam annak, hogy irtó paranoiás vagyok és úgy sem lesz semmi bajom. Gondosan bezártam az ajtót, majd betipegtem az üveg ajtón. Az összes szem a folyosóról rajtam állapodott meg és mindenki vad sugdolózásba kezdett.
- Jó reggelt Miss. Hells! - támadott le rögtön a kis recepciós csaj, akinek a nevét még mindig nem tudom, de én inkább csak "Hatalmas Mell"-nek fogom hívni. - Az irodájukban, az asztalon ott találja a papírokat, illetve holnap megrendezésre kerül egy céges vacsora, amin magának és Mr. Styles-nak is jelen kell lennie. Hiszen a maguké a cég. - magyarázott és magyarázott, amikor egyszer csak meghallottam a vacsorát. A picsába is. Mégis, hogy lenne itt Harry, amikor én sem tudom, hol van.
- Köszönöm. Ha netán Harold nem tudna megjelenni az esetben mit tehetek? - próbáltam olyan arcot vágni, mintha csak azért nem lenne a városban, mert éppen az anyjáéknál van.
- Fogalmam sincs. Ilyen még nem nagyon fordult elő...- nem hagytam, hogy befejezze a mondatot.
- Harry meglátogatta a szüleit és jelenleg nincsen a városban, szóval lehetetlen, hogy holnap itt legyen. - magyaráztam meg a dolgokat, mintha tényleg ilyen egyszerű lenne és belül nem akarnék minden második másodpercben meghalni.
- Értem. Ez esetben nem tudna mással jönni? Legalább valaki képviselhetné Mr. Styles-t.
- Meglátom.
Sietős léptekkel vonultam be az irodában, mit sem törődve a sutyorgással, ami a kis asztalok felől jött.

Belépve a kis terembe még éreztem Harry fűszeres illatát, a parfümét és a használt bögréje még mindig ott állt mosogatásra várva a pulton. Fellélegeztem. Mintha itt lenne. Körbe néztem, de nem volt ott. Nem tudtam elfelejteni a napot, mikor hanyatt vágta magát a kanapén és lazára kötötte a nyakkendőjét, hogy pihenjen egy kicsit. A szemem előtt lebegett a nyugodt arca, ahogyan az ujjait egymásba fonta a hasán a lábát pedig az kanapé karfájára dobta és egymásra pakolta. Ledobtam a lábamról a magassarkút és odasétáltam a fekete dívány mellé. Ráültem, majd próbáltam leutánozni azt, ahogyan Ő feküdt itt. Lehunytam a szememet az illata pedig még erősebben érződött. A bőrszínű párna felé fordítottam a fejemet. Az volt az illat okozója. Magába hordozta a jellegzetes, számomra varázsos illatot. Felültem és magamhoz öleltem a kis párnát.
- Baszd meg! Ha tudnád mennyire hiányzol! - suttogtam és könnybe lábadt a szemem.
Miután abbahagytam a könnyeim potyogtatását az asztalomhoz léptem. Nagyjából 10 papír pihent rajta és több cetli is fel volt ragasztva a laptopomra. Többek között az a kék kis cetli is, amire Harold írta fel hogy " Szeretlek és ebéd szünet után jövök! Csók: Harry..xx" . Azt az egy cetlit hagytam fent a laptop monitorján, a többi a kukába végezte.

Minek után az összes papírral végeztem és mindent felküldtem a nyomdába eléggé elfáradtam. Bekapcsoltam a kávéfőzőt és tv-t is, amiben a napi hírek mentek a sztárokról. Harry mindig ezt nézte, hogy megtudjon valami szaftosat. Én is bámultam az idióta híreket, amiben éppen egy lány bandáról volt szó, bár nem nagyon kötötte le a figyelmemet. A kávém elkészült.
Éppen egyre inkább odafigyeltem a Justin Timberlake-ről szóló hírekre, mikor bekopogtattak.
- Szabad! - kiabáltam ki és kortyoltam egyet a fekete löttyből. Egy srác lépett be az ajtón, azt hiszem Mike.
- Miss. Hells elkészültek ezek a nyomtatványok. - lobogtatta meg a papírokat.
- Tegye csak le az asztalomra. - mosolyogtam rá egy aprót.
Miután ellépegetett az asztalhoz rám nézett.
- Maga olyan gyönyörű. - suttogta, mint aki éppen nincsen magánál.
- Tessék? - mosolyogtam nagyobbat és nem értettem a hirtelen kirohanását.
- Elnézést Miss. Hells. Örülök, hogy visszajött dolgozni. Most megyek. - hadarta le gyorsan majd kilépett az ajtón.


Úton voltam a már kész, új kávézó felé. A parkolót csodálatosan alakították ki, még ezzel a hatalmas autóval is kényelmes helyet találtam benne, ahol lazán parkolhattam le. Kék betűkkel világított a "The Blondish" felirat. Kissé már sötétedett.
Belépve a helyen kisebb lézengés volt. Nagyobb, mint anno, de nem volt tele a hely. Niall megpillantott és leesett az álla. Kiszaladt a pultja mögül és erősen ölelt magához.
- Annyira régen láttalak! - motyogta és úgy éreztem valami nem stimmel.
- Én is örülök neked Niall. - öleltem vissza, majd belém karolt és elkísért az egyik bárszékhez.
- Kérsz egy kávét? Van egy új specialitásom. - kacsintott rám izgatottan én pedig bólogattam.
- Jól néz ki a hely Ni. Tényleg jó lett. - néztem körbe és a képzeletembe kezet fogtam magammal, mivel ilyen helyet raktam össze.
- A te érdemed Lori. - mosolygott miközben bekapcsolta a kávé főzőt. - Hogy vagy mostanában?
- Öhm..élek. - makogtam össze-vissza. Úgy éreztem neki nem tudnék hazudni. Ő annyira ártatlan volt és a mosolya is túl kedves volt ahhoz, hogy arcon hazudjam és annyit mondjak Minden oké...
- Harry lelépett, igaz? - kérdezte lehajtott fejjel.
Álljon meg a menet! Ő is kapott levelet? Honnan tudja, hogy Harry már nincsen itt....?
- Honnan veszed? - kérdeztem kissé meghökkenve.
- Egy hete itt járt. Vele volt egy nagyon fekete, nagyon nem szimpatikus srác is, aki eléggé bunkón viselkedett Harry-vel. Aztán leléptek a kis utcába. - biccentett  fejével balra.
- Itt járt? Te tudod merre mentek Niall? - kérdeztem aggódva. A fekete alighanem Zayn volt és ha megtudom, hogy azzal az idióta pöccsel lépett le Harry esküszöm, hogy falnak megyek.
- Volt itt, igen. Megittak egy teát. Illetve a fekete hajú naponta visz el innen tésztát, olyan 7 óra felé. - magyarázta. - Szerintem szereti a tésztánkat! - vigyorgott rám, de nem akartam hibáztatni amiért nem érti, hogy min akadtam fent.
Kockáztassak? Jelenleg 5 óra van. Várjak itt két órán keresztül?
- Elkészült a finomság! - emelete elém az üveg pohárba töltött, nagyon ínycsiklandónak kinéző finomságot Niall. Az alján sötét volt a kávé, míg a tetején egyre világosabb.
- Ez nagyon jól néz ki Horan! - dugtam bele a szívószálamat.
- Pontosan. Ezért lett a neve Sweet Hells. - kacsintott rám. Beletelt pár percbe, mire leesett, hogy az ital, amit éppen kortyolgatok rólam lett elnevezve.
- Te elneveztél rólam egy kávét? - hangosan nevettem.
- El. Megérdemled! - simított végig a karomon, ami egy kissé fájt, mégis jól esett.
- Hazavigyelek? Van egy vacsoraszünetem. - motyogta, miközben ledobta magáról a kötényét.
- Autóval jöttem. Ne fáradj vele. - rántottam meg a vállam.
- Akkor hazavihetnél! Én lábbal akartalak hazavinni. - pirult el egy kicsit, mire felnevettem. Igazán humoros ez a Horan.
- Rendben. Hazaviszlek! - bólintottam oda neki, mire egy hangos "köszönöm" hagyta el a torkát. - Csomagolnál nekem abból a tésztádból, amit emlegettél? Valamit ennék vacsira.
Miután mindent elcsomagolt, amit kértem, mindenki kisétált a kávézóból, majd beszálltunk a puha bőr ülésre.
- Sosem ülhettem bele Harry autójába. - nevetett fel hangosan.
- Ajánlom, hogy kösd be magadat.
- Ugye van jogsid? Nem akarsz megölni, igaz? - kuncogott, miközben elnyúlt a biztonsági övért.
- Ne aggódj. Egészben hazajuttatlak. Hogy jössz utána vissza a kávézóba?
- Gyalog. Rám fér egy kis séta. - bámult ki az ablakon.
Az út gyorsan és csendesen telt. Kiszállt és édesen integetett,miközben kinyitotta a zárat.
Tovább hajtottam egyenesen haza, hogy végre megetessem Louis-t.
Belépve a lakásba, valami nagyon finom illat csapta meg az orromat.
- Louis! Megjöttem! - kiáltottal fel hangosan.
- Jövök! - kiabált ki nekem, majd két perccel később megjelent egy teljesen lisztes arcú, tojásos pólójú Louis Tomlinson.
- Sütöttem. - vigyorgott eszeveszettül, mire én is hangosan felröhögtem.
- Te tudsz sütni? - kérdeztem és ledobtam magamról a blézeremet.
- Hát....nem. - nevetett még mindig.
A fejemhez kaptam és reménykedtem benne,hogy a konyha még épségben van.
De szerencse már minden tiszta volt. Kivéve Lou-t, aki úszott a receptbe...szó szerint.
- Legalább sikerült a sütid? - kérdeztem érdeklődően. Édesszájú vagyok, szóval ha jól sikerült, akkor hetente süthet...szegény.
- Majd te eldöntöd, hogy finom lett-e. - kacsintott rám vagányan.
- Mielőtt leülnénk enni lefürdenék. - magyaráztam, mire ő csak bólogatott és megint nevetni kezdett.
- Min nevetsz? - én is felkuncogtam, mert feldobott a jó kedve.
- Azon, hogy te is nevettél.
Fantasztikusan elrötyögtünk egymás röhögésén, majd végre sikerült eljutnom a zuhanykabinig. A forró víz égette a bőrömet és ezt volt az egyetlen dolog, ami elékeztetett arra,hogy még élek. A kókusz illatú szappant magamra kenve, hatalmas habok lepték el a testemet. Elgondolkoztam, milyen is volt, amikor Harold testét borította a hab és aki lemosta, azt az én voltam. Csakis én. Most meg kitudja hol van, az idióta Zayn-nel.



- Ehetünk!! - szaladtam le mosolyogva a lépcsőn a pizsimbe.
- Vicces vagy. Meg is terítettem. - vigyorgott rám Lou.
Végre beszélgettünk is. Nem csak ettünk és ettünk. Elmeséltem neki, azokat a dolgokat, amiket ma tudtam meg Niall-től. Nagyjából semmit sem értett belőle, hiszen annyira nem ismeri Zaynt.

A nagy kajálások után másra sem vágytam csak, hogy végre ágyba bújhassak. Fel is caplattam az emeletre és már bújtam volna az ágyamba, amikor rossz előérzetem támadt. Szabályosan félni kezdtem. A szívem duplán dobbant és a hideg is rázott, miközben leizzadtam. Úgy éreztem valaki van itt és engem figyel. Nem tudtam nyugodt lenni..kicsit sem. Amilyen gyorsan csak tudtam lerohantam a nappaliba, ahol Louis már a tv-t kapcsolgatta műsor keresés gyanánt. Berobbantam és Louis-ra is a frászt hoztam.
- Jól vagy? - pattant fel a kanapéról sebesen.
- Nem. Félek Lou. Olyan, mintha valaki figyelne egyfolytában. - bőgni kezdtem. Nem sírni, hanem egyenesen bőgni. Reszkettem és nagyon féltem.


*Louis szemszöge*

Úgy robbant le a nappaliba, hogy a szívbajt hozta rám. Keze, lába remegett és eléggé vizes volt, ahhoz képest, hogy nem fürdött meg a pizsamájában.
- Jól vagy? - pattantam ki a takarók közül.
- Nem. Félek Lou. Olyan, mintha valaki figyelne egyfolytában.- könnyei utat törtek maguknak és az arcán potyogtak lefele, majd térde megrogyott és leült a puha szőnyegre, ahol tovább sírt.
Odasétáltam hozzá és felsegítettem, majd magamhoz öleltem és leültettem a kanapéra.
- Nyugodj meg! Én itt vagyok. Más pedig biztos nincsen a lakásban. - magyaráztam és megsimogattam a vizes arcát.
Rögtön nyakamba ugrott és átölelt. Addig sírt a vállamon, míg lassan el is aludt. Hanyatt feküdtem az ágyon és magunkra húztam a takarót. Próbáltam nem úgy mozogni, hogy felébresszem, hátha újra sírásra görbülne a szája, ami számomra eléggé fájna. Fáj, hogy így látom, hiszen Ő egy annyira mosolygós lány.


5 megjegyzés múlva új rész következik :) P .xx

15. fejezet

Egy kis önreklámozás! :D
Kövessetek instagrammon: namelesspetra
                 twitteren: Petra_Fulopp
Kérdezzetek Ask.fm-en :fulopppetra
Nem húzom tovább az időt. Következzen a rész. P .xx


Hangos ajtó csapkodásra keltem. Aprókat pislantottam mielőtt kinyitottam volna a szememet. Gemma még nyugisan aludt az ágy másik oldalán. Nem állt szándékomban felébreszteni, így halkan, lábujjhegyen kivánszorogtam a szobából. Felkaptam a kék színű, már-már nagyon ismerős köntöst és lelibegtem az ajtóhoz. Nem láttam Harry cipőjét a szőnyegen, sem a komód mellett. Félelem futott át rajtam. 
Ha nem Harold jött haza, akkor ki csapkodja az ajtót? 
Óvatos léptekkel közelítettem meg a konyhát, ahol csupa üresség volt minden. Lehet, hogy csak beképzeltem, hogy azt a hangos csapást? Kétlem. Ennyire még nem őrültem meg. Befordultam a fürdőszobába. Érdekesen véltem felfedezni, hogy minden ugyanott van ahol hagytam.
- Kezdesz begolyózni. Gratulálok. - beszéltem magamba, ami még rátett egy lapáttal a dologra, hogy teljesen dilisnek érezzem magamat. 
Ahogy kiléptem az ajtón, a lépcsőn hallottam meg dobogást. Ezt már tutira nem csak képzeltem! 
Odasétáltam a lépcső aljához, ahonnan is Louis futott le szél sebesen.
- Te meg mi a frászt keresel itt? - kérdeztem meg egy szívinfarktus kíséretében.
- Harry itt van? - kapkodta a levegőt. Úgy sípolt a tüdeje, mintha a sirályok vijjogtak volna.
- Nem. Veled volt egész éjjel. - magyaráztam miközben összevont szemöldökkel vártam arra, hogy megtudjam mi is folyik itt.
- Egy darabig tényleg velem volt. De aztán felhívták a munkahelyéről és lelépett, utána pedig nem jött vissza. Azt hittem ide jött. - összevissza kapázott a kezével. Fel sem tudtam dolgozni, hogy mit mondott.
- Lehet bent van még a cégnél. Felöltözök és elmegyek megnézem. - dobtam le a köntöst a kanapéra, majd felszaladtam a lépcsőn. 
Remélem tényleg a munkahelyén van. De mégis hol máshol lenne? Kikaptam a szekrényből és farmert és egy kötött, bordó színű pulóvert. Egy apró papírra ráfirkantottam Gemma-nak, hogy hova mentem és röviden vázoltam a szitut, hogy a bátyát keressük és, hogy majd jövök. Kicsit úgy éreztem magam, mint amikor még prostituáltként dolgoztam. Akkor is mindig így léptem le, bár sosem ígértem meg, hogy majd visszamegyek.
Szinte lesprinteltem a lépcsőn. Louis a cipős szekrénynél támaszkodott és éppen sms-t írt Harrynek.
- Egyikre sem válaszol. - ejtette a ki a száján, majd rám pillantott. Mintha ezt nem akarta volna megosztani velem.
- Induljunk! 
Felkaptam Harry féltett Range Roverének a kulcsát, majd bevágódtam a vezető ülésbe. Most cseppet sem tűnt olyan kényelmesnek, mint azt már megszoktam. Lou az anyósülésre vágta be magát.
- Kösd be magad!! - adtam ki az utasítást, mire idiótán rám nézett.
- Minek?
- Ne vitatkozzál. Csináld amit mondtam! 
Kitolattam a garázsból, majd 100 téptem egészen a cég parkolójáig. 
Louis ahogy kiszállt a hasát fogta. 
- Tudod. Én tegnap ittam és ma eléggé másnapos vagyok. Te meg vagy 120-al hajtottál. Szerintem meglátogatom a mosdót! - motyogta maga elé. Elég szarul nézett ki. Bőre sokkal világosabb volt és fehérebb, mint azt megszokhattam. Szeme nem a boldogságtól csillogott, sokkal inkább üveges volt a tekintete. De a haja. A haja még mindig tökéletes meredezett. Csak bólintottam, majd sietős léptekkel bevágódtam a hatalmas kapun. Az információs pultból, Holly azonnal nekem ugrott.
- Loretta Hells! Milyen régen láttam. Jobban van? Hallottuk, hogy megbetegedett Mr. Stylessal.- az utolsó mondatnál némi szarkazmust véltem felfedezni. Gondoltam, hogy tudja, hogy betegségről szó sincsen.
- Jobban vagyok. Harry bent van? - kérdeztem miközben ujjammal a pulton doboltam.
- Öhm. Miss. Hells napok óta nem járt idebent, mert betegszabadságon volt magával. 
Az állam hatalmasat koppant a pulton, a szám kiszáradt, a szemem nedvesebb lett. Még a vér is megállt bennem.
- Egyáltalán nem volt bent? - kérdeztem rá még egyszer. Mintha elsőre nem lett volna fájdalmas a válasz.
- Nem. Egy hete nem láttuk erre felé. - ismételte meg a szőke hajú, hatalmas mellű nő.
Köszönés nélkül, ködös tekintettel és hihetetlen lassú léptekkel löktem ki erőtlenül az üveg ajtót. Eddig fel sem tűnt a hideg levegő vagy, hogy köd van. Louis a fekete ajtónak dőlve várt. 
- Bent van? - nézett rám. A remény csillogott a szemében. Megingattam a fejem. Egy szót sem tudtam kinyögni.
- Elkerültük egymást vele? - tette fel az újabb kérdést de immáron rám emelte a tekintetét. Újabb nemleges bólintás volt a válaszom. - Lori. Jól vagy? 
- Louis...Harry nem járt idebent, azóta mióta én sem. - a szavak csak kipotyogtak a számon. Nem éreztem, hogy valóban kimondta volna. Bámultam a betont a lábam alatt és a pocsolyát magam előtt.
- Tessék? De hiszen tegnap is behívták.
- Nem. Nem ide jött. Nem volt itt Louis. Abszolút nem tette be a lábát az épületbe már egy hete. - szememből hatalmas könnyek sokasága távozott. Nem bírtam tovább tartani magamat. Mégis hova járkál Harold minden éjjel? Ma pedig még csak haza sem jött. Telefonom csörögni kezdett, melyet az autóban hagytam. Louis gyorsabb volt és kivette, majd felvette a mobilomat helyettem.


*Louis szemszöge*
- Szia Loretta. Most olvasom a levelet. Meg lett az az idióta göndör? - kérdezte Gemma nevetve.
- Louis vagyok. Nem. Már egy hete nem járt a munkahelyén. - morogtam, miközben Lorit néztem, aki könnyeit törölgette az arcáról.
- Mi? Akkor..akkor elmegyek Holmes Chapel-be, hátha anyánál van. - hallottam, ahogy felkel az ágyról és a lábára huppan.
- Rendben. Mi most hazamegyünk. - motyogtam, majd letettem a kagylót. 
Hol a faszomba lehet az én idióta barátom? 
Loretta elé léptem és magamhoz öleltem. Kezét maga mellett lógatta és nem ölelt vissza, de fejét mellkasomba fúrta. Éreztem, ahogyan a forró könnyei áztatják a pólómat.
- Ülj be az autóba. Most én vezetek. - próbáltam elkapni barnás tekintetét, de nem nézett rám. Odavonszolta magát az anyósülésre, majd szó szerint csak úgy bedobta magát az ülésre. Lomhán kötötte be magát, míg én beindítottam a motort.
- Ne aggódj! Biztos van rá ésszerű magyarázat. Lehet tényleg csak Anne-t látogatta meg. Meg fogjuk találni. - megerőltettem magamat, hogy valami nyugodt és kedves hangszínnel tudjak beszélni a barna hajú, sírós leányzóhoz.
- Nem ez az ésszerű magyarázat. - hüppögte, majd érthetetlenül felé kaptam a fejemet, mire folytatta. - Biztos van valakije. - ejtette bele kezét az ölébe.
Eddig ilyesfajta dolgok nem is jutottak eszembe. De ez nem vallana Harry-re. Ő hűséges másokhoz.
- Harry nem tenne ilyet! - próbáltam megnyugtatni Lorit, de nagyon úgy néz ki még így sem sikerült. 
Megérkeztünk vissza a házhoz. Loretta csendesen szállt ki az autóból, majd megvárta amíg beparkolok.
Nem szólt hozzám. Csak a cipőink visszhangját hallottuk a garázsban.
Belépve a lakásba megcsapott a meleg, aminek örültem, mert odakint eléggé le volt hűlve a levegő.
Loretta a nappali kanapéjára csücsült le és ott rúgta le a cipőit, melyeket én a felvettem és az enyémmel együtt a cipős szekrénybe tettem.
- Csinálok teát. Kérsz? - motyogta halkan és felém bámult.
- Igen. - bólogattam hozzá hevesen.
Lassan felkelt a bőrszínű díványról, majd átballagott a konyhába. Keresztül mentem a nappalin, majd követtem Lorettát, hátha segítség kell neki..vagyis inkább csak nem akartam egyedül hagyni. Előbb ért oda mint én, majd hangos sikítást hallottam meg az irányából. Odafutottam, mire megláttam egy darabjaira tört bögrét. Loretta sírva görnyedt le a szilánkok mellé és csak bámulta. Mivel nem hallottam csattanást gyanítani mertem, hogy nem ő törte össze.
- Mi ez? - kérdeztem és leguggoltam Lori mellé.
- Ez...az...az angyalos bögre, amiből csak én ihattam. - hozzáért a szilánkokhoz és vadul próbálta felvenni és újra összetenni a számára sokat jelentő bögrét.
- Hagyd abba. Elfogod vágni a kezed. - szóltam rá halkan, de semmit sem értem el vele. Megtalálta az egyik szárnynak a darabját és kereste a másikat. A fehér márványlap, amelyen ült lassan vércseppekkel lett tele.
Kiszedtem Loretta markából az immáron pirosra festett, fehér bögre darabokat. Sírva pillantott rám, majd vállamra hajtotta a fejét, kezét a hátamra emelte és csak sírt. Sosem voltam éppen a legmegfelelőbb ember, arra hogy embereket nyugtassak meg. Megsimogattam a hátát, mintha azzal majd csodát tennék. Fogalmam sincs meddig ülhettünk ott így, mire Loretta megmozdult és felállt, hogy megmossa a kezét.
Megindultam a takarító szekrény felé, hogy felsöpörhessem a törött bögrét. Útközben egy kis papír darabot véltem felfedezni a konyha pult sarkán. Nem voltam benne biztos, hogy Harry göcsörtös betűit látom, mindenesetre hasonlította az Ő kézírásához. Felkaptam a fecnit és olvasni kezdtem a rávésett szöveget.

" Sajnálom, hogy ilyen bunkó módon távozom, de már nincsen hozzád kedvem Loretta. Tudod tegnap, amikor Louiséknál voltam nagyon felszabadultnak éreztem magamat a társaságod nélkül. Ezt az egy hetet végig veled töltöttem és nem mondom, hogy nem volt rossz, mert az éjszakáin csodaszépek voltak, de én nem szeretnék hozzád fűződni érzelmileg. Nem tudnálak úgy szeretni, ahogy megígértem. 
Louisnak üzenném, hogy Ő se keressen. Nem véletlenül léptem le tőle az éjszaka közepén. Nem vágyom olyan barátra, aki megakarja húzni azokat a női lényeket, akik a közelemben vannak. A húgom meg volt neked, most meg a "nőmre" pályáztál. Milyen barát az ilyen? 
A lakás lehet a tiétek én elköltözök erről a helyről, mert minden erre a sok szarságra emlékeztetne. 
Csókol és ölel: Harry"

Kissé könnyes lett a tekintetem. Ennyi? Nem vagyok jó barát? Tény, hogy kanos vagyok és tény, hogy Gemma-val anno jobban összegabalyodtam, azt sem titkolom, hogy Loretta egy iszonyatosan jó nő, de ez miatt csak így képes lenne eldobni.
Nem fűződik Lorettához érzelmileg? Hiszen amióta csak megszülettek az Ő nevét hajtogatja.
Csak egy magyarázatot találtam. A levelet nem Ő írta.
Előkaptam a telefonomat és még egy smssel dobtam meg az idióta fejét.

"Mondd, hogy ez valami átverés és nem hagysz itt mindenkit. Nem te írtad a levelet, igaz? L. "
Bár eddig egyik üzenetemre sem érkezett válasz, erre szinte azonnal.
"Ennyire nem vagy képes felfogni, hogy nem akarom a társaságodat? Most már telefonszámot is változtatnom kell? Hagyjatok békén és éljetek boldogan együtt Lorettával. Nem vágyok egyikőtökre sem. H"

Nem hittem el. Nem mertem bevallani még magamnak sem, hogy ez tényleg Harry. Márpedig az sms-re is érkezett válasz,tehát nem lehet más, mint Ő.
Lehajtott fejjel gyűrtem össze a levelet, amelyet a kezemben tartottam, majd a nadrágom zsebébe gyűrtem. El felejtettem mit is akartam, vagy hogy miért is indultam el valójában, így csak visszaléptem Lorettához.
Sírt. Csak ült a konyhapulton és sírt. Bámulta az angyalszárnyas bögre darabjait. A lelki szemeim előtt láttam, ahogyan az Ő szíve is úgy néz ki, mint az előtte pihenő szét hullott bögre. Darabokban volt. Nem tudtam mit tegyek. Mutassam meg neki a levelet? Vagy hazudozzak? Végül becsesebbnek láttam ha megmutatom neki a levelet.
- Lori. - szólaltam meg rekedtes hangon. Azonnal felkapta a fejét. Ujjaimmal próbáltam kiszedni a zsebebe gyömöszölt papírt. Remegő kézzel nyújtottam át a papírt és most már az én szememből is kiszökött egy apróbb könnycsepp.
Loretta összevont szemöldökkel olvasta végig a levelet, majd lepattant a pultról. Nyugodtnak tűnt, melyet én nem értettem. Kinyitotta a hűtő mellett lévő fiókot, melyben színes cetlik pihentek, rajta a bevásárolni valókkal. Előkapott egy zöld színű cédulát és oda tette az üzenet mellé. Bámulta a két lapot. Egyszer a kék kis papírt figyelte, majd utána az összegyűrten pihenő levelet.
- Louis. Ez nem Harry kézírása! - magyarázta hevesen. Neki is feltűnt. - Harold sosem fogalmazna így, még akkor sem ha valójában így érezne. - még mindig sírt, ugyanakkor próbált értelmes magyarázatot találni erre az értelmetlen dologra.
- Nekem is feltűnt, hogy ez  nem Harold írása, ezért írtam neki sms-t, amire ugyanilyen dühösen válaszolt.
Amilyen nyugodtnak tűnt az imént Loretta, annyira lett most újra szomorú. Homlokát a pultnak nyomta és újra bőgni kezdett.
Nem mertem odalépni hozzá. Jobbnak láttam, ha én is lerakom a fenekemet a bár székre és bármennyire is nem férfias de sírok. Nem mintha ezzel meglehetne oldani a dolgot.

Fél órával később Loretta rám emelte könnyes, vörös szemű és piros arcú tekintetét.
- Minden a te hibád! - kiabált rám, amire én összerezzentem. - Ha te nem akarnál megdugni mindent, ami mozog akkor most nem lenne ez. Megakartad változtatni, hogy legyen bátrabb felém és most olyan bátor lett, hogy meglépett. - újabb könnyek futottak végig az arcán.
- Nem az én hibám, hogy nem szeret téged! Mert nem tudott feléd szálakat fűzni. - kiabáltam vissza. - Biztos csak megakart dugni téged és nem akart már az elején sem semmi mást. - nem igazán gondolkoztam miket is ejtek ki a számon. Láttam Lorettán, hogy teljesen összetörik attól, amit mondtam. Pedig egy percre sem gondoltam komolyan a dolgot. - Szerintem jobb lesz ha én most megyek. - fordultam neki háttal majd megindulta a cipőmért.
- Tomlinson. - ejtette ki halkan a nevemet, mire megtorpantam és háttal, de megálltam hátha folytatja a mondatát. - Kérlek...ne menj el. - suttogta sírva.
Lehunytam a szememet és mélyen magamba szívtam a levegőt. Ez a lány tényleg olyan,mint amilyennek Harold eddig elmondta. Törékeny, még akkor sem ha nem így mutatja. Visszafordultam felé, mire egy apró mosoly kúszott fel arcára.
- Csinálok neked teát. - motyogtam és felültettem a bárszékre, mintha egy kislánya lenne.
Elrohantam a seprűért és ekkor jutott eszembe, hogy ezért indultam el, mikor rá találtam a levére. Összesöpörtem a bögre törmelékét.
- Louis!? - motyogta halkan újra a nevemet.
- Hm?
- Ha az egyik szilánkon meg van a szárnynak egy nagyobb darabja, akkor azt ne dobd ki.
Nem igazán nézett rám, csak az ujjait nézte és a tenyerét, amelyeken apró vágások pihentek a szilánkos akció miatt.
- Rendben van.
Félretettem a lapátot, amelyeken a kis darabkák feküdtek. Kivettem egy kék színű bögrét, majd elkészítettem Lori teáját, magamnak is csináltam egyet.
Elé toltam a forró anyagot, majd leültem vele szembe és kortyoltam egyet.
Ujjait ráfűzte a bögre fülére, majd azt megemelve megdöntötte és kortyolt ő is.


*Loretta szemszöge*

Összetörtem. Üres lettem. Elveszett minden, ami eddig boldogság volt számomra. Úgy éreztem magam, mint amikor először dobtak el, mert nem kellettem...a saját szüleimnek. Kezdem úgy érezni, hogy nem a szüleimet kell hibáztatnom,amiért eldobtak, hanem magamat. Minden az én hibám, hiszen ha jó lennék, akkor kellenék. De nem kellek.
Figyeltem, ahogy Louis az összes mozdulatomat nézte. Be kell vallanom, valahol bántottak a szavai, amiket mondott, s ha úgy is van, ahogyan mondta és Harry-nek is csak szexre kellettem, abban a pillanatban csak a düh beszélt belőle. Én sem gondoltam komolyan, hogy az egész az Ő hibája volna. A mobilom törte meg a csendet, amely a zsebemből hangosan csörgött. Kibogarásztam, majd felvettem.
- Igen? - kérdeztem elhaló hangon.
- Loretta! Itt sincsen. - hallottam meg Gemma szintén szomorkás hangját.
- Hol? - kérdeztem vissza. Valamiről lemaradtam.
- Holmes Chapelbe. Nem látogatta meg anyáékat. - sóhajtott fel.
- Elment. Elköltözött. Csak egy levelet hagyott. - böktem ki.
- Tessék?
- Nem szeret engem. Louist, pedig rossz barátnak titulálta, szóval itt hagyott.
- Ez mekkora idióta! Egy hülye pöcs az öcsém. Nyugodj meg! Ha megtalálom megfojtom. Szeretlek Loretta, majd beugrok valamikor. Ígérem.
Bontotta a vonalat, aminek kicsit örültem, mert nem tudtam volna semmi értelmeset kinyögni a számon.


Órákig ültünk egymással szemben. Gondolkoztam. Nem azon, hogy miért hagyott el, sokkal inkább azon, hogy vajon merre lehet. Megakartam keresni. Azt akartam hogy a szemembe mondja, hogy lássam az arcát, hogy lássam azt, ahogyan az arca fintorba fordul vagy csak, ahogyan bámul, s nem is néz a szemembe. Akartam látni, hogy miközben elmondja, hogy nem szeret a kezét ökölbe szorítja-e vagy csak lehunyná a szemét. Vajon bántaná-e, hogy miatta sírok, vagy érzelmek nélkül bámulná az arcomat.



Már két nap telt el így. Nem csináltam semmit csak bámultam ki az ablakon. Az időjárás hiába volt verő fényes valahogy még az sem tudott felvidítani.
- Loretta. Legalább egy kicsit menjünk ki a levegőre! Ha mást nem szeretnél, akkor legalább csak az udvarban lévő focipályán sétáljunk egy pár kört. - könyörgött már sokadszorra Louis. Azóta sem ment el. Sőt, úgy vigyázott rám, mintha lett volna értelme. Gemma tegnap meglátogatott, de nem voltam izgalmas társaság. Kereste az öccsét mindenütt, de sehol sem látták. Aggódtam. Tényleg ennyire nem hiányzok neki? Bezzeg Ő nekem...
Rávettem magamat, hogy egy kis levegő nem árthat. Felkeltem az ablak mellett lévő fotelből.
- Menjünk!
Louis egy pillanatig fel se fogta, hogy belementem a sétába és végre ki megyek a lakásból. Át kellett öltöznöm, hiszen mégsem lehetek pizsamában. Még akkor sem ha ez csak az udvar.
A tükörbe megpillantva magamat eléggé szánalmasan festettem. A hajam egy hatalmas csomóba volt összekötve...azt sem én, hanem Louis kötötte össze valamikor ma reggel. Az bőröm iszonyatosan fehér volt, a szemem körül pedig vörös volt a bőröm. Ez igen! Gyorsan kifésültem a hajamat és megigazítottam a copfomat, majd felkaptam egy cicanadrágot. Kinyitottam a szekrényt, hogy keressek egy pólót. Hiszen jó idő van. Amint teljesen kinyitottam az ajtaját kipotyogott belőle egy póló. A fekete póló. Az a póló, amit olyan gyakran vett fel Harry itthonra. Felkaptam és orromhoz emeltem. Ugyanolyan illata volt, mint amikor mellettem volt. A férfias és tipikusan Haroldos illat beleszökött a memóriámba és könnyeket csalt a szemembe. Felvettem. Ha Harry nem is, legalább a pólója simogatta a bőrömet. A sportcipőmet magamra erőltettem, majd csatlakoztam a már az ajtóban toporzékoló Lou-hoz.

Ahogy kiléptem rá kellett jönnöm, hogy semmi sem változott. A szomszéd idős hölgy ugyanúgy odakint ült, kávét szürcsölt és nézte, ahogyan az unokái játszanak. Az újságárus fiú még mindig a szürke biciklijén hordta  a napilapokat. Minden a régi maradt. Csak én voltam az, aki belül saját magával harcolt és semmit sem fogott fel, amik körülötte történtek.
Hátra sétáltunk csendben a focipályára. Körbetekintettem. Még mindig ott feküdt a focilabda, ahol hagytuk a versenyen. Megmosolyogtatott a dolog.
- Nocsak. Te mosolyogtál? - kapta felém az arcát Louis, majd ő is egy mosollyal illetett.
- Köszönöm. - motyogtam.
- Mégis mit? - aprót vigyorgott, de nem értette mit köszönök neki.
- Hát, hogy nem hagytál itt. - hajtottam le a fejemet és a füvet bámultam.
- Semmiség. Nekem is szükségem volt valakire, mert nekem sincsen még egy olyan barátom amilyen Harold volt. -  most már ő is a füvet nézte.
- Nem értem miért mondta azt Harry, hogy rossz barát vagy. Szerintem..nálad jobb barátot el sem lehet képzelni. - ráemeltem a fejét és egy biztató mosollyal jutalmaztam.
- Harry egy hatalmas idióta volt. - röhögött fel Louis jó hangosan, mégis szörnyülködve. - Itt hagyott téged, aki tökéletes nő, nemcsak számára de bárkihez. Kedves vagy, erős, mégis törékeny. Vicces vagy, mégis romantikus...és tényleg tudsz szeretni. Itt hagyott engem, aki imádni való, kedves, és a szeretője voltam. Ráadásul vicces is vagyok. - emelte fel a magasba a kezét. Oldotta a feszültséget és tényleg nagyon humorosnak találtam. Vele együtt nevettem.
Megtettünk pár kört a pályán és igaza volt, tényleg sokkal jobban éreztem magamat. Már visszafelé tartottunk a házba, akikor rossz érzésem támadt. Bele is kapaszkodtam Louis karjába, mire felvont szemöldökkel nézett rám. Szorongattam a kezét, majd Ő is megszorongatta az enyémet. Körbe néztem, de sehol nem változott semmi. Paranoiás vagyok.
- Jól vagy? - pásztázott aggódva a kék tekintet.
- Igen, csak...semmi. Hagyjuk. - motyogtam, majd nyugtatásul magamhoz húztam Louis széles vállát.
Aprót nevetett a gesztusomon. Az elmúlt pár napban csak Ő ölelgetett engem és próbált belém lelket önteni, de sohasem öleltem vissza. Most viszont kellő képen megszorongattam. Újabb furcsa érzésem lett, mintha tényleg valaki figyelne. De senki sem volt ott és tudtam, hogy minden csak az idióta képzeletem szüleménye.




Ez egy elég hosszú és izgalmas rész lett szerintem. Bár nem tökéletes. A következő rész szokásosan 5 megjegyzéstől következik.
Ui.: légyszíves kövessetek be az oldalakon, amiket megadtam, mert sokat jelentene számomra..:)
Csók..Pez xx

1. díj

Hihetetlen nagy boldogsággal tölt el a blog legelső díja! Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan itt vagytok, olvastok, kommenteltek. Ha ti nem lennétek, akkor ez a blog sehol sem tartana.

11 dolog magamról: 

- Imádom a cicákat. Nekem is van egy, akit Haroldnak hívnak.

- Niall a kedvencem a bandából, hiába a legtöbb blogomon Harry a főszereplő.

- Tanulok spanyolul.

- Szeretnék elmenni Disney Land-be, hogy találkozhassak Donald kacsával és Mickey egérrel.

- Hatalmas álmom válna valóra ha színpadon énekelhetnék.

- Van egy Bradley nevű plüssmackóm.

- A kedvenc sütim a Tiramisu.

- 28-as a szerencseszámom.

- 148 centi magas vagyok. (magas?:D)

- 18 leszek ebben az évben.

- Humor Harold az iskolában a becenevem, a Pez mellett.

11 kérdésre a válasz: 

1. Mi a csillagjegyed?

- Skorpió.

2. Hány éves vagy?

-  18 leszek idén novemberbe. Szóval most 17 vagyok.

3. Mi a kedvenc hobbid?

- Vagy blogot írok, vagy pedig van egy ilyen napló szerű könyvem amibe rajzolgatok vagy angolul írogatok bele dolgokat.

4. Van háziállatod? Ha igen, mi? Ha nincs, mit szeretnél?

- Mivel panelban lakunk itt csak degunk van. A nagyimnál van egy imádni való cicám. De már régóta vágyok egy kutyusra. 

5. Milyen nyelvet/ket tanulsz?

- Tudok angolul és spanyolul tanulok.

6. Vajon léteznek természetfeletti erők?

- Ez a kérdés az összes közül a kedvencem! Ugyanis akármennyire is hülyeségnek tűnik én hiszek az angyalokban. (Ahogy ez a blogomban is megmutatkozik) 

7. Szerinted minek létezik a ValóVilág, mint műsor?

- Őszinte leszek. Fogalmam sincsen, de ha belenézek akkor én mindig jókat röhögök, hogy hogyan találtak ennyi idiótát egy műsorba. 

8. Mit ettél ma reggelire?

- Melegszendvicset és epres teát ittam hozzá.

9. Melyik a rosszabb? Egy nem tojó tyúk vagy egy nem ugató kutya?

- Szerintem mindkettő elég szar lehet. De talán a nem ugató kutya rosszabb, mint egy nem tojó tyúk.

10. Vannak poszterek a faladon? Ha igen, milyenek? 

- Van 8 darab One Direction poszterem, egy darab Justin Bieber poszterem, 4 Cara Delevingne poszterem és 2 Ellie Goulding poszterem. 

11. Rendszerető vagy vagy kupis típus?

- Sajnálatos módon a második. Nálam sosincs hatalmas rend meg stb. Nem szeretem, nem tudok azonusolni egy nagyon rendezett szobával.

Sajnos nem olvasok blogokat, vagyis amiket olvasok azok angolok. Így nem tudom kiknek tovább küldeni a díjat:( 

Nagyon szépen köszönöm még egyszer. Remélem még sokáig kitartotok mellettem. P.xx