2014. október 25., szombat

21. fejezet

Smaragdzölden fénylett a szeme, ajka megduzzadt, haja szét volt túrva. Engem nézett és tényleg angyali volt. Ujjammal körbe-körbe rajzolgattam a madarakat a mellkasán. Kezét hátamra vezette és simogatott.
- Szeretlek. - szólalt meg nagyon rekedten, egy félmosollyal az arcán.
- Én szeretlek téged. - mosolyogtam vissza felé. Megemelte fejét, majd én is feljebb tápászkodtam és csókot váltottunk.


A bulis éjszaka után nehéz volt a reggeli ébredés. Harry még mindig aludt. A hasán feküdt,  jobb keze pedig lelógott az ágyon, majd felhorkantott egyet. Halkan felkuncogtam csak, hogy ne ébresszem fel.
Megnéztem a telefonomat, ahol három nem fogadott hívásra lettem figyelmes. Meglepődtem, amikor észrevettem, hogy Niall keresett. Kibaktattam a szobából, majd leszaladva a lépcsőn a nappaliba foglaltam helyet és visszahívtam Ni-t.

- Végre Loretta, hogy visszahívtál! - szólt bele a telefonba szuszogva.
- Minden rendben?
- Nem. Semmi sincsen rendben. Valami kigyúrt pasas áll a kávézó ajtajában és, azt mondta két órával ezelőtt, hogy veled szeretne beszélni és addig itt marad, amíg nem jössz ide. - darálta le egyhuzamban. A szívem a torkomba dobogott és szinte a szívinfarktus határán éreztem magamat.
- Niall megkérdezted mi a neve a fickónak?
- Bolond vagy drága? Félelmetesen néznek ki.
Tényleg hülye kérdés volt.
- Oda megyek. - mondtam és bontottam a vonalat.

Kicsit megszédültem, ahogy gyorsan felpattantam a kanapéról, majd a konyhába megittam egy pohár narancslevet.
- Jó reggelt. - hallottam meg a rekedtes hangot hátam mögött. Ahogy megfordultam egy gödröcskés mosoly figyelte az arcvonásaimat. - Jól vagy? - vált azonnal aggódóvá arca.
- Keresnek. - motyogtam.
Közelebb lépett hozzám és derekamnál átkarolt.
- Kik keresnek Lori?
- Nem tudom. - ingattam meg a fejemet.
- Nincsen semmi gond, elkísérlek és minden problémát megoldunk. - simogattam meg az arcomat.
- Nem akarlak belekeverni minden ügyembe Harry. Így is minden létező veszélynek kitettelek már és nem akarom, hogy megint elverjenek vagy még rosszabb. - hajtottam le a fejemet, majd kimásztam a göndör karjaiból és felszaladtam átöltözni.


- Tudod, hogy ostobaság, hogy egyedül elmész? - kapott el Harry már a bejárati ajtónál.
- Tudom. - bólogattam.
- Vigyázz magadra és bármi baj van hívjál fel! - adta ki az utasítást, amire hevesen bólogattam. - Szeretlek! - suttogta.
- Én is Harry. - majd kimentem az ajtón és beültem a hatalmas Range Rover ülésére.
Próbáltam betartani a sebesség korlátot de ha az ember ideges nem igazán érdekli mennyivel megy éppen, hanem csak megy. Így hamar meg is érkeztem. Már a parkolóból láttam a lábával doboló, eléggé magas fickót, akinek a haja barnán és kócosan meredezett szana-szét. Fekete pólót viselt és mindkét karja tele volt tetoválva. Nagy levegőt vettem, majd kiszálltam a fekete gyönyörűségből és besétáltam a kávézóba.
A férfi azonnal észrevett és fejével az egyik asztal felé bólintott, mire leültem. Ismeretlen volt számomra.
- Szóval? - kérdeztem nem túl szép hangnemben.
- Loretta Hells? - hangja nyugodt volt. A szituációhoz képest túl nyugodt.
- Mintha nem tudná..-  forgattam meg a szememet. - Nagyobb kérdés, hogy maga kicsoda és miért éppen most szándékozik megzavarni a zavartalan életemet.
- George Hells vagyok. - motyogta halkan.
A hangok megakadtak a torkomon, az idős férfi pedig az arcomat fürkészte és próbálta megérteni mi járhat a fejemben. De magam sem tudtam mi az ami a fejemben motoszkál.
- Azaz?
Felkelt a helyéről, majd a pulthoz sétált. Amíg ott állt próbáltam összerakni a fejemben a dolgokat. Netán egy rokon lenne? De honnan tudna rólam, ha a szüleim elakartak felejteni minél hamarabb.
- Hoztam neked barackos teát. - rakta le elém a bögrét.
- Köszönöm. Szóval mit takar az, hogy George Hells?
- Lori. Én az édesapád vagyok. - mormogta.
Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek vagy köpjem arcon, amiért éveket vártam arra, hogy újra megölelhessem, de Ő és az "anyám" szartak arra, hogy emberi érzésekkel rendelkezem.
- Édes? Tudod mi az édes? A reggeli kávém vagy a jelenlegi barátommal eltöltött idők, de magadat ne merd édesnek nevezni. - sóhajtottam fel.
- Tudom, hogy haragszol ránk de megpróbálhatnál megbocsátani.
- Megbocsátani? Megbocsátani 3 évet, amíg én szenvedtem mindennap? Felejtsd el. Felejts el engem is. - könnyes szemekkel keltem fel a kényelmes fotelből, majd elköszöntem Niall-től,aki szólzt,hogy este találkozik Harry-vel és visszaszaladtam az autóhoz.
Megvárták míg felnövök, hogy ne legyen velem gond? A szülőiség nem így működik. Sebesen siettem haza, majd ahogy feltártam a bejárati ajtót leültem a komódra.
Tenyerembe temettem a kezemet és sírtam. Harry leszaladt a lépcsőn, immár egy friss kék és sárga mintás inget viselve, fekete nadrágban, majd elém állt.
- Loretta! Miért sírsz? - ölelt magához. Fejemet a kellemesen illatos ingébe temettem és nem tudtam válaszolni.
Hajamat simogatta és nyugtatgatott, hogy minden rendben lesz bármi is történt.
- Apa. - csak ennyit tudtam kinyögni a számon.
- Apa leszek? - nézett rám olyan boldog arccal, hogy egy kicsit én is felmosolyogtam.
- Nem. Nem. - motyogtam, majd lesegített a komódról és leültetett a nappaliban lévő vajszínű fotelba.
- Csinálok neked egy kis teát és utána mindent elmesélsz. Rendben? - simogatta meg arcomat.
- Oké.
Míg Harry odakint sertepertélt a konyhában, én próbáltam feldolgozni mi történt. Honnan tudták, hogy itt vagyok? Honnan tudják, hogy a kávézó az én kezem alatt van?
- Tessék. - nyújtotta át Harry a bögrét.
- Itt van az apám. - motyogtam. Harry kikerekedett szemekkel, döbbenten nézett rám. - Itt van és azt szeretné, ha megbocsátanám nekik, hogy ott hagytam abba a kibaszott árvaházba. Azt akarja, hogy szuper és boldog család legyünk újra, mintha mi se történt volna.
- Mit mondtál neki?
- Azt, hogy felejtsen el. Nem akarom többé látni. - kortyoltam bele a teámba.
- Nyugodj meg Loretta. Nem fogod látni többé! - hajtotta le a fejét és a szőnyeget bámulta.
- Honnan tudod?
- Ez olyan angyalos téma. Látok kis darabokat a jövőbe, de csak azokat, amelybe nincsen másik angyal.
- Köszönöm Harry.
- Mit?
- Hogy vagy nekem. - felkeltem a fotelből és hozzábújtam a kanapén.




*Harry szemszöge*

Pontosan tudom, hogy a férfi akivel találkozott az apja volt. Pontosan tudom azt is, hogy azért akart találkozni Lorettával és visszaédesgetni magához mert egyedül maradt. Ugyanis az anyja tegnap előtt elhunyt. Azt is tudom, hogy George többé nem fog idejönni és Németországba költözik egyedül.
Nem csodálom, hogy a dolgok felzaklatták Lori-t, aki most aranyosan szuszog a mellkasomon és alszik. Hanyatt döntöttem a fejemet a háttámlán és engem is elnyomott az álom.

A telefonom csörgésére ébredtem és nagyon finom illatokra. A telefonomon megjelent Louis neve és nagyon megörültem, hogy végre keres.
- Louis! - kiáltottam fel boldogan.
- Átjöhetek hozzátok ma? - kérdezte nevetve.
- Gyere nyugodtan.
- Akkor egy fél óra múlva ott vagyok.

Feltápászkodtam az ágyról és besétáltam a konyhába, ahol éppen Loretta főzött valamit.
- Mit csinálsz? - hangomra egy kicsit megugrott.
- Csirke pörköltet, citromos bardeni burgonyával.- mosolygott rám kedvesen.
- Finoman hangzik. - öleltem át derekánál, miközben a pörkölt alapot kevergette.
Megfordult és magához ölelt elég erősen, ahhoz képest milyen törékenynek tűnik.
- Szét fogsz roppantani. - nyöszörögtem nevetve.
- Ne haragudj. - mosolygott megszeppenve.
- Nincs gond. Bármikor meghalok a szeretetedbe. - kacsintottam rá. - Louis átjön fél óra múlva.
- Rendben. Akkor majd neki is megterítek. - tűrte el haját a füle mögé.
Találkozok este Niall-el, mert valami papírt akar odaadni.
- Tudom, szólt már Niall.
- Mit szólnál ha a jövőhéten elmennénk Kanadába? Ferniebe? - kérdeztem miközben kivettem a komódból a jegyeket, amelyeket már megvettem és elé toltam.
- Micsoda? Miért? - vizsgálta meg a jegyeket.
- Csodálatos hely a síeléshez és arra gondoltam tökéletes hely lenne egy kis pihenésre közösen.

2014. augusztus 19., kedd

20. fejezet ( +18 )

- Szürke vagy fekete vagy barna öltöny? - dobtam ki az összeset a szekrényemből az ágyra.
- Fekete, piros vagy fehér ruha? - dobálta Lori is szanaszét a ruháit.
Ez így nem lesz jó.
- Fehér. - válaszoltam és felemeltem a fehér ruhát, majd magamhoz mértem. - Szerintem ebbe nekem kéne mennem! - szórakoztam.
- Igen. Szerintem is a méreted..tuti jól állna. Én pedig ebbe megyek. - emelte fel a fekete öltönynek a zakóját, majd magára vette.
- Teljesen tökéletesen fogunk kinézni Miss. Hells. - mormogtam komoly fejjel, ahogyan azt a más cégnél dolgozók szokták fenn hangon előadni.
Loretta olyan fejet vágott, mint a hót gazdag fickók női. Keményen nézett és úgy nézett rám, hogy majdnem elhittem, hogy egy tőzsdecápa felesége, majd elnevette magát.
- Úgy néztél rám Harry, mintha hülye lennék. - vette le magáról a zakómat.
- Nem vagy hülye. De teljesen olyan képet vágtál, mint a tőzsdecápák feleségei. - nevettem vele.
- Nem a felesége vagyok. Én egy tőzsdecápa barátnője vagyok. - incselkedett, majd az ölembe ugrott. Karomban tartottam a világ leggyönyörűbb nőjét...és soha nem akartam elengedni.


Leparkoltam. Loretta egy hatalmasat sóhajtott.
- Mi a baj Angyalom? - erőt vettem magamon és a bátorságomon és kezemet a csupasz térdére tettem. Tekintetét azonnal a kezemre tette, majd egy aprót mosolygott.
- Aggódok. A legutóbbi céges találkozón sem jöttem ki túl jól. - lesütötte a szemét és csak bámulta a bejáratot. 
- Loretta figyelj ide rám! Te egy gyönyörű lány vagy és okos is. Az egyetlen aki beléd köthet az Lauren, de teszek róla, hogy elkerülje a bejáratot. - megsimogattam a puha bőrét.
- Menjünk be! - bólintott egy nagyot. Arcáért nyúltam és magam felé fordította, majd megcsókoltam. 
- Végig ott leszek melletted! - suttogtam szájába.
Kiszálltam és körbesétáltam az autót, majd kinyitottam szerelmemnek az ajtót. Ujjait az enyém közé fűztem és elindultunk a bejárat felé.
Minden csodálatosan ki volt világítva és rózsaszín illetve vörös rózsákkal volt beborítva a kapu. Egy frakkos fickó állt a hatalmas üveg ajtó előtt, majd kinyitotta előttünk.
- Köszönjük. - szólalt meg Loretta és a mosollyal jutalmazta az ajtó nyitást.

Belépve megcsapott minket a drága borok illata illetve a már jól megszokott drága, ámbár nem túl jó szagú pacsuli illat, amit szeretettel használtak azon a nők, akik felvágtak a pénzükkel. Lorettának a válláról leszedtem a fekete blézert, majd felakasztottam a fogasra.
Nagy volt a nyüzsgés és leginkább kupacokba tömörülve beszélgettek az emberek. Természetesen mindenki más-más témáról.
- Loretta! Harry! De jó titeket újra látni.
Mikor megfordultunk, ahonnan a hang jött Niall-t véltük felfedezni, aki nagy vigyorral az arcán köszöntött minket.
Átölelte Lori-t, majd nekem is kezet nyújtott, de inkább én is magamhoz öleltem.
- Köszönöm. - suttogtam. Ha Ő nincsen, akkor én valószínű még mindig a pincébe rohadok.
- Semmiség. Örülök, hogy megkerültél. Loretta nagyon depressziós volt nélküled.
Elpirultam. Örültem, hogy ilyen sokat jelentek szívem választottjának.
- Na és, hogy vagytok? - kérdezte.
- Minden a legnagyobb rendben van. - bólogatott Lori egy féloldalas mosoly kíséretében. - Veled mi újság?
- Ha már ennyire jól elbeszélgettek, akkor én elmegyek beszélgetni Mr. Flosh-hal elvileg szuper tervei vannak egy céggel kapcsolatban. - hadartam le gyorsan, majd puszit nyomtam Loretta ajkára és távoztam.

*Loretta szemszöge*

- Velem minden rendben. Még mindig szingli vagyok. - nevetett fel Niall és a "szingli" szónál kicsit megigazgatta a nyakkendőét. - Te viszont ma is varázslatosan nézel ki Lori. - motyogta egy kis pírral az arcán.
- Iszunk valamit? - mosolyogtam fel rá, ő pedig bólogatott. Lassan, de kimérten ballagtunk el a pultig, ahol mindketten kedvenc italunkat kértük.
Nem szándékoztam sokat inni ma. A piálás a múlté. Harry előtt sokszor ébredtem úgy a bulis éjszaka után, hogy fogalmam sem volt mi történt az éjjelen. De Ő mindent megváltoztatott, pedig csak leöntött kávéval.

- Jól szórakozik Miss. Hells? - hallottam meg félelmem hangját. Lauren ott állt mögött.
- Te mit keresel itt? - ijedt voltam de titkolni próbáltam.
- Téged. Ha hiszed, ha nem. - flegma stílusa ugyanolyan volt, mint amilyennek a múltkor megismertem. - És elfogom csavarni a te kis Harry-d fejét még ma este!
Niall semmit nem értett, ami körülötte történt épp most.
Vettem egy nagy levegőt és elővettem magamból azt a bunkót, aki anno voltam. Leléptem a bárszékről és farkas szemet néztem a szőkeséggel.
- Kedves Lauren! Rossz emberrel szeretnél ki kezdeni. Ha egy ujjal is megpróbálsz hozzáérni Harry-hez, annak következményei lesznek, amikkel kétlem, hogy találkozni szeretnél! - fenyegettem meg olyan hangnemben, hogy Nialler összerezzent a bárszéken.
Lauren ijedten nézett rám és kereste a szavakat és természetesen ekkor jelent meg Mr. Styles.
- Minden oké szívem? - kérdezte meg, s ekkor még nem vette észre Lauren-t.
- Most már minden rendben. - csókoltam meg kissé vadabbul, mint szoktam. Kezével azonnal a derekamba kapaszkodott és közelebb vont magához, majd szuszogva elváltunk egymástól.
Lauren-nek ekkor már hűlt helye se volt.
- Jó estét Miss. Hells. Az ön ötletei alapján született ujjá a The Blondish? - állt be elém egy eléggé szexi és borostás srác.
- Igen. Kihez van szerencsém? - tettem fel a kérdést, miközben barátom és Niall egy újabb kör alkoholt kért a pultostól.
- Logan Otramel. - nyújtotta felém a kezét.
- Loretta Hells. - mutatkoztam be.
- Az ön nevével szerintem itt mindenki tisztában van.- kacsintott rám, de egy pillanatig sem vett le a lábamról.- Meghívhatom esetleg egy italra? - elővette legragyogóbb mosolyát.
- Nem Mr. Otramel. Térjünk a tárgyra! Mit szeretne tőlem? - tettem keresztbe karomat.
- Nos, elsősorban egy étteremről lenne szó, ami a testvéremé és fel kéne újítani. Rögtön magára gondolt az öcsém.
- Ez megtiszteltető. Meglátom miben segíthetek. - motyogtam magam elé komolyan, majd mosolyogtam és bólintottam egyet elköszönés gyanánt és sarkon fordultam párom felé, aki árgus szemekkel bámult engem és Mr. Otramel-t, Niall-el egyetemben. Csuklómat elkapta egy másik kéz, amelynek tulajdonosa a borostás srác volt.
- Meg sem hallgatja a mit szeretnék még magától még? - húzta fel szemöldökét.
- Azt hittem végeztünk. - adtam tudtára.
- Én magával még nem végeztem. - harapott ajkába, majd közelebb hajolt hozzám egyenesen a fülemhez. - Ebben az utcában szálltam meg két éjszakára. Mit szólna ha lelépnénk? - kacsintott rám.
Ujjamat végig vezettem Logan mellkasán, mire hevesebben vette a levegőt.
- És, ön mit szólna ha képen vágnám és magára ordítanék, hogy maga egy perverz disznó? - vigyorogtam rá kissé dühösen.
- Elnézést. Ellopnám a hölgyet Logan. - jelent meg Harry, arcán pedig büszke mosoly tükröződött.
Kisebb dadogás után Mr. Otramel kinyögte, hogy Harold elvihet.
- Hihetetlen vagy! - nevetett fel rekedtesen.
- Miért?
- Niall-től hallottam, hogy sikeresen megijesztetted, ahogyan Lauren-t leráztad és most a saját szememmel láttam, ahogy Logan-t, aki egyébként az unokatestvérem kijátszod. Profi vagy. - nyomott puszit homlokomra.
- Ő az unokatesód? - mutattam rá a borostás görnyedő alakjára a pultnál.
- Igen drágám. Ő is az én fajtám.
Innentől azonnal rájöttem, hogy Angyallal volt dolgom pár perccel ezelőtt.

Megittam, amit a fiúk kértek nekem és eléggé marta a torkomat.
- Mi lenne ha átmennénk egy olyan helyre, ami tényleg 20-on éveseknek való és nem 40 éves parfümös lotyók tekeregnek az 50-es őszülő pasijukkal? - csapta le a poharát Niall az asztalra.
Harry rám pillantott.
- Neked van kedved bulizni egyet? - kérdezte meg féloldalas mosollyal.
- Ennél a helynél a halál is jobb lenne. - magyaráztam, majd hármasban elhagytuk az asztalt.
Mivel már ittunk nem ülhettünk volán mögé, szóval leintettünk egy taxit és egyenesen a Radio nevű, luxus bárba vittek minket.
Hangosan nevettünk, ahogy Niall elmesélte az életét.


Odabent hangosan szólt a zene és mindenhol táncoló, velünk egykorú, riszálta.
- Igyunk! - szólalt meg Harry. A visszafogott srác, akit megismertem most először mutatta meg a piálós oldalát. Bólintottam egyet, majd nekiindultunk a pult felé vezető útnak.
- Három wisky-t és szintén három tequilát kérünk szépen! - kérte ki italunkat Niall.
Megittuk a wisky-t, aztán a tequila elfogyasztása következett.
Harry és Niall már citromoztak, sóztak és ittak és már csak én voltam hátra.
- Te nem iszod meg? - bökött rá a kis kupicámra Harold.
- Dehogynem. - vigyorogtam. - Döntsd oldalra a fejed. - magyaráztam és tette amire megkértem, bár arcáról leolvasta, hogy fogalma sincs róla mit szeretnék.
Óvatosan kentem rá a nyakára a citromból kifacsart citromom levét, majd kevés sót szórtam nyakára és érzékien lenyaltam onnan, majd lehúztam a piámat. Niall azt se tudta hova nézzen, Harry pedig hátamnál fogva húzott magához még jobban. Kissé fintorogtam de jól esett egy kicsit lelazulni. Szalvétáért nyúltam és letöröltem párom nyakát.
- Ez...ez tetszett. - makogta Harry.
- Táncolunk? - ragadtam meg Hazz kezét.
- Én nem tudok táncolni. - vakarta meg tarkóját.
- Jövök én is! - kiáltott fel Niall és mellette egy világos barna hajú lány állt. Niall aprót kacsintott.


*Harry szemszöge*

Már azzal kikészített teljesen, ahogyan a nyakamat nyalogatta és most táncolni szeretne.
- Jó..akkor menjünk. - adtam meg magamat.
Magam után húztam Lorettát és átkaroltam a derekát ő pedig fantasztikus csípőmozgással kezdett el táncolni.
Egész jól mozogtunk úgy éreztem, végül már teljesen egymásnak dörgölőzve táncoltunk, kissé ittas állapotba. Nem voltunk részegek, de már be voltunk csiccsentve.
Hajnali háromkor bezárt a hely, így kénytelenek voltunk hazamenni, már kijózanodtunk addigra.
Niall a Jennifer nevű, barna lányt vitte haza és szerintem nem kell sok ész hozzá, hogy mégis mi a tervük ma estére.
Loretta és én is taxiba ültünk és haza vettük az irányt. Közel hajoltam Lori-hoz, a hátsó ülésen és megcsókoltam. Bátornak éreztem magamat végre. Kicsit beletúrtam hosszú, barna hajába, míg ő is göndör fürtjeimbe kapaszkodott.
- Megérkeztünk. - krákogott fel a taxi sofőr.
Lori kiviharzott az autóból, én pedig gyorsan fizettem.
Sebesen vágtunk át a kert füves részén, majd gyorsan kinyitottam a zárat és már bent is voltunk a lakásban. Bezártam az ajtót, addig Loretta ledobta magáról a cipőjét.
Neki toltam a falhoz és hevesen kaptam ajkai után. Felemeltem. Lábait azonnal körülöttem fogta közre. Megsimogattam combjának a bőrét, míg ő nyakamat csókolgatta és szívta. Egy halk nyögést engedtem fel a torkomból. Felszaladtam a lépcsőn, majd betörtem a szoba ajtót, amit lábammal belöktem és ledobtam életem nőjét az ágyra. Meglazítottam, majd ledobtam magamról a nyakkendőmet. Loretta elkapta a galléromat és magára húzott. Újabb csókcsata következett, majd ujjait végig pattogtatta az ingem gombjain, így az is a földön végezte. Végig csókolt a tetoválásaimon, körmeit pedig végig vezette a hasamon, egészen a V vonalig. Zavart, hogy rajta van még a csodálatos fehér ruha, felült én pedig lehúztam a cipzárt és megszabadítottam a feszes ruhától. Fehér, csipkés melltartót viselt, ahhoz illő szintén fehér, csipkés tangával. Úgy nézett ki, mint egy Angyal, ahogy rám mosolygott és elterült a fehér párnán és takarón, miközben én csípője mellett térdeltem. Kezével az övemhez kapott és kibontotta, majd a nadrágomtól is megváltunk. Már csak a boxerem pihent rajtam, ami eléggé feszes állapotba került, mással együtt.
Loretta felülkerekedett rajtam és kezével vállamon támaszkodott. Puszikat hagyott a testem minden pontján, majd ujját beleakasztott az alsónadrágomba és megszabadított tőle. Már ez is megkönnyebbülést okozott. Kezével kezdte kényeztetni merev férfiasságomat, ami egy hatalmas nyögést váltott ki belőlem. Hanyatt dobtam magamat a párnán és lenyúltam a combjához, hogy érezhessem puha bőrét. Lejjebb csúszott. Keze, pedig elhagyta tagomat. Szájával körülölelt én, pedig nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg, hogyan csinálja. Felemeltem a fejemet és, így még szexibb volt az egész. Markoltam az alattam elterülő takarót. Lassan teljesen leengedett a torkán, orra érintette a fanszőrzetemet, majd orrán kiengedte a bent tartott levegőt, ami csiklandozott. Itt pedig bekövetkezett a mennyország. Elélveztem, egyenesen az ajkába, amit ő lenyelt, majd feltérdelt és megigazította a kócos haját. Megvártam míg helyre áll a légzésem és magam alá gyűrtem. Végig simítottam egész testén. Csókot hagytam belső combján, majd puszit nyomtam a még fehérnemű fedte nemi szervére, amitől kis sóhajt hagyta el ajkát. Nagy levegőt vettem és a bátorságomat is elővettem és letéptem a fehér tangát. Ujjammal végig simítottam a szeméremajka között, majd feldugtam neki két ujjam. Görcsösen mozdult felfelé még többet akarva, majd nyelvemet is társítottam a játékba, mire felsikoltott. Elmosolyodtam. Szerettem, amikor alattam sikít. Perceken belül elélvezett én pedig teljesen tisztára nyaltam.
- Finom vagy. - szaladt ki számon.
Kipirulva mosolygott rám, majd magához vont és csókkal hintette be számat. Kipattintottam a melltartóját és így már teljesen pucéran fetrengtünk egymáson. Nem telt sok időbe, még a rendszerem újra készen állt. Kinyitottam a komód fiókját és fogammal szét téptem az óvszeres tasak csomagolását, majd magamra görgettem és újra befeküdtem Lori mellé.
- Ez szexi volt. - nevetett fel édesen, majd állam vonalán simított végig és csókban forrtunk össze, miközben rámásztam Lorettára és bele toltam magamat, lassan de teljesen. Számba zihált, engem pedig újra elöntött az euforikus érzés, amit imádtam és már hetek óta nem tapasztaltam meg. Felé löktem a csípőmet. Csípőmet lábával ölelte még közelebb magához, kezét pedig a hátamra tette és simogatta. Egyre gyorsabban és érzékiebben löktem felé csípőmet, mire körmeit végig szántotta a hátamon és hajamba túrt, majd annál fogva húzta arcomat közelebb magához és megcsókolt. Átvette rajtam az uralmat az orgazmus, majd percekkel később Loretta is farkam köré élvezett. Szuszogva pihentem mellette, miközben mellkasomon volt a feje, velem szemben. Szeme mogyoró barnán csillogott, ajka még rózsaszínesebbnek tűnt, mint eddig. Haja kócosan állt és minden levegő vételnél csiklandozta a hasamat. Csodálatos volt.

*Loretta szemszöge*

Smaragdzölden fénylett a szeme, ajka megduzzadt, haja szét volt túrva. Engem nézett és tényleg angyali volt. Ujjammal körbe-körbe rajzolgattam a madarakat a mellkasán. Kezét hátamra vezette és simogatott.
- Szeretlek. - szólalt meg nagyon rekedten, egy félmosollyal az arcán.
- Én szeretlek téged. - mosolyogtam vissza felé. Megemelte fejét, majd én is feljebb tápászkodtam és csókot váltottunk.



5 megjegyzés után új rész következik. Remélem tetszett. P .xx

2014. július 9., szerda

19. fejezet

*Harry szemszöge*

A törölközőmet tartva gondolkoztam azon, hogy vajon Louis miért bámul még mindig, hiszen pont Ő az, akinek nem kéne megilletődnie egy ilyen szituációtól.
- Jobban vagy? - kérdeztem rá mielőtt még kínosabbá válna a helyzet.
- Most hánytam ki a harmadik adagomat. Szerinted hogy vagyok Harry Styles? - akadt ki. Ujjait belefűzte a hajába és mély levegőt vett. - Látom te még mindig nem érted. - ingatta meg fejét és kicsit úgy tűnt a tekintete könnyes.
Loretta lazán sétált be a fürdőszobába és beállt közénk. Lógott rajta a fehér színű köntöse.
- Na Tomlinson, itt az ideje, hogy egyél! - mosolygott rá biztatóan, miközben elrendezte Lou igazán kócos haját. Tommo csak bólogatott egyet majd belekarolt Lori-ba és távoztak.

Nem értem mit nem vettem észre és nem értem mi az, amit Louis szerint nem értek.

*Loretta szemszöge*

Mindenre rájöttem. Louis karomba kapaszkodott, miközben lassú léptekkel vettem célba a vendégszobát.
- Sa..sajnálom. - nyöszörögte ki ajkain Lou. Sajnáltam.
Nem válaszoltam, mert nem tudtam mit mondani. Nagyot sóhajtott, majd végre elértük a fekete fa ajtóhoz.
Leültettem a konyha kicsi bárszékére.
- Vetkőzz le. Hozok valami ruhát, hogy átöltözhessél. - motyogtam és egy biztató mosolyt küldtem felé, mire elfordította a fejét.
Felsétáltam a lépcsőn és kerestem Harry szekrényében valami ruhát, amit ráadhatok Tommo-ra.
- Mi történt Louis-sal? - fordult be az ajtón a könnyes szemű göndör barátom.
- Nem tudom. De tényleg nincsen túl jó passzban. Megcsinálom neki a levest.
- Haragszik rám? - rogyott le üveges tekintettel Harry a fotelba.
- Miért haragudna? - fordultam felé értetlen tekintettel.
- Jó kérdés. De azt állítja valamit még mindig nem értek. - hajtotta le a fejét.
Odalépdeltem hozzá kezemben a szürke pólóval és egy tiszta boxeralsóval. Ahogy elé értem felkapta rám a fejét.
- Nem csináltál semmi rosszat. - simítottam végig a tökéletes arcélén, majd puszit nyomtam az ajkára.
Lassan bólogatott, majd óvatosan végig simítottam az arcán és átmentem Louis-hoz, aki a fejét éppen a pultnak döntötte és motyogott valamit.
- Megjöttem. Hidd el, hogy jót fog tenni egy kis leves a gyomrodnak. - próbáltam édesen mosolyogni, hogy megnyugtassam, de nem válaszolt semmit sem.- Élsz még Tomlinson?
- Jó, hogy itt vagy. - csak ennyit mondott, majd vörös szemeivel és józan arcával kicsit rám vigyorgott.
Nem volt túl sok kedvem ahhoz, hogy pátyolgassam Tomlinson-t miközben a barátom 1 napja ért haza a kínból. De megérdemelte a segítségem, hisz ő is mellettem volt a rossz időkben.
- Szóval leves? - ült fel és sokkal józanabbnak tűnt mint fél órával ezelőtt.
- Hát, igen. Amikor még nagyon kicsi voltam, akkor anya mindig azt csinált apának..kb mindennap, hiszen alkoholista volt az a pöcs. - magyaráztam, de mivel nem akartam traktálni a borzalmas gyermekkorommal és magamat sem szerettem volna felidegesíteni a "családomon" abba hagytam.
- Biztos jót fog tenni a pocakomnak. - nevetett fel hangosan. - Felmegyek és bocsánatot kérek Harry-től.
Csak bólintottam és elkezdtem lapozgatni a szakácskönyvet. Sosem csináltam még húslevest és remélem nem fogom nagyon elrontani.



*Harry szemszöge*

Kis időbe telt mire fény derült számomra mi is Louis problémája.
Ami nem más volt, mint Loretta és az, hogy úgy néz ki Tommo mégis rendelkezik érzésekkel.
Beleszeretett. Belezúgott abba a lányba aki az enyém.
Halk kopogást hallottam meg az ajtómtól.
- Szabad! - kiabáltam ki és tudtam, hogy nem Lori fog belépni az ajtón...nem kopogna. Louis lépett be szomorkásan az ajtón, majd felemelte a fejét és végre rám nézett.
- Ne haragudj rám, hogy ekkora fasz voltam tegnap és ma reggel csak...- nem fejezte be a mondatot. Ingatta fejét. Fogalma sem volt róla, hogy mit mondjon.
- Belezúgtál Lorettába. - fejeztem be helyette, mire zavartan és ijedten nézett rám. Még mindig nem tudta mit mondjon, de nem is vártam el tőle.
- Figyelj Harry, én nem akarom elvenni tőled Őt és nem is tudnám, hiszen imád téged. Tudom hol van a határ barátság és szerelem között, szóval nem fogom átlépni, azt a határt. Ráadásul te is fontos vagy nekem Harold és nem akarlak elveszteni, azért mert elmarom mellőled a csajodat.
- Felejtsük el Louis. Én nem haragszom rád, mert nem értél egy ujjal sem Lorettához. De ne is érjél. - nevettem fel és örültem, hogy végre elmondta a bajt, bár annak még jobban örültem, hogy nem fogja elszeretni tőlem Lori-t.

Magamra kaptam a cuccomat, miközben Tommo elkezdett xbox-ozni. Játszottam vele én is egy kört, amikor hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.
- Srácok! Ebéd! - szűrődött be Lori hangja az ajtón. Egymásra néztük Louis-val és,mint két éhenkórász szaladtunk le a lépcsőn.
Leérve feltűnt a kupis konyha, a megterített asztal és barátnőm kócos haja, aki éppen mosolyogva rakta az asztalra a tál levest.
- Jól áll a kötényem. - böktem meg a derekát, mire felkuncogott.
- Nincsen bökdösődés Harry Styles! Inkább menj és moss kezet. - nevetgélt, majd elmutatott a fürdőszoba irányába.
- Értettem kapitány! - álltam meg előtte, kihúzva magamat, miközben tisztelegtem neki.
Louis, pedig csak röhögött és azt mondta nem én hordom a nadrágot ebben a kapcsolatban.
Sose fogom én hordani a nadrágot. Tisztában vagyok vele. De amíg ilyen lány mellett kelhetek és fekhetek nem érdekel az egész.



- Basszus. De jól laktam. - dőltem hátra a széken és megsimogattam a hasamat.
- Nem tudtam, hogy konyhatündér vagy..- nevetett fel Louis, miközben megtörölte a száját a szalvétájával.
- Hát ezt én sem tudtam magamról. - röhögött fel Loretta. - De azt, hiszem mától csak én fogok főzni!
- Vigyázz Harry! Elfogsz hízni ha mindennap Lori főz. - viccelődött Tommo, majd az órájára nézett. - Nos, most tényleg hazahúzok. Nem inni megyek, szóval ne aggódjatok miattam. Vár rám Nina. - kacsintott rám Louis, mire kinevettem.
- Ki az Nina? - pattantam fel a helyemről.
- Az új szomszédlány. - kacsintott, majd magára kapta a ruháit és távozott.
Rámosolyogtam Lorettára.
- Ma van a céges vacsora. Este. - magyarázta Lori. Gyönyörűen csillogott a szeme.
- Oh. - nyögtem ki. - Leszel a partnerem? - kérdeztem meg félve és elkezdtem tördelni az ujjaimat.
- Bolond vagy Styles. - kelt fel székéről Loretta és átült az ölembe.- Senki másnak nem lennék a párja. Csak neked! - magyarázta és nem tudtam levenni a szememet az ajkairól.
- Szép a szád. - motyogtam, mire kissé elpirult és nevetni kezdett. - Te elpirultál? - kérdeztem meg félmosollyal arcomon.
- Egy kicsit..lehet.
- Hol van Loretta Hells? - csikiztem meg a derekát, mire felpattant az ölemből.
- Itt vagyok Mr. Styles. - magyarázta és megbökte a gödröcskét az arcomon.



Miután mindketten lezuhanyoztunk és Loretta begöndörítette a haját, elkezdtünk válogatni a ruhák között.
- Szürke vagy fekete vagy barna öltöny? - dobtam ki az összeset a szekrényemből az ágyra.
- Fekete, piros vagy fehér ruha? - dobálta Lori is szanaszét a ruháit.
Ez így nem lesz jó.
- Fehér. - válaszoltam és felemeltem a fehér ruhát, majd magamhoz mértem. - Szerintem ebbe nekem kéne mennem! - szórakoztam.
- Igen. Szerintem is a méreted..tuti jól állna. Én pedig ebbe megyek. - emelte fel a fekete öltönynek a zakóját, majd magára vette.
- Teljesen tökéletesen fogunk kinézni Miss. Hells. - mormogtam komoly fejjel, ahogyan azt a más cégnél dolgozók szokták fenn hangon előadni.
Loretta olyan fejet vágott, mint a hót gazdag fickók női. Keményen nézett és úgy nézett rám, hogy majdnem elhittem, hogy egy tőzsdecápa felesége, majd elnevette magát.
- Úgy néztél rám Harry, mintha hülye lennék. - vette le magáról a zakómat.
- Nem vagy hülye. De teljesen olyan képet vágtál, mint a tőzsdecápák feleségei. - nevettem vele.
- Nem a felesége vagyok. Én egy tőzsdecápa barátnője vagyok. - incselkedett, majd az ölembe ugrott. Karomban tartottam a világ leggyönyörűbb nőjét...és soha nem akartam elengedni.




Sajnálom, hogy most hoztam csak részt és, hogy ráadásul ilyen rövidet de elfelejtettem a jelszavamat és kissé későn küldte ki a jelszavamat de most, hogy mindent tudok minden okés. :) remélem nem pároltatok el tőlem.
5 komment és következő rész csúszás NÉLKÜL. Pez..xx



2014. május 21., szerda

18. fejezet

- Na akkor én hagyom is a boldog párocskát. - kelt fel Louis a kanapéról.
- Nem! - kaptam el a karját.
- Miért,nem? Én és Harry mindent megbeszéltünk! Imádom a fürtösödet! - vigyorgott rá Harold-ra, aki csak felkuncogott egy kicsit.
- Nem, azért akarom, hogy maradjál. - suttogtam. Mintha attól féltem volna, hogy meghallja valaki más is rajtunk kívül.
- Akkor miért? - kérdezte fel mosolyogva.
- Ragaszkodom hozzá. - magyaráztam, mire mindketten értetlenül néztek rám. Csak ingattam a fejemet.
Magamat sem értem miért, de nem akartam, hogy Louis elmenjen.
- Tényleg maradj! - mondta Harry is, majd Louis végül belement az ajánlatba.
- Harry..menj el fürdeni én pedig, addig beszélek Louis-sal. - mosolyogtam rá, mire homlokomra puszit nyomott, majd elvonult a fürdőszobába.

Kínos csend állt be kettőnk között, ahogy a fürtös elhagyta a szobát. Lehuppantam a kanapé szélére, majd arcomat a tenyerembe temettem. Magam sem értettem mi ütött belém és azt sem, hogy miért akartam annyira, hogy Louis itt maradjon. Féltem. Nem attól, hogy elveszítem Louis-t. Sokkal inkább attól, hogy újra egyedül maradok, hogy talán minden megismétlődhet és akkor Harry megint eltűnik.
- Jól vagy? - éreztem meg Louis meleg tenyerét a térdemen.
- Igen. Bár aggódok. - vallottam be most már hangosan.
- Ne aggódj. Minden rendben lesz. Harry most itt van és nem fogja elvenni tőled senki sem. - magyarázta megnyugtató hangon és akkor jöttem rá,hogy a problémám lehet,hogy nem is az,hogy Harry eltűnne. - Kérsz egy teát?
- Igen.  - keltem fel a kanapéról, majd lassú tempóban átsétáltunk a konyháig.

*Negyed órával később*

Harry csuromvizesen lépett ki a fürdőszobából. Derekán ott pihent a már rég nem használt fehér törölköző, amitől a bőre most még barnábbnak tűnt, mint amennyire alapból szokott lenni. Hajából megindultak a kis vízcseppek, amelyek nagyon bátran száguldottak végig a madaras tetkón. Irigyeltem őket.
- Kérsz teát Harold? - szólalt meg mögülem Louis hangja, így megtörve a bámuldozásomat.
- Igen! - kiáltott fel Harry, majd megindult felém.
Nedves karjával körülölelt, így arcomat kedvemre belefúrhattam a forró, meztelen, tetovált bőrébe. Hátán fűztem össze a kezemet és soha nem akartam elengedni. Körmömmel belehasítottam a bőrébe egy kicsit, mire halkan felszisszent.
- Ne haragudj. - engedtem el és egy kisebb könnycsepp végig siklott arcomon.
- Nincsen semmi baj. Ne aggódjál. Innentől kezdve nem megyek sehova nélküled. - homlokát az enyémnek döntötte. Alig hittem el, hogy az a gyönyörű, csillogóan zöld szeme újra engem figyel. Végig simított a kezemen, majd ujjait az enyém közé fűzte.
- Kész van a teátok gerlicéim. - ugrott be közénk Lou, majd kezünkbe nyomott egy-egy bögrét.
- Hol van az angyalkás bögre? - kérdezte meg rekedt hangon Harry, miközben bámulta a kezemben pihenő kék bögrét.
- Eltörte az a fasz, aki elrabolt. - dőlt neki a pultnak Louis.
- Akkor rendelek másikat. - rántotta meg a vállát Harry.
- Inkább ne...- szólaltam meg végül én is, mire mindketten értetlenkedve néztek rám.- Az a bögre már úgysem lenne ugyanaz és a szárnyacskákat megtartottam. Azok nem törtek el.
A fiúk csak összenéztek, majd kortyoltak egyet. Biztosan azt hiszik, hogy megőrültem.
- Filmezünk? - nézett fel Louis a bögréjéből, mire mindketten hevesen bólogatni kezdtünk.
- Előtte felhívom Harry szüleit, hogy megtaláltunk téged!
Megindultam a telefonhoz és tárcsáztam Anne számát.
- Szia Lori! - hallottam meg szomorkás hangját.
- Meg van. - nyöszörögtem.
- Hol volt? Hol van most? - reménnyel teli hangja kicsit boldoggá tett engem is.
- Itthon van. Elfelejtett szólni,hogy elutazik pár munkatársával. - hazudtam. Nem akartam elmondani,hogy valójában az exem szerette volna halálra kínozni.
- Oh. Akkor feleslegesen aggódtunk. - nevetett fel. - Most le kell tennem, mert Gemmával csajos napot tartunk. Jó éjszakát drága.
- Jó csajos programot Anne. - köszöntem el, majd megszakítottam a vonalat. Neki támaszkodtam a konyhapultnak és kifújtam az addig bent tartott levegőt. Bámultam a parkettát és kissé megnyugodtam, hogy immáron a másik szobában ott van Harry. Látóterembe egy fekete pár zokni lépett be, melynek tulajdonosa Louis volt.
- Minden rendben kicsi lány? - simított végig arcomon, mire felmosolyogtam.
- Minden a legnagyobb rendben van Tomlinson.
Válaszomra hatalmas vigyor jelent meg Lou arcán. Egymás szemébe bámultunk perceken keresztül. Eddig fel sem tűnt milyen szép, tenger kék szemekkel rendelkezik.
- Ki megyek Harry-hez. - motyogtam, mire hevesen bólogatott, hogy menjek csak.


Harold ott állt a fehér szőnyegen én a kanapét kémlelte.
- Ez meg mi? - emelte fel a rózsaszín ágy takarót mosolyogva.
- Nos...én nem akartam átrendezni a lakást,csak jött át Gemma aludni és szerettem volna valami lányosat a kanapéra. De ha nem tetszik, akkor elrakhatjuk olyan helyre ahol senki sem látja. - magyaráztam.
- Hey. Nem rakjuk el ezt sehova. Nekem kifejezetten tetszik. - nevetett fel hangosan és vállára terítette a pink pokrócot. - Jól áll ez a szín, igaz?
- Nagyon hiányoztál. - gügyögtem, majd jó erősen magamhoz öleltem.
- Nekem is te Angyalom. - suttogta bele hajamba, mire jólesően kirázott a hideg.

Mindhárman helyet foglaltunk a kanapén és Harry mesélni kezdte, hogy hogyan gondola,hogy elrabolja Zayn-t és, hogy Ő, hogyan került a másik oldalra.


*Harry szemszöge*

Csillogó és aggódó szemekkel hallgatták a történetet. De nem tartott sokáig mire Loretta édesen elaludt a kanapé sarkában. Nagyon hiányzott és iszonyatosan örültem neki, hogy nyomozásba kezdett Értem. Bár eléggé féltettem, hogy mikor eltűnt Zayn-nel,akkor vajon mit talált ki.
- Ne keltsük fel. Régen aludt már normálisan. - nézett rá Louis, Lorettára.
Meglepődtem. Az én legjobb barátom, Louis Tomlison törődik valakivel, aki ráadásul nőnemű.
- Mi történt veled Tommo? - nevettem fel halkan.
- Miért? - festett féloldalas mosolyt az arcára.
- Te törődsz valakivel? - suttogtam.
- Menjünk át a konyhába. Nehogy tényleg felkeljen Lori. - pattant fel az ágyról.
Követtem, ahogy lassan átsétált, majd felugrott a pultra.
- Mit is kérdeztél? - krákogott fel.
- Te tudsz törődni valakivel? - böktem Lori pihenő alakjára.
- Hát. Aha. - bólintott egyet, de éreztem, hogy valami nem stimmel.
- Mi a baj Louis? - ültem fel mellé.
- Semmi különös. Loretta nagyon aranyos lány. Szerencsés srác vagy Harold.- kapta fel rám a tekintetét a kezeiről.
- Lori tényleg rendes lány. Nem tudom miért van még mindig mellettem. Találhatna nálam ezerszer jobbat is, aki nem hozza rá a frászt percenként és nem rendelkezik semmiféle képességgel.
- Harold! Te vagy hozzá a tökéletes. Hidd el nekem. - vágott hátba Tomlinson. - Most viszont lehet mégiscsak haza mennék. Várnak rám otthon. - kacsintott rám és újra a régi, csajozós és nem törődős Tommo állt előttem.
- Menj csak. Én is lefekszem aludni.
- Jól van nagypapa. - nevetett fel hangosan.
- Nem vagyok formában. - nevettem vele, majd kikísértem.


A nappaliba belépve megragadott Loretta. Olyan édesen és nyugodtan pihegett a kanapén. Keze a mellkasán pihent, haja szétterült a támlán, lábaid felhúzta, arcán pedig talán egy apró mosolyt véltem felfedezni. Lassan lépdeltem felé és megemeltem. Feje egyenesen a mellkasomnak dőlt, keze rámarkolt a pólómra, majd remegni kezdett a teste. Keze egyre jobban tépte a pólómat, majd tenyere az arcomon csattant és letettem Lorettát, aki könnyes szemmel rogyott össze előttem.
- Jól vagy Lori? - guggoltam le elé, s bár az arcom sajgott, nem igazán tudtam hova tenni, hogy pofon vágott.
Választ nem kaptam csak meredt maga elé és engem bámult. Teste még mindig remegett és felhúzott térdét a karjaival ölelte magához.
Nem tudtam mi a baj, de nem akartam hagyni, hogy ott üljön a padlón. Kezemet odanyújtottam neki, mire csendesen megfogta és besétált velem a szobába. Még mindig engem bámult, majd leült az ágyra.
- Harry?! - kérdezett fel, rekedtes hangon.
- Igen? - guggoltam le elé, miközben kezembe temettem a hideg és nyirkos kis kezét.
- Tényleg itt vagy? - nyúlt az arcom felé, ami még mindig egy kicsit fájt.
Innentől kezdve mindent értettem. Megijedt, hogy valaki elakarja vinni innen és ezért illetett egy jó, nagy pofonnal. Csak egy kicsi "igen"-t bólintottam, mire tenyerébe vette arcomat.
Egyfolytában engem nézett,hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg itt vagyok.
- Ne haragudj. - gördült ki egy könnycseppje.
- Ugyan! Nincsen semmi baj Angyalkám. - töröltem le kis könnyeit az arcáról. - Bízz bennem! Itt vagyok! - keltem fel, majd hátradöntöttem az ágyon és hozzá bújtam.
Nagy sóhaj szaladt ki a torkán. Keze egyre kevésbé markolta a mellkasomat, most már sokkal inkább simogatóbb volt az érzés. Lassan megnyugodott teljesen és újra álomba merült, de megmozdulni még mindig nem tudtam, hiszen pólóm anyaga még mindig ujjai között pihent. Nem takartam be magunkat de nem bántam, mert Loretta teste jobban melegített bármelyik takarónál. Ujjam közé csavartam a már kissé zilált,barna haját. Még mindig olyan puha. Hiába tudtam még mindig, hogy Ő a dominánsabb a kapcsolatunkba, hogy Ő az erősebb, valahogy úgy éreztem mellettem törékeny. Nem tetszett az érzés, hogy miattam megtörik. Nélkülem erős lány volt, bár lelkileg össze volt törve.



Reggel korábban keltem fel, mint Loretta. Úgy gondoltam meglepem egy kis reggelivel. Hadd aludjon csak nyugodtan, hisz Louis is elmondta, hogy nem jól aludt mostanság.
Halkan kilibbentem az ajtón és leszaladtam a konyháig. Boldogság járta át a testemet, hogy végre nem egy lepukkant helyen ébredek fel, hanem a saját lakásomban, a mellettem fekvő lánnyal, aki rengeteget jelent nekem..a mindenem.
Nem nagyon tudtam mit rejt a hűtőszekrény és nagyon megdöbbentem, amikor az üresen tátongott velem szembe. Ezek szerint Louis mégsem volt annyira gondoskodó. Felnevettem a gondolatra, ahogy láttam magam előtt legjobb barátom arcát, hogy mit kéne tegyen. Valószínű pontosan olyan fejet vághatott, amikor először volt itt.
Mivel a lakásból abszolút nem volt kedvem kilépni, úgy döntöttem rendelek valami reggelinek valót.
Éppen kezembe vette a vezetékes telefont, amikor hangos csörgésbe kezdett a mobilom, amelyen Louis neve jelent meg.

- Jó reggelt!
- Harry! - hallottam meg boldog mégis furcsa hangját.
- Mi történt, hogy korán reggel hívsz?
- Kíváncsi voltam, hogy minden rendben van-e veled. - A mondatot egy csuklással zárta, így arra következtettem, hogy Louis korán reggel részeg.
- Velem minden oké. De te már reggel ittál Lou? - összevontam a szemöldökömet értetlenségemben.
- Nem. Dehogyis. Reggel nem. Egész éjjel ittam Harold. - motyogta a vonal túlsó végéről.
- Hol vagy most?
- A Red-ben. Miért?
Nem válaszoltam a kérdésére, hanem kinyomtam. Felkaptam a fürdőben talált fekete farmeromat és a fehér pólómat, majd a kocsikulcsot kerestem, de a Range Rover-ét nem találtam, így a BMW kulcsot kaptam le.
Kiszaladtam a garázsba, majd bevágtam magamat a sofőr ülésre. Nagy robajjal száguldoztam a Red felé, hogy ittas barátomat szépen ágyba tegyem. Nem értettem mi ütött belé, pedig estefelé nagyon úgy tűnt, hogy semmit sem változott Louis, de ezek szerint még sincsen minden rendben. Aggódva, mégis erősen téptem fel a Red irtóra vörös bejárati ajtaját. Utáltam ezt a helyet. Túl sok minden kötött ide engem ahhoz, hogy ne kedveljem. Pár métert sétáltam csak, mikor felismertem Tommo roskadozó alakját a piros színű, sarok boxban. Nemlegesen ráztam a fejemet, nem hittem el amit láttam. Csoda, hogy ülőhelyzetben képes volt megtartani magát. Felé igyekeztem, de egy számomra kevésbé kedves alak állt be elém.
A kigyúrt, agyon tetovált, kopasz, fekete napszemüveges Ray egyszerűen megtorpantott.
- Mit keresel itt Styles? Ez nem a meleg bár! - cinikus és nyertes félmosoly villant fel arcán, míg szája sarkából cigaretta lógott ki.
- Mindjárt megyek. - jelentettem ki. Féltem. Nagyon is. Hiába rendelkeztem érdekes képességékkel, nem szándékoztam felhasználni még egy akkora seggfej ellen sem, mint Ray.
- Ajánlom is, hogy távozz. Van rá 5 perced. - tolta lejjebb a napszemüvegét, meggyőzésképp.
Bólintással jeleztem, hogy felfogtam, amit mondott, majd kilépett a látóteremből és visszasétált tartani a pultot.
Egyenesen Louis-hoz igyekeztem, aki csík szemekkel hunyorgott felém, hátha felismeri a felé tartó alakot.
- Harry?! Te vagy az? - bámult még mindig inkább a semmibe és nem rám.
- Igen én. Hazaviszlek! - motyogtam és hónalja alá kaptam. Még jó, hogy nem vagyok túl gyenge, így elbírtam barátomat. - Hihetetlen vagy Tomlinson!
- Nem akartam Harry. De bántott hidd el. - magyarázta, de fogalmam sem volt mégis miről beszél.
- Majd beszélünk később, mert nem értem mit nem akarsz és, hogy mégis mi a fene bántott.

Végre sikerült kirángatnom a Red irtóra égető kapui közül, majd óvatosan beültettem az anyósülésre.
- Ha hánynod kéne szólj és félre állok.
Nem kaptam semmiféle reakciót.
- Érted amit hozzád beszélek? - tettem fel a kérdést, hiszen tényleg kezdtem azért is aggódni, hogy netán az összes agysejtjét elvesztette az éjszakai piálás folyamán.
- Értem Harry.
Kissé törte a szavakat de legalább elmondta, hogy felfogja amit hozzá beszélek.
Beindítottam a motort és szintén nagy sebességgel indultam hazafele. Reménykedtem benne, hogy Loretta még alszik és nem éppen halálra aggódja magát, hogy hol vagyok.
- Állj!! Áll meg Harry! - kiáltott fel Louis, miközben karja megfeszült a kapaszkodón. Amilyen gyorsan csak lehetett lefékeztem. Lou azonnal kicsapta az ajtót, majd az út szélére ürítette ki a gyomra tartalmát. Az út szélén éppen volt egy kisebb bolt, így berohantam egy üveg vízért.
- Igyál ebből egy kicsit Louis. - nyújtottam át neki a flakont, amit úgy meghúzott, mint aki már hetek óta nem ivott normális folyadékot. Nem láttam még így. Teljesen szét volt zuhanva. Bár most, hogy hányt sokkal józanabbnak tűnt, mint előtte.
- Mehetünk tovább! - kelt fel, majd kezembe nyomta a már félig üres üveget.

Az út csendesen telt és többet nem kellett megállnunk. Barátomat a vállamra vettem és bevittem a lakásba, ahonnan hangos kiabálást hallottam meg az emeletről és csörömpölést. Leraktam barátomat a kanapéra, ahol szinte rögtön álomba szenderült. Legalábbis nagyon reméltem, hogy nem kómába esett.
Felfelé igyekeztem a lépcsőn. Az már teljesen tiszta volt, hogy Loretta kiabál, de mást embert nem hallottam, akivel vitatkozhatott volna.
- " Nem lehet igaz! Hol a picsába vagy? Azt mondtad többé nem mész el. Eltűntél megint! Itt hagytál! Hülye ribanc vagyok."
Ennyit hallottam abból, amit kiabált. De bőven elég volt. Feltéptem a szoba ajtót és meglepődve figyeltem, hogy egyedül ül a szobában. Kezében egy fotóval. Kisírt szemekkel. Kócos hajjal. Remegő kézzel.
- HARRY! - kiáltott fel, majd felém futott és kezéből az ágyra ejtette a képet. Karja rögtön a nyakam köré fonódott,míg én derekán pihentettem meg a kezemet.
- Ne sírj. Itt vagyok! - nyomtam puszit homlokára, míg ő a pólómba folyatta könnyeit.
Megértettem miért félt ennyire. Nem akar elveszíteni újra. Épp eleget veszített már így is. De bántott, hogy így beszélt saját magával.
- Nem mentél el. Nem hagytál itt. - motyogta bele a pólómba.
Kicsit hátrébb toltam Lorettát a vállánál fogva, hogy aprócska, barna szemébe tudjak nézni. Kicsit megtöröltem az arcát, majd lassan felpillantott rám.
- Loretta! Soha nem foglak újra itt hagyni. SOHA! - döntöttem homlokának, homlokomat. Idegesen szívta be a levegőt, majd kicsit előrébb döntötte a fejét és apró puszit nyomott ajkamra. Hiányzott. Közelebb húztam magamhoz és hevesebben faltam ajkait, mint valaha. Kivételesen úgy éreztem most nem én vagyok az, akit irányítanak hanem, hogy én vagyok az aki irányít. Apró kezei a mellkasomon pihentek és csak reménykedtem benne, hogy nem érzi, ahogy éppen át akar törni a szívem a mellkasomon. Ahogy elhajoltam apró mosoly ékeskedett Lori arcán, amitől én is mosolyogtam.
- Hol jártál? - kérdezte meg végül teljes nyugalomban.
- Louis....- nyöszörögtem ki ajkaimon, majd megvakartam a tarkómat. -...lent alszik a kanapén hulla részegen.
- Louis? Nem csajozni ment?
- De. Azt mondta oda megy. Helyette egy nem túl flancos kocsmából hoztam haza. Egész éjjel ivott, amikor érte mentem, akkor pedig össze-vissza beszélt valamit.- magyaráztam.
Lori a radiátorhoz lépett, majd levette róla a bordó törölközőjét.
- Lefürdök és csinálok neki valami húslevest. Ha addig netán felébredne beszélj vele. Tudod....ő is nagyon szomorú volt, amikor...
Nem kellett befejeznie a mondatot, mert tudtam miről beszél. Helyette fejeztem be.
- Amikor a kamu levelet kaptátok. - hajtottam le a fejemet.
Igazából nekem fogalmam sincsen arról, hogy ők ketten mit élhettek át. Hisz, nekem is fájt, hogy nincsenek velem. Nagyon. De én tudtam az igazat, míg ők azt hitték cserben hagytam őket.
- Beszélek vele ha felkelt. De szerintem nem mostanában fog felébredni, szóval ha nem zavarok..akkor..akkor. - kezdtem bele a dadogásba. Ezek szerint mégsem vagyok annyira irányító személy, ha annyit nem vagyok képes kinyögni a csöppnyi számon, hogy vele szeretnék fürdeni.
- Akkor fürdenél velem? - tette fel a kérdést.
Kezdtem újra szánalmasnak érezni magam.
- Igen. - próbáltam határozott lenni és bár magamat meggyőztem, hogy az voltam, nem tudom, hogy Lorettát is sikerült-e meggyőznöm. Egy laza mozdulattal rántotta le a radiátorról a fehér törölközőmet, majd ujjait az enyém közé fűzte és mosolyogva húzott maga után a fürdőig.


Csak bámultam, ahogy lekerült róla a tegnapi ruhája, amiben aludt. Letolta magáról a fekete trikóját, majd a farmerét is, végül mindkettőt rutinosan a szennyes kosárba dobta. Gyönyörű mosolyával illetett meg, amivel már amúgy is teljesen sikeresen eltud varázsolni. Még mielőtt pirulásba kezdtem volna, átvettem a fejemen a pólómat és én is határozott mozdulattal dobtam a kosárba. A nadrágomat végre sikerült remegő kezek nélkül levennem és azt is el jutattam a többi göncöm mellé. A melltartójától és a vékony anyagú, csipke tangától is megszabadult, egy nagy levegő vétel segítségével én is ledobtam magamról az alsómat.
Loretta már engedte magára a forró vizet, mikor beléptem mellé. Tudta, hogy még mindig félek, így csak megnyugtatóan rám mosolygott. Próbáltam magamba bátorságot tölteni, így derekához nyúltam és közel húztam magamhoz. Úgy tűnt tetszett neki a gesztusom, hiszen megnyugtató mosoly helyett, egy nagyon édes vigyort kaptam. Falni kezdte ajkamat. Kezével bejárta a gerincem vonalát, majd körmét óvatosan végig húzta a hátamon, amitől kirázott a hideg. Óvatosan combjához kaptam, majd felemeltem. Kissé megilletődött, hogy ezt tettem. Legalábbis arcáról ez tükröződött, majd folytattam a csókunkat. Nyelvemet óvatosan toltam át szájába, majd hevesen kezdtem táncba hívni az Ő nyelvét.
Az ajtó pedig egyszer csak kivágódott és Louis rohant be a fürdőbe, majd leguggolt a wc-hez és újra hányásba kezdett. Csak tartottam kezembe Lorettát, addig amíg Louis nem szentelte nekünk a tekintetét és nézett végig rajtunk. Kezemmel leengedtem barátnőmet, aki kilépett a zuhanyból és maga köré csavarta a törölközőt. Legjobb barátom csak bámult rám és nem értettem miért. Gyorsan csavartam magamra a törölközőt. Még mielőtt még kínosabbá válik a helyzet.





UI.: nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várni, de történelem vizsgám lesz és sokat kell tanulnom. a következő rész minél hamarabb fog érkezni és nagyon remélem nem pártoltatok el tőlem a sok kihagyásom miatt :( P . xx

2014. április 27., vasárnap

Elnézést

Sajnálom, hogy mostanában nem jelentkeztem. A jövő héten érkezik az új rész, ami a sok késés miatt dupla rész lesz :)
Remélem nem haragszotok!
Puszi...: Pez

2014. április 2., szerda

17. fejezet

Kövessetek instagrammon: namelesspetra
                 twitteren: Petra_Fulopp
Kérdezzetek Ask.fm-en :fulopppetra
Nem húzom tovább az időt. Következzen a rész. P .xx

- Jól vagy? - pattantam ki a takarók közül.
- Nem. Félek Lou. Olyan, mintha valaki figyelne egyfolytában.- könnyei utat törtek maguknak és az arcán potyogtak lefele, majd térde megrogyott és leült a puha szőnyegre, ahol tovább sírt.
Odasétáltam hozzá és felsegítettem, majd magamhoz öleltem és leültettem a kanapéra.
- Nyugodj meg! Én itt vagyok. Más pedig biztos nincsen a lakásban. - magyaráztam és megsimogattam a vizes arcát.
Rögtön nyakamba ugrott és átölelt. Addig sírt a vállamon, míg lassan el is aludt. Hanyatt feküdtem az ágyon és magunkra húztam a takarót. Próbáltam nem úgy mozogni, hogy felébresszem, hátha újra sírásra görbülne a szája, ami számomra eléggé fájna. Fáj, hogy így látom, hiszen Ő egy annyira mosolygós lány.

*Másnap reggel*

Amint kinyitottam a szemeimet a mellkasomon a barna, göndör hajú leányzót találtam. Lassan szuszogott, ami egy kissé csikizte a mellkasomat,de cseppet sem bántam. Kicsi keze a mellkasomon pihent. Arca nyugodt volt, olyan nyugodt, amilyet ezen a héten nem túl gyakran láttam. Mióta Harry csak úgy lelépett, azzal a fasszal, akiről tegnap Loretta beszámolt valahogy minden megváltozott. Lori szorong és depresszióba fog esni, ha nem teszek valamit. Én pedig egyedül maradtam. Nekem nincsenek szüleim akikhez elmehetnék, hogy jól kibeszéljem magamból amik történnek velem. Akik pedig felneveltek történetesen Harry szülei, így hát még sem állíthatok be hozzájuk azzal, hogy a fiuk mekkora egy pöcs. Teljesen megváltoztatott belül a tény, hogy a legjobb barátom megpattant mellőlem. Azóta nem nyúltam egy nőhöz se. Két hete. Ami számomra elég nagy szó, hiszen hozzám pontos időpontokban jártak fel csajok. Akik valószínű most elküldenek a jó büdös francba, hiszen ha úgy nézzük "barátaim" voltak. Így visszagondolva elég nagy idióta vagyok, hogy nőket használtam ki csak, hogy a szex iránti éhségemet csillapítsam. Bár azokkal a lányokkal valóban jó viszonyt ápoltam. Velük jártam bulizni, mióta Haroldnak meg van Loretta. És innen jöhet az, hogy mióta én is megismertem Lorit, valahogy nem tudok más lányra gondolni. Már amikor először láttam megtetszett nekem. Más mint a többi lány. Ő olyan belevaló, mosolygós és irtóra tud szeretni. Legalábbis Haroldot nagyon tudta szeretni az, hogy engem tudna-e szeretni már teljesen más kérdés, hisz én más vagyok, mint Ő. 
A nagy gondolkodásomat a rajtam fekvő gyönyörű lány mocorgása zavarta meg. Szemeit apróra nyitotta, majd egy hatalmas levegőt vett és felnézett rám.
- Ne haragudj. - nyöszörögte.
- Miért kéne haragudnom? - tettem fel a kérdést összevont szemöldökkel.
- Hogy még ezen a rohadt kanapén sem tudsz kényelmesen aludni, mert összenyomlak. - hangja olyan rekedtes volt, mint amilyen Harry-é szokott lenni mikor felkel, csak az övé egy női kiadás volt.
- Abszolút nem nyomtál össze. - mosolyogtam le rá, ami után Lori arcán is egy csepp mosoly jelent meg.
Lassan felült rólam, ami nekem elég rosszul esett, mert örültem, hogy egy kicsit rajtam fekszik. Melegséggel töltött el. 
- Kérsz reggelit? - dörzsölte meg a szemét.
- Inkább feküdj vissza. - csúszott ki számon. Kezeimet rögtön a szám elé kaptam, Loretta pedig rám kapta a fejét. Értetlenül nézett rám, majd hátára kapta a takarót és újra visszadőlt a mellkasomra. Meglepődtem. Végül is visszafeküdt rám ahelyett, hogy betolna egy jó nagy tál palacsintát.
- Mit csináljunk ma? - tettem fel az ostoba kérdést. Úgysem akarna kilépni a lakásból.
- Hm. Nem tudom. Talán elmehetnénk kávézni. - magyarázta és kicsit talán el is pirult.
- Loretta Hells...te végre kiakarsz menni a lakásból, úgy hogy az program és nem valami munka. - tapsoltam fel, mire halkan felkuncogott.
- Aranyos vagy. - sutyorogta halkan és először el sem hittem, hogy ezt Ő mondta.
- Mi? 
- Semmi...hagyjuk. - hadarta majd lekászálódott a mellkasamról és egy krákogás közepette távozott a nappaliból.
Minek kellett nekem visszakérdezni? Mintha nem hallottam volna először is. Lehet nem is gondolta komolyan amit mondott.
- Mit kérsz reggelire? - ordított ki a konyhából.
A válaszom igazából az lenne, hogy Őt. De ezt mégsem mondhatom neki.
- Csak egy kávét. - kiáltottam vissza, majd a tehetetlenség miatti dühömmel felkaptam a párnámat és ráhajítottam az üveg asztalra. 
"Mi van veled Tomlinson? Te nem szoktál egy csajtól düh rohamot kapni. Ha nem lehet a tied, akkor hagyod a francba és keresel egy másik lyukat. Tudod jól, hogy Lorettának nem kellesz, szóval lehet itt lenne az ideje, hogy lelépjél" - sutyorogta a belsőm, amit legszívesebben pofán csaptam volna most, jó erősen. Nem megyek el innen sehova, még akkor sem ha nem kellek neki. Már pedig tudom, hogy nem én kellek neki, hanem Harry.


*Loretta szemszöge*

Reggel mikor Louis mellkasán ébredtem igazán biztonságban éreztem magam. Nem annyira, mint amikor a göndörkén ébredtem, de megnyugtatott Lou jelenléte. Mikor hangosan örült annak, hogy én kilépek a lakásból, sőt programra hívom, véletlenül kicsúszott a számon, hogy milyen aranyos. Tényleg aranyosnak gondoltam, hogy ennyire tud ennek örülni, de valahogy nem tudtam mit kezdeni a bennem harcoló érzéssel. Ez nem egy bók volt, hisz Harry-t szeretem. Amint a konyhába értem, már majdnem elkapott a síró görcs, de előtte jobbnak láttam ha megkérdezem, hogy enne-e a valamit.


Miután ő is elfogyasztotta a kávéját nagy csendben és én is megittam a teámat ami azóta, hogy elment Harry ízetlen, nem túl édes és nem is olyan forró mint volt. A teám ugyanolyan lent, mint én. Nem túl kedvre való, nem teng bennem forrón a vérem, hogy végre látom a mosolygós gödröcskés arcát és nem vagyok mosolygósan édes. Ha nem jön vissza teljesen elfelejtem, azt aki valójában is vagyok.

- Louis....- szóltam oda a bögréjét bámuló, kócos hajú fiúra, akit úgy tűnik kirángattam a gondolat világából.
- Igen? 
- Mielőtt elmennénk kávézni meg talán sétálni is beugranék elintézni egy kis dolgot Niall-el.
- Rendben van. De mondd el, hogy mikor érsz haza.
- Nem is tudom. Talán 17:00-ra már itthon leszek. - pillantottam rá az órára, ami jelenleg 11:17-et mutatott.


Gyorsan pattantam bele a fekete színű, szűk farmerembe, majd felkaptam hozzá egy fekete pólót. A farzsebembe belegyömöszöltem a cigarettás dobozomat a szememet pedig napszemüveggel takartam el. Belebújtam a kényelmes fekete színű converse dorkómba, majd leszaladtam a lépcsőn.
Louis felnevetett, mikor meglátott.
- Gondolom most nem egy tárgyalásra mész. - nézett végig rajtam, miközben még mindig nevetett.
- Hát nem. - mosolyodtam el én is.- Rémesen festek?
- Dehogyis. Rajtad még a nyúl bunda is jól mutatna. - a bókjaival kissé kitudta zökkenteni a bőrszínemet a szabályostól és átfestette holmi rózsaszínre az arcomat.

Lassan parkoltam be a fekete Range Roverrel a The Blondish előtt. Niall-el valójában semmi dolgom sincsen, de úgy döntöttem megkeresem Harry-t és azt az idiótát, akivel lelépett.
Ahogy beléptem Niall furcsállva nézett rám.
- Jó reggelt Loretta. Reggeli kávéra jöttél? - kérdezte mosolyogva. Ez a srác mindig mosolyog?
- Nem, nem, most más miatt jöttem. Nem tudod véletlenül, hogy azon az estén, mikor Hazz és Zayn itt voltak, akkor merre mentek? 
- Hát nagyon pontosan nem tudom. Talán Harry régebbi lakása felé vették az irányt és tegnap,mikor a fekete hajú itt járt, akkor is arra ment. - magyarázta. Oh, szóval Haroldnak van egy régi háza is. Ezek összeköltöztek? 
- Leírnád nekem a címet? - tettem fel a kérdést, miközben a szalvéta tartóból kirángattam egy szalvétát, hogy arra felírjam a címet. Elővett egy tollat a kassza mellől, majd próbálta a legszebb betűkkel fel karistolni a címet.
- Tessék. Azt hiszem ez az.
- Peterborough road...- olvastam fel hangosan, mire ő csak bólintott.
- Ebben a szerkóban, ha megtalálod őket szerintem garantáltam megijednek majd. - nevetett fel.
- Pontosan ebben reménykedem. - kacsintottam rá.
- Ha gondolod bezárok és jövök veled, hogy segítsek vagy, hogy fedezzelek. 
- Köszönöm Niall. De ezt most egyedül kell megoldanom. - bólintottam oda neki, majd távoztam a kávézóból.

100-al téptem az országúton, hogy minél hamarabb oda érjek a megadott címre. Körülbelül egy fél órán belül meg is érkeztem a hatalmas, fehér házhoz, aminek ablakain le voltak húzva a redőnyök. Kicsit hezitáltam, hogy bemenjek-e vagy sem, de még mielőtt teljesen meggondoltam volna magamat felfutottam a lépcsőn. Benyomtam a csengőt és vártam, de semmi sem történt. Kétlem, hogy tudnák, hogy én jöttem, szóval ha nem miattam nem nyitnak ajtót, akkor csak szimplán nem akarnak senkit sem beengedni. A makacsságom viszont elvette az eszemet, így körbenéztem, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy senki nincsen a környéken, elindultam a ház oldalán, hátha hátulról jobban megtudom közelíteni a helyet.
A nehézkes körbe gyaloglás után felfedeztem egy hátsó fa ajtót, amit csak egy lakat választott el attól, hogy bejussak. Egy kurva lakat nem fog engem megállítani, így arra gondoltam, hogy a hajamban lévő hullámcsattal, majd kinyitom valahogy. De nem vagyok Scooby-Doo, szóval nem jártam hatalmas sikerrel. Arra gondoltam valaki,valamikor csak be megy, vagy kijön onnan én pedig addig megbújok a kertben.
Le ültem egy bokor mellé és türelmesen vártam. Fél négykor még mindig nem volt semmi mozgás, így arra jutottam, hogy írok egy sms-t Louisnak miszerint Niall-el töltöm a ma estét és moziba megyünk. Fájt, hogy hazudok neki, de nem akartam elárulni neki, hogy mire is készülök épp most.  Percekkel később megérkezett a válasz, hogy érezzem jól magamat. A smiley, amit mellé csatolt kissé bántott. Hazudok. 
De tényleg elrángatna innen, ha tudná, hogy itt ülök.
Niall, azt mondta Zayn mindig 7 órakor megy e tésztáért két személyre. Valószínű vacsiért megy és akkor én még egy jó darabig fogok itt ülni. Hasam korgása tudatosított arról, hogy valamit ennem kéne és nem még itt csücsülni. Visszaemlékeztem az útra és eszembe jutott az utca sarkon álló hot-dogos. Halkan kikecmeregtem a búvó helyemről, majd gyalog a járdaszélen ballagtam el a kis sarki helyig. 
A férfi aki kiszolgált frusztrálva nézett rám.
- Hölgyem. Ön eddig nem járt a városnak ezen részén. Igaz? - a kérdést remegő hangon tette fel.
- Nem. De ez miért érdekli magát? - a legbunkóbb hangnememet vettem elő, hiszen nem ismerem a férfit és nincsen joga azok után kutakodni, hogy én jártam- e már itt.
- Nem érdekes. Maga is ugyanakkora bunkó, mint az itt lakók többsége. Valószínű félnek magától a kiskölykök az utcán, azért nem jött ma senki enni. - tartotta velem a szemkontaktust.
- Látszik, hogy maga egy cseppet sem ismer. - önelégült vigyorral az arcomon bámult rá a férfire. - Tudja, hogy ki vagyok? Nem hinném. - ingattam meg a fejemet, mire az úr gondolkodóba esett.
- Miért ki vagy?
- Az aki ma vett magánál egy hot-dogot..jó pénzért. - válaszoltam, mire az öreg elmosolyodott.



Minek után már besötétedett és az órám fél8-at mutatott lassan úgy éreztem itt lesz az érkezés ideje. Még pár perc telt el, mikor kikukucskálva felfigyeltem Zayn alakjára, aki éppen a lakattal babrált.
Miért nem megy be elöl? - tettem fel magamnak a kérdést, de nem sokáig foglalkoztam vele, hiszen így csak könnyítették a dolgomat. Megvártam, amíg Zayn belépdel, majd magára hajtja az ajtót. Gondoltam, hogy a zár már nem a régi. Becsukni se lehet ezt a szart...csak lakattal..akkor miért itt élnek? 
Még vártam egy 10 percet, majd meggyújtottam egy szál cigit és megközelítettem a fa ajtót. 
Belépve dohos szag fogadott, amitől egy kicsit elkapott a rosszul lét, de nem hátráltam meg. Tovább lépve régi bútorokon akadt meg a szemem, amelyen üresen álltak a hosszú folyosón. 
Meghallottam Zayn hangját, ami visszhangzott a valószínű teljesen üres és szabad térben. Nem értettem mit mondd, csak az arrogáns és hangos nevetését hallottam, amitől immáron elkapott a hányinger. Mikor már árnyékát is megpillantottam, úgy döntöttem itt az ideje felfednem, hogy itt vagyok. Egyik kezemet a zsebembe dugtam, míg másikban a cigarettámat tartottam és számhoz emeltem.
- Jó estét az uraknak! - köszöntem fel, de nem mozdultam. - Játszunk egy kicsit. - gondoltam szórakozok velük még mielőtt kilépek és megmutatom, hogy ki is van itt.
- Ki van ott? - kérdezte meg még mindig Zayn hangja.
- Ez most nem lényeges. - válaszoltam hanyagul. - Azt mondtam, hogy játszunk. Mit szólnátok egy kis kérdezz felelekhez? - hála a visszhangnak a hangomat nem ismerték fel. Zayn nem moccant, csak állt ott, mint egy idióta, aki be van szarva. De Harry árnyékát nem láttam.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - tette fel az első kérdést Zayn.
- Egy baráttól. - motyogtam.
- Közeli ismerősöm vagy? - jött a második kérdéssel.
- Eléggé közeli Zayn Malik. - motyogtam a nevét, mire egy halk nyögést hallottam meg. Ezt a nyöszörgést bármikor és bárhol felismertem volna...Harry volt.
- Talán az egyik mostani kurvám vagy? Ne haragudj, de hármasban nem csináljuk! 
- Nem. Egyáltalán nem mostani. - vágtam rá a kérdésére. - És már ne is haragudj, de amikor kettesben voltunk sem teljesítettél túl jól az ágyban, szóval hármasban még inkább negatív rekordokat döntenél. - kuncogtam fel.
Lassan léptem ki a sötét rejtekhelyemről a pislákoló fénybe. Cigarettámba beleszívtam, majd Zayn barna szemébe néztem. Köpni- nyelni nem tudott, csak állt egy vas ajtó előtt, aminek a kilincsén pihentette a kezét.
- Na mi van Malik? Már nem is  vagy olyan bátor? - kérdeztem rá, miközben végig néztem még mindig kitetovált és makulátlan testén. Ha nem tudnám mekkora faszfej,talán még mindig a lábai előtt hevernék.
- Mit keresel itt? - aggódva tekintett rám. 
- Hát ne aggódj. Nem téged, hanem az idióta göndör srácot, aki csak úgy lelépett tőlem és egy kibaszott levéllel búcsúzott el, de én adok neki olyan búcsút amit sem Ő sem Én nem felejtünk el. - magyaráztam, mire Zayn rámarkolt a vaskapu kilincsére.
- Ott van bent, igaz? Éppen arra vár valószínű, hogy együtt iszogasson veled, mert te belevitted a rosszba. Odabent ül és élvezi a kanapén a televízióból kiszűrődő sztárpletykákat...igazam van? - Zayn nagyot nyelt.- Engedj be oda! - biccentettem a vasajtó felé.
- Soha! - rázta meg a fejét.
Erőt vettem magamon s, bár féltem de arrébb löktem. Teste megingott és elengedte a kilincset mire én rámarkoltam és felcsaptam, azt.
Nem láttam odabent semmit, hiszen sötét volt. A lámpáról pedig semmi fogalmam nem volt merre lehet.
- Harry tudom, hogy itt vagy! - mondtam gorombán és mérgesen. 
Francnak nem kapcsolja fel a villanyt, hogy itt van és nem áll elém, hogy igen lelépett...
Csak egy hangosabb nyöszörgést hallatott amiről fogalmam sem volt, hogy mitől jött ki belőle.

*Harry szemszöge*

A délután magasságában többször is hallottam mocorgást kintről. Reménykedtem benne, hogy nem Zayn jött vissza, hogy valami szarságot a pofámba köpjön, hogy milyen szánalmas is vagyok. Mivel nem tudtam vajon milyen idő is lehet odakint, arra asszociáltam, hogy valószínű csak erősen fúj a szél, ami bizony elég erőteljesen megtudja rázni a falakat, ha arról van szó. A számba egy fekete színű anyag pihent, amit ez a pöcs, azért nyomott a számba, mert állítása szerint nem a megfelelő hangsúllyal beszéltem vele. Feltenném neki a kérdést,hogy Ő mégis hogyan csevegne az el rablójával, de tudom a választ,miszerint sehogy sem. Amíg Ő volt idekötözve meg sem mukkant. Pedig és próbáltam szóra bírni és én nem baszogattam úgy, ahogyan Ő azt most teszi velem.

Mikor meghallottam, hogy nyílik a lakat zára tudtam, hogy megérkezett és, ahogyan minden alkalommal most is direkt húzza az idegeimet és leül odakint, csakhogy én csöpögő nyállal várjam a kajámat. Már hallottam, ahogyan rámarkol a kilincsre, de egy női hang megzavarta. Számomra iszonyatosan ismerős volt a hang, még akkor is , ha szinte alig hallottam valamit abból amit mond. Túl visszhangos volt ez a hely, így aztán semmi értelmeset nem sikerült kihallanom. Ám az utolsó mondatot annál inkább értettem. A hang kitisztult.  "Eléggé közeli Zayn Malik." A testem szinte magától életre kelt attól, hogy majdnem egy hónap után újra hallottam, ezt a hangot. Felnyüszítettem, de nem értem el sok mindent, mert a vasajtó blokkolta a hangom kijutását, ebből a dohos pincéből.
Az ajtó percek múlva kicsapódott. Láttam, ahogyan Zayn a földön fekszik, míg előttem csak egy alakot láttam. Egy alakot, amit már egy hónapja nem láttam és nem öleltem magamhoz. Az arcát nem láttam a sötétségben,csak az alakját. Ő valószínű cseppet sem látott, hiszen megszólított.
- Harry tudom, hogy itt vagy! - hangjából csalódottság és düh áradt, amit éppenséggel teljesen megértek, hiszen azon az állásponton van, hogy leráztam és ott hagytam a francba egyedül a legjobb barátommal, akit szintén elküldtem a picsába.
Hangosabban nyöszörögtem,de még mindig nem történt semmi sem. Megpillantottam Zayn-t, aki egy gonosz mosolyt villantott felém. Bezzeg őt tökéletesen láttam, hiszen körbevette Őt az üres térben pislákoló neon. Az a görény felkelt a földről, majd Loretta válla mögött elnyúlva hozzányúlt a kapcsolóhoz és kattintott rajta egyet. Ez a neon elég régi, így csak pár perc pislákolás után égett egy kissé a fénye.
Pislogni kezdtem. Szemem teljesen hozzá volt szokva a sötéthez, mire megláttam magam előtt a csodámat. Haja göndören hullott le a vállára, fekete nadrágja csodálatosan feszült rajta, a póló pedig az enyém volt, ami be volt tűrve a nadrágjába. Még mindig pislogott, mire felnézett és meglátott.


*Loretta szemszöge*

Elnyúlt felettem Zayn karja, majd felnyomta a villanyt. Sokára lett teljesen világos, a szemem pedig aligha akart hozzászokni a neon erős, mégis halovány fényéhez. Egy idő után viszont azon kaptam magam, hogy már simán tudom bámulni a padlót. Feljebb emeltem a tekintetemet, mire megpillantottam Harry-t. Fel sem fogtam, hogy-hogy néz ki. Mindkét karja ki volt kötve a mögötte pihenő csőhöz. Haja csomókban állt, kuszán. Arca és a rajta feszülő fehér póló koszos volt. A farmerja kiszakadt, a lábán pedig a Nike sportcipő pihent, ami olajban ázott. Csak bámultam a könnyesen smaragdzöld szemeit és megszűnt a világ körülöttem. Apró mosolyt villantott felém és a fogai még mindig ugyanolyan fehéren ragyogtak, mint mikor elment.
Zayn hangos és undorító nevetése ébresztett fel, hogy hol is vagyok most.
- Engedd el most azonnal. - fordultam meg. De tudtam mit csinálok, így lazán beszéltem hozzá. Reméltem, hogy nem hallja meg a remegést a hangomban.
- Te teljesen hülye vagy? Azt hiszed csak, mert idejössz és azt mondod, hogy engem el, majd elengedem? - szánalmasnak tartott, de tudtam mit csinálok, így csak egy félmosolyt küldtem felé. Elhallgatott és csendben figyelt engem. Fogalma sem volt mit csinálok.
Oda sétáltam Harry-hez és kivettem a szájából a fekete anyagot. Hevesen kezdett el levegőt venni, majd  végre teljes egészében megjutalmazott egy fájdalmas mosollyal.
- Oh. Milyen megható! - csattant fel Zayn és összeütötte a két tenyerét.
Ledobtam magam mellé a fekete kis kendőt.
- Loretta. - nyöszörögte alig hallható hangon Harold.
- Harry. - simítottam végig kezemet az olajos, koszos arcán. Még jobban tenyerembe nyomta a kis izzadt pofiját, amin legszívesebben bőgtem volna. De Zaynnel még van egy kis játékom. Odahajoltam Harry füléhez.
- Amit most csinálok ne hidd el, de ajánlom, hogy legyél jó színész, attól a pillanattól kezdve, hogy felállok mellőled. - hadartam le gyorsan suttogva. Alig láthatóan bólintottam neki, majd kezembe vettem a fekete kendőt és felkeltem mellőle.

- Kivettem a szádból, ezt a szart, hogy legalább levegőt kapjál te szarházi! - motyogtam neki oda, miközben Zayn felé igyekeztem, akinek az arcáról az értetlenséget tudtam leolvasni. - Add ide a kajáját! - fordultam oda a kis pöcs felé, aki üres tekintettel nyújtotta át nekem a műanyagot, amiben a tészta pihent. Leemeltem a doboz tetejét, majd szó szerint Harry elé hajítottam, aki nagyon jól játszotta, hogy kissé fél tőlem.
- Jó étvágyat te fasz fej! - mormogtam, majd a farzsebembe nyúltam és elővettem a cigis dobozomat. Rágyújtottam.
- Most pedig Zayn gyere velem...van egy pár ötletem! - elővettem a legerotikusabb hangomat és ujjaimmal felsétáltam Zayn mellkasán.
- Jö..jö..jövök! - dadogta és nem tudtam, hogy fél vagy már attól fel áll az idióta farka, hogy hozzá értem.
Lassan sétáltunk ki a teremből, majd becsuktam a vasajtót.
Nem tudja mit vállalt. A kezemben még ott pihent a fekete kendő, amellyel még vannak elképzeléseim.
- Hova megyünk? - kérdezte meg izgatottan, mire felé fordítottam a fejemet és egy izgató mosolyt küldtem felé. Hangosabban vette a levegőt, mire én észrevehetetlenül is de megforgattam a szememet.
A Range Roverhez sétáltunk.
- Szállj be az anyós ülésre. - utasítottam. Persze ő naivan, azonnal bevágta magát az autóba. - Mielőtt elindulnánk fel kell hívnom, azt a barom Louis-t, hogy tudja ma nem megyek haza. - motyogtam be az ablakon és a mobilomért nyúltam. Zayn csak bólogatott, mint valami kutya. Arrébb sétáltam és felhívtam Lou-t, aki azonnal felkapta a telefont.
- Hol a picsába vagy már? Tudod, hogy aggódok? - úgy tűnt tényleg nagyon aggódott.
- Louis..nyugi! De van egy kis elintézni valód!
- Hallgatlak..- hangja megkomolyodott.
- Szállj be a barna BMW-be és gyere el a Peterborough road-hoz...-nem tudtam befejezni a mondatomat, mert közbe szólt.
- Ott van Harry régi háza..mit csinálnék én ott?
- Fantasztikus, ezek szerint tudod melyik ház az. Menj be a hátsó fa ajtón, majd a vas ajtón át és hozd el onnan Harry-t. A bilincs kulcsát azt hiszem a folyosón pihenő fa komódon láttam. - hadartam le gyorsan.
- Mi van? Harry ki van bilincselve?
- Zayn ellopta...de majd mindent elmesélek, de kérlek vidd haza Harry-t! Könyörgök! - motyogtam, mire ő szomorúan felsóhajtott.
- Jó. Te hol leszel addig?
- Autókázok egyet Zayn-nel.
- Vigyázz magadra. Szeretlek te dagi.
- Vigyázok. Én is szeretlek és soha többé ne hívj daginak. - kuncogtam, mire ő is felnevetett.
A telefont újra a zsebembe temettem, majd a legzsémbesebb tekintetemmel támolyogtam vissza Zaynhez.
- Mi tartott ilyen sokáig? - törte meg a csendet.
- Nehezen lehetett lerázni a kis buzit.- mormogtam és nagyon bántam, hogy szegény Louis-ról, így kellett beszélnem.
Bekapcsoltam az övemet, majd elindultunk.
- Hová viszel? - kérdezte meg már harmadszorra, mire én csak rákacsintottam. Valójában arról még nem volt fogalmam, hogy hova megyünk, de valahova biztos, ha már utat építettek neki.
Már fél órája autóztunk, mire Zayn megelégelte a dolgot és tenyerét a combomra simította. Hányhatnékom támadt, de visszatartottam és egy biztató mosollyal néztem felé, mire kezét feljebb vezette. Reménykedtem benne, hogy nem jut el odáig az ujjaival, de tévedtem mert megérintett. Az autóval hatalmasat fékeztem, mire ijedten kapta el kezét Zayn.
- Miért álltunk meg a semmi közepén? - nézett rám furcsállva. - Ugye nem autóban akarod csinálni? Nem mintha bármi ellenvetésem lenne az egésszel baby, csak azért mégis más lenne mondjuk a közös ágyunkban, nem?
Hangosan felnevettem, mire a mellettem ülő fekete srácba belefagyott a levegő.
- Ugye nem gondoltam komolyan, hogy azok után, amiket műveltél velem, majd lazán megdugsz egy autóban, míg a pasim halálra éhezik? - kérdeztem meg tőle komolyan.
- Mi van? - kapta fel a vizet.
- Zayn Malik-ot jól átbasztáááák. - harsogtam fel, mire keze elkapta a felkaromat és erősen szorította meg, azt.
- Tudod Zayn ez nekem már nem fáj. Hiába szorítod, már nem fáj. Pontosan miattad nem. Minden fájdalom, ami ért az miattad volt...így az amit te okozol már nem tud komolyan fájni. - motyogtam miközben mélyen belenéztem a mogyoróbarna szemeibe. Elengedte a karomat, majd lehajtotta a fejét. Egy pillanatra azt hittem most jön a megpofozós rész, de helyette halkan hüppögni kezdett. Nem tudtam mit csináljak, a tervemben nem volt benne, hogy Mr. Kurva Erős Idegzetű Zayn Malik sírni fog.
- Mi bajod? - kérdeztem meg. Aggódtam egy kicsit. Sosem láttam sírni.
- Te. Te vagy minden bajom! - gügyögte.
- Nem értelek.
- Te vagy az egyetlen nő, akiért mindent megtennék Loretta a mai napig és nincsen senki más. Soha nem lesz olyan, aki a nyomodba tudna majd lépni. Mert te olyan más vagy, mint a többi nő. Érted? - kapta fel rám könnyes arcát.
- Huh. - csak ennyit tudtam kinyögni a számon.
Nagy csend állt be az autóba, már a motor sem járt, mert időközben leállítottam.
- Mit akarsz? - kérdezett fel halkan.
- Hogy érted?
- Hogy lesz neked jó? Ha nem akarsz látni megértem. De akkor mondd a szemembe, hogy nem akarsz látni..hogy tűnjek el az életedből és megteszem! - olyan átéléssel mondta, hogy kezdtem megőrülni teljesen. A srác, aki anno megváltoztatta az életemet...
...és milyen sokat jelentett neked - suttogott a belső istennőm, bár inkább ördögnek mondanám.
- Zayn..én nem akarom, hogy eltűnj az életemből...- hadartam, mire újra a kezeiről rám nézett.- ... csak azt akarom, hogy hagyd, hogy békésen és nyugodtam éljem az életemet Harry-vel. Mert szeretem őt. Felőlem lehetünk barátok, de én nem tudom kitörölni azokat a dolgokat, amiket tettél velem.
- Értem. Szóval lehetünk...- szipogott fel. - barátok?
- Megpróbálhatjuk, de nem ígérek semmit sem. - magyaráztam.



Leparkoltam Zayn háza előtt.
- Szia Loretta. - köszönt el halkan. - És ne haragudj rám.
- Zayn..de haragszom. Láttad, hogyan telt el ez a két hetem? Láttad? Tudom, hogy láttad...tudom, hogy ott voltál. Ott voltál a szobámban, az erdőben, a parkban, sőt az udvarunkban is. Láttad, hogy mennyire fájt nekem Harry elvesztése?
- Én..én csak az udvarotokban voltam ott. A házatokat meg sem közelítettem. - dadogta zavarodottam, mire én újra pánikba estem. Ha nem ő volt a szobámban, akkor mégis ki?
- Most menj innen..kérlek! - szuszogtam, mire kiszállt az autóból. Egy ideig csak a kormányon pihentettem a fejemet, majd úgy döntöttem, hogy ideje lesz hazamenni. Remélem, hogy Louis és Harry már hazaértek.


Negyed órával később haza is értem. A barna BMW már a ház előtt állt én pedig izgatottam pattantam ki a Range Rover-ből. Hihetetlen gyorsasággal nyitottam ki a zárat, majd beléptem a csendes, villany világította lakásba.
Mocskos cipővel rohantam be a nappaliba, ahol a fehér kanapén ott ült Harry még mindig koszosan, mellette pedig Louis karolta át a vállánál fogva.
Szinte sprintelve rohantam oda Harry elé, akivel egy darabig csak néztük egymást. Szánalmasan nézhettünk ki. Nyúzott voltam, koszos és bagó szagú, míg Harry úszott az olajban, illetve annak a szagában. Louis mégis édes mosollyal figyelt végig bennünket. Harry felkelt a rózsaszín ágy takaróhoz, majd erősen magához szorított. Olyan erősen kapaszkodtam a vállába, amennyire csak lehet. Magamba szívtam a kissé izzadt, olaj szagú illatát, de még így is tetszett, hisz az Ő testét szoríthattam magamhoz.
- Köszönöm! - tátogtam oda könnyes szemmel Louis-nak, aki vigyorogva a magasba emelte a kezét, majd eltátogott egy nem az én érdemem! sorocskát.
Kicsit eltoltam magamtól Harry-t és a zöld szemébe néztem. Csak pislogtam.
-  Soha többé ne hagyjál magamra! - motyogtam.
- Nem foglak. - hangja melengetett, hiszen most először hagyta el ajkát egy teljes mondat. Rekedt és szeretetteljes hangja mosolygásra késztetett. Közelebb hajoltam hozzá, így egy kicsit újra lábujjra hegyre kellett állnom. Ajka lassan érintették meg az enyémet, majd óvatosan csókolni kezdett. Szája melengette és újra felfedezte az enyémet. Ujjaimat a hajába fűztem és egy pillanatra azt hittem, hogy csak álmodok. De nem. Nyelve utat tört a számba, majd még közelebb húzott magához. Óvatosan pislogtam fel újra szemébe.
- Na akkor én hagyom is a boldog párocskát. - kelt fel Louis a kanapéról.
- Nem! - kaptam el a karját.
- Miért,nem? Én és Harry mindent megbeszéltünk! Imádom a fürtösödet! - vigyorgott rá Harold-ra, aki csak felkuncogott egy kicsit.
- Nem, azért akarom, hogy maradjál. - suttogtam. Mintha attól féltem volna, hogy meghallja valaki más is rajtunk kívül.
- Akkor miért? - kérdezte fel mosolyogva.
- Ragaszkodom hozzá. - magyaráztam, mire mindketten értetlenül néztek rám. Csak ingattam a fejemet.
Magamat sem értem miért, de nem akartam, hogy Louis elmenjen.
- Tényleg maradj! - mondta Harry is, majd Louis végül belement az ajánlatba.
- Harry..menj el fürdeni én pedig, addig beszélek Louissal. - mosolyogtam rá, mire homlokomra puszit nyomott, majd elvonult a fürdőszobába.


5 megjegyzés után új résszel szolgálok :) és sajnálom a késést P .xx

2014. március 18., kedd

16. fejezet

Kövessetek instagrammon: namelesspetra
                 twitteren: Petra_Fulopp
Kérdezzetek Ask.fm-en :fulopppetra
Nem húzom tovább az időt. Következzen a rész. P .xx


- Jól vagy? - pásztázott aggódva a kék tekintet.
- Igen csak....semmi. Hagyjuk. - motyogtam, majd nyugtatásul magamhoz húzta Louis széles vállát.
Aprót nevetett a gesztusomon. Az elmúlt pár napban csak Ő ölelgetett engem és próbált belém lelket önteni, de sohasem öleltem vissza. Most viszont kellő képen megszorongattam. Újabb furcsa érzésem lett, mintha tényleg valaki figyelne. De senki sem volt ott és tudtam, hogy minden csak az idióta képzeletem szüleménye.
- Menjünk be! - pislogtam fel Lou-ra, aki csak bólintott egyet.
Ledobtam a sportcipőmet a cipős szekrény mellé, amikor észre vettem a gyakran használt lakk cipőt a polcon. Harry-é volt.
Mibe ment el itthonról, sőt az egész városból, ha nem ebbe? Ez volt a kedvence.
- Kérsz valamit enni? - törte meg egy hang a gondolkodásomat.
- Igen. Kérek. - suttogtam halkan, mégis érthetően.
Louis iszonyatosan kedves hozzám, ha belegondolok, akkor most nélküle nem igazán mennék semmire sem. Amióta a kis göndör lelépett mellettem van a kócos hajú, kék szemű, bolondos srác, aki ugyanúgy a padlóra lett küldve, ahogyan én. Ráadásul ugyanaz az ember küldte padlóra, aki engem is. S bár a lakásból két hete ki sem mozdultam és most is csak Louis rángatott ki a falak közül, úgy éreztem élek. Ez volt az első nap, azóta mióta elment, hogy én így érzek.
- Sajtos makarónit csinálok. Jó lesz? Szereted a sajtszószt?
Heves bólogatással válaszoltam. Nem vagyok valami izgalmas társaság mostanában. Lou, pedig kedveskedett és szóba próbált elegyedni velem, elég kevés sikerrel. Két hét után, miután már Ő nem jelentkezett lehet, hogy talpra kéne állnom. Legalábbis dolgozni bemehetnék, mert az az egy dolog köt még Harry-hez. Ki sem lépett, ha jól tudom és az ajtón még mindig ott díszeleg a neve az arany kis névtáblán, az enyémmel együtt.
- Louis..- álltam fel végre a cipők mellől és felé léptem.
- Hm? - szeme azonnal rám pislogott, mintha csak erre az egy szóra várna, már vagy fél hete.
- Mit szólnál, ha én is segítenék a makaróniba? - egy apró fél mosolyt villantottam felé, mire az Ő arcán egy hatalmas vigyor terült el.
- Örülnék neki!


Együtt készítettük el az ebédet, ami meg kell vallanom, hogy nagyon jó kis időtöltés volt. Louis mindvéggi beszélt hozzám és vicces történeteket mesélt a kiskorából. De mivel Harry-vel nőtt fel, nem nagyon tudta kihagyni a történetekből. Az arcán neki is csöppnyi fájdalom mutatkozott, ahogy kimondta a göndör nevét, de próbálta előlem leplezni, nehogy én is rosszul érezzem magam. Nem nagyon sikerült neki, hogy ne vegyem észre.
Csendben ültünk az asztalnál. Úgy éreztem mondanom kéne valamit csak, hogy megtörjem a csendet, de sehogy sem jött ki hang a torkomon. Figyeltem, ahogy a kócos bekapja a villát...fájt...fájt,hogy nem Harry ül előttem és nem vele főzök, hogy nem vele ülök szembe és ebédelek. Belülről szét marcangolt az érzés, hogy vajon merre lehet. Hogy mégis mit ronthattam el ennyire, hogy nem kellettem neki, hogy még csak el sem akart köszönni tőlem személyesen.



* Harry szemszöge*

Aprókat pislantottam de még mindig semmit sem láttam a nagy sötétben. Hideg volt. A karom fájt. A hasam üres volt és az egész testem csupa kosz volt. Kellett nekem aznap este Zayn után mennem, mikor megerőszakolta Lorettát, mert igen...utána jöttem. Hiába mondtam azt, hogy nem tettem vele semmit sem, hazudtam. Leütöttem és bezártam a régi lakásom pincéjébe. Úgy éreztem egy darabig itt kell tartanom, amíg nem mondja azt, hogy békén hagyja Lorettát..de túl jól bírta. Két héten át, minden éjszaka Zayn-hez jöttem ki, hogy legalább megetessem és megitassam...nem azt akartam, hogy meghaljon, hanem azt, hogy békén hagyja a kis Angyalkámat.
De az utolsó éjjel, mikor kijöttem hozzá volt felém egy kérése, még pedig az, hogy csak egy fél órára szedjem le róla a bilincset, hogy sétálhasson egy kicsit. Túl jó szívem volt és megengedtem neki. Innentől kezdve fordult a kocka. Én vagyok idebilincselve a vascsőhöz, én vagyok az, aki csak éjjel kap enni és én vagyok az, aki szenved. Zayn viszont nem túl kegyes hozzám...Ő tényleg a halálomra pályázik. De erősebb vagyok annál, mint ahogy Ő azt gondolja. Egy dolog fáj. Csakis egy dolog van, ami belopta magát a tudatomba és nem hagyja békén. Loretta! Hiányzik. Még jobban zavar az, hogy tudom Zayn mit tett. Megírta a levelet helyettem, így most mindenki akit szerettem azt hiszi, hogy cserben hagytam. Louis, Gemma, a saját édesanyám...és a nő, akiért mindent eldobnék ha kéne..Loretta.
Kinyílt a hatalmas vaskapu és megpillantottam a fekete hajú, bőrdzsekis faszt, aki miatt most minden romokban hever.
- Na mi van göndör? Jól érzed magad? - hangosan nevetett, ami az üres tér miatt még visszhangzott is. A hideg is kirázott.
- Kapd be!
- Csak óvatosan a szavakkal Styles! Te még mindig kevesebbet veszítesz, mint én veszítettem.
Nem értettem miről beszél. Minden éjjel ezt mondta, de egyszer sem értettem.
- Kurvára nem tudom miről beszélsz! - tört ki belőlem.
- Oh. Nem? Elvetted tőlem azt a nőt, akinek mindent köszönhettem. Elvetted tőlem a nővel együtt a barátaimat is,akikkel együtt dolgoztam, akik biztosították a megélhetésemet. Mindenről te tehetsz. Miattad egyedül maradtam és most teszek róla, hogy egyedül maradjál te is...már ha kiengedlek innen valaha is. - biccentett felém.
- Nem én tehetek róla, hogy mindenki utál téged! - ennyit tudtam kinyögni. Igazam is van. Rendben..elvettem tőle a "nőjét", akit igazából azért tartott, hogy legyen pénze és nem azért, hogy szeresse. A barátok pedig nem mennek el, ha igaz barátok.
- Ne aggódj Harry. Két hét telt el és úgy néz ki téged a nőd, már el is felejtett! - mélyen a szemembe nézett. Arca fagyos volt és ijesztő. Legalább is én rettegtem tőle.
- Hazudsz! - kiáltottam fel és megrántottam az összeláncolt kezeimet.
- Azt te csak hiszed. - kacsintott rám, majd dzsekijébe nyúlva fotókat dobott elém,miközben rágyújtott egy cigarettára.
Csak néztem a képet a már halovány neon fényben. Loretta volt a képen és Louis. Fogták egymás kezét, majd a következő képen ölelkeztek. Eleinte irtóra fájt, hogy talán igaza van. Aztán feltűnt a póló. A póló, amit Lori viselt a képen. Az enyém volt. A fekete, gyakran hordott pólóm volt rajta. Nem felejtett el. Lousnak pedig egy hatalmas tálca sörrel fogok fizetni, ha végre kikerülök innen, amiért ott van Loretta mellett és segít neki.
Megadtam Zayn-nek az örömöt és fájdalmat szimuláltam, mintha tényleg elhinném, hogy elfelejtenek.
- Itt a kajád. - tolt elém valami tészta félét.
Gyorsan dobtam magamba a tésztát.



Másnap *Loretta szemszöge*

Kedd gyanánt úgy döntöttem be megyek a céghez. Titkon reménykedtem benne, hogy talán Harry is ott fog ülni a bőr fotelbe. De biztos voltam benne, hogy nem fogok összefutni vele.
Kikecmeregtem az ágyból, majd lementem a konyhába, hogy kávét csináljak. Kedveskedés gyanánt Louisnak is csináltam egyet, bár Ő még a kanapén szundított.

- Louis. - löködtem meg egy kicsit a vállát, miközben a kezemben pihent a bögréje. Semmit sem reagált.
- Lou!!!! - szóltam kicsit hangosabban, de még mindig nem volt semmi reakció. Letettem a bögrét és a forró tenyeremmel végig simítottam a borostás arcát, mire végre pislogni kezdett.
- Loretta? - nézett rám kómás fejjel.
- Igen. Én vagyok. - kuncogtam fel. - Csináltam egy kis kávét. - nyújtottam át neki a fehér bögrét.
- Uh. Köszi. De miért keltél fel ilyen korán. - pislogott fel az órára.
- Bemegyek a céghez. Ráadásul Niall-t is meg kéne látogatnom, hogy lássam, hogy néz ki az új kávézó.
- Rendben. Menjél csak. Én addig vissza költözök a lakásomba. - mellé ültem és magamra húztam egy kicsit a takarójából.
- Még ne menj el. - suttogtam miközben rá néztem.
A kék szemével engem bámult, ahogyan én is Őt. Nem akartam, hogy itt hagyjon. Nem akartam teljesen egyedül maradni. Ő pedig olyan más, megnevetett és mindent megtudok vele beszélni. Hosszú farkasszemezés után megszólaltam.
- Maradj velem. Inkább hozd ide a cuccaidat. - magyaráztam.
- Azt akarod, hogy itt maradjak veled? Költözzek ide? - bámult rá a kávéjára. Egy pillanatra fájdalmat éreztem, hogy fáj neki.
- Nem muszáj ha nem bírod a képem.
Hangosan nevetett.
- Téged nem lehet nem bírni. Szívesen itt maradok...veled. - mosolygott rám. Arca álmoskás volt, haja a szokásosabbnál is kócosabb, szeme pedig még mindig ragyogóan csillogottt.



Összekészültem. Belebújtam a fehér ingembe és felvettem hozzá a fekete, magasderekú szoknyámat. Hajamat kontyba fogtam és végre egy emberi lény köszöntött vissza rám a tükörből. Leszaladtam a lépcsőn, majd elköszöntem a kanapén, még mindig fetrengő Louistól.
- Majd jövök! - nyomtam puszit homlokára.
- Mikor? - kérdezett vissza és elkapta a kezemet.
- Nem tudom pontosan. De felhívlak, ha elindultam haza felé.
- Nem akarom, hogy még valaki itt hagyjon, akit szeretek Loretta! Ígérd meg, hogy visszajössz!
- Megígérem. Sőt. Vacsorát is hozok. - mosolyogtam rá, majd felkaptam Harry autójának a kulcsát és elindultam.
Biztos nem örülne neki, ha látná milyen módon rángattam a váltót, amikor a pirostól tovább akartam indulni. De amit nem lát, az nem fáj neki. Furcsálltam, hogy a hőn szeretett autóit itt hagyta, hogy porosodjon a garázsban..de tőlem nem kell félteni őket. Szívesen elmegyek az összessel egy körre.
Harry helyére parkoltam le az autóval, hisz neki és a Range Rovernek külön VIP helye volt a parkolóban. Utoljára megnéztem magamat a vissza pillantó tükörben.
- Oda bent nem láthatják, hogy fáj neked, szóval vigyorogsz, mint akivel minden rendben van és nem gondolsz a göndörre különben haza fele megfojtalak a csodás fekete autó hátsóülésén. - beszéltem magamhoz. Tényleg kezdek teljesen megőrülni. Amint kiléptem az autóból, úgy éreztem megint csak figyel valaki. De betudtam annak, hogy irtó paranoiás vagyok és úgy sem lesz semmi bajom. Gondosan bezártam az ajtót, majd betipegtem az üveg ajtón. Az összes szem a folyosóról rajtam állapodott meg és mindenki vad sugdolózásba kezdett.
- Jó reggelt Miss. Hells! - támadott le rögtön a kis recepciós csaj, akinek a nevét még mindig nem tudom, de én inkább csak "Hatalmas Mell"-nek fogom hívni. - Az irodájukban, az asztalon ott találja a papírokat, illetve holnap megrendezésre kerül egy céges vacsora, amin magának és Mr. Styles-nak is jelen kell lennie. Hiszen a maguké a cég. - magyarázott és magyarázott, amikor egyszer csak meghallottam a vacsorát. A picsába is. Mégis, hogy lenne itt Harry, amikor én sem tudom, hol van.
- Köszönöm. Ha netán Harold nem tudna megjelenni az esetben mit tehetek? - próbáltam olyan arcot vágni, mintha csak azért nem lenne a városban, mert éppen az anyjáéknál van.
- Fogalmam sincs. Ilyen még nem nagyon fordult elő...- nem hagytam, hogy befejezze a mondatot.
- Harry meglátogatta a szüleit és jelenleg nincsen a városban, szóval lehetetlen, hogy holnap itt legyen. - magyaráztam meg a dolgokat, mintha tényleg ilyen egyszerű lenne és belül nem akarnék minden második másodpercben meghalni.
- Értem. Ez esetben nem tudna mással jönni? Legalább valaki képviselhetné Mr. Styles-t.
- Meglátom.
Sietős léptekkel vonultam be az irodában, mit sem törődve a sutyorgással, ami a kis asztalok felől jött.

Belépve a kis terembe még éreztem Harry fűszeres illatát, a parfümét és a használt bögréje még mindig ott állt mosogatásra várva a pulton. Fellélegeztem. Mintha itt lenne. Körbe néztem, de nem volt ott. Nem tudtam elfelejteni a napot, mikor hanyatt vágta magát a kanapén és lazára kötötte a nyakkendőjét, hogy pihenjen egy kicsit. A szemem előtt lebegett a nyugodt arca, ahogyan az ujjait egymásba fonta a hasán a lábát pedig az kanapé karfájára dobta és egymásra pakolta. Ledobtam a lábamról a magassarkút és odasétáltam a fekete dívány mellé. Ráültem, majd próbáltam leutánozni azt, ahogyan Ő feküdt itt. Lehunytam a szememet az illata pedig még erősebben érződött. A bőrszínű párna felé fordítottam a fejemet. Az volt az illat okozója. Magába hordozta a jellegzetes, számomra varázsos illatot. Felültem és magamhoz öleltem a kis párnát.
- Baszd meg! Ha tudnád mennyire hiányzol! - suttogtam és könnybe lábadt a szemem.
Miután abbahagytam a könnyeim potyogtatását az asztalomhoz léptem. Nagyjából 10 papír pihent rajta és több cetli is fel volt ragasztva a laptopomra. Többek között az a kék kis cetli is, amire Harold írta fel hogy " Szeretlek és ebéd szünet után jövök! Csók: Harry..xx" . Azt az egy cetlit hagytam fent a laptop monitorján, a többi a kukába végezte.

Minek után az összes papírral végeztem és mindent felküldtem a nyomdába eléggé elfáradtam. Bekapcsoltam a kávéfőzőt és tv-t is, amiben a napi hírek mentek a sztárokról. Harry mindig ezt nézte, hogy megtudjon valami szaftosat. Én is bámultam az idióta híreket, amiben éppen egy lány bandáról volt szó, bár nem nagyon kötötte le a figyelmemet. A kávém elkészült.
Éppen egyre inkább odafigyeltem a Justin Timberlake-ről szóló hírekre, mikor bekopogtattak.
- Szabad! - kiabáltam ki és kortyoltam egyet a fekete löttyből. Egy srác lépett be az ajtón, azt hiszem Mike.
- Miss. Hells elkészültek ezek a nyomtatványok. - lobogtatta meg a papírokat.
- Tegye csak le az asztalomra. - mosolyogtam rá egy aprót.
Miután ellépegetett az asztalhoz rám nézett.
- Maga olyan gyönyörű. - suttogta, mint aki éppen nincsen magánál.
- Tessék? - mosolyogtam nagyobbat és nem értettem a hirtelen kirohanását.
- Elnézést Miss. Hells. Örülök, hogy visszajött dolgozni. Most megyek. - hadarta le gyorsan majd kilépett az ajtón.


Úton voltam a már kész, új kávézó felé. A parkolót csodálatosan alakították ki, még ezzel a hatalmas autóval is kényelmes helyet találtam benne, ahol lazán parkolhattam le. Kék betűkkel világított a "The Blondish" felirat. Kissé már sötétedett.
Belépve a helyen kisebb lézengés volt. Nagyobb, mint anno, de nem volt tele a hely. Niall megpillantott és leesett az álla. Kiszaladt a pultja mögül és erősen ölelt magához.
- Annyira régen láttalak! - motyogta és úgy éreztem valami nem stimmel.
- Én is örülök neked Niall. - öleltem vissza, majd belém karolt és elkísért az egyik bárszékhez.
- Kérsz egy kávét? Van egy új specialitásom. - kacsintott rám izgatottan én pedig bólogattam.
- Jól néz ki a hely Ni. Tényleg jó lett. - néztem körbe és a képzeletembe kezet fogtam magammal, mivel ilyen helyet raktam össze.
- A te érdemed Lori. - mosolygott miközben bekapcsolta a kávé főzőt. - Hogy vagy mostanában?
- Öhm..élek. - makogtam össze-vissza. Úgy éreztem neki nem tudnék hazudni. Ő annyira ártatlan volt és a mosolya is túl kedves volt ahhoz, hogy arcon hazudjam és annyit mondjak Minden oké...
- Harry lelépett, igaz? - kérdezte lehajtott fejjel.
Álljon meg a menet! Ő is kapott levelet? Honnan tudja, hogy Harry már nincsen itt....?
- Honnan veszed? - kérdeztem kissé meghökkenve.
- Egy hete itt járt. Vele volt egy nagyon fekete, nagyon nem szimpatikus srác is, aki eléggé bunkón viselkedett Harry-vel. Aztán leléptek a kis utcába. - biccentett  fejével balra.
- Itt járt? Te tudod merre mentek Niall? - kérdeztem aggódva. A fekete alighanem Zayn volt és ha megtudom, hogy azzal az idióta pöccsel lépett le Harry esküszöm, hogy falnak megyek.
- Volt itt, igen. Megittak egy teát. Illetve a fekete hajú naponta visz el innen tésztát, olyan 7 óra felé. - magyarázta. - Szerintem szereti a tésztánkat! - vigyorgott rám, de nem akartam hibáztatni amiért nem érti, hogy min akadtam fent.
Kockáztassak? Jelenleg 5 óra van. Várjak itt két órán keresztül?
- Elkészült a finomság! - emelete elém az üveg pohárba töltött, nagyon ínycsiklandónak kinéző finomságot Niall. Az alján sötét volt a kávé, míg a tetején egyre világosabb.
- Ez nagyon jól néz ki Horan! - dugtam bele a szívószálamat.
- Pontosan. Ezért lett a neve Sweet Hells. - kacsintott rám. Beletelt pár percbe, mire leesett, hogy az ital, amit éppen kortyolgatok rólam lett elnevezve.
- Te elneveztél rólam egy kávét? - hangosan nevettem.
- El. Megérdemled! - simított végig a karomon, ami egy kissé fájt, mégis jól esett.
- Hazavigyelek? Van egy vacsoraszünetem. - motyogta, miközben ledobta magáról a kötényét.
- Autóval jöttem. Ne fáradj vele. - rántottam meg a vállam.
- Akkor hazavihetnél! Én lábbal akartalak hazavinni. - pirult el egy kicsit, mire felnevettem. Igazán humoros ez a Horan.
- Rendben. Hazaviszlek! - bólintottam oda neki, mire egy hangos "köszönöm" hagyta el a torkát. - Csomagolnál nekem abból a tésztádból, amit emlegettél? Valamit ennék vacsira.
Miután mindent elcsomagolt, amit kértem, mindenki kisétált a kávézóból, majd beszálltunk a puha bőr ülésre.
- Sosem ülhettem bele Harry autójába. - nevetett fel hangosan.
- Ajánlom, hogy kösd be magadat.
- Ugye van jogsid? Nem akarsz megölni, igaz? - kuncogott, miközben elnyúlt a biztonsági övért.
- Ne aggódj. Egészben hazajuttatlak. Hogy jössz utána vissza a kávézóba?
- Gyalog. Rám fér egy kis séta. - bámult ki az ablakon.
Az út gyorsan és csendesen telt. Kiszállt és édesen integetett,miközben kinyitotta a zárat.
Tovább hajtottam egyenesen haza, hogy végre megetessem Louis-t.
Belépve a lakásba, valami nagyon finom illat csapta meg az orromat.
- Louis! Megjöttem! - kiáltottal fel hangosan.
- Jövök! - kiabált ki nekem, majd két perccel később megjelent egy teljesen lisztes arcú, tojásos pólójú Louis Tomlinson.
- Sütöttem. - vigyorgott eszeveszettül, mire én is hangosan felröhögtem.
- Te tudsz sütni? - kérdeztem és ledobtam magamról a blézeremet.
- Hát....nem. - nevetett még mindig.
A fejemhez kaptam és reménykedtem benne,hogy a konyha még épségben van.
De szerencse már minden tiszta volt. Kivéve Lou-t, aki úszott a receptbe...szó szerint.
- Legalább sikerült a sütid? - kérdeztem érdeklődően. Édesszájú vagyok, szóval ha jól sikerült, akkor hetente süthet...szegény.
- Majd te eldöntöd, hogy finom lett-e. - kacsintott rám vagányan.
- Mielőtt leülnénk enni lefürdenék. - magyaráztam, mire ő csak bólogatott és megint nevetni kezdett.
- Min nevetsz? - én is felkuncogtam, mert feldobott a jó kedve.
- Azon, hogy te is nevettél.
Fantasztikusan elrötyögtünk egymás röhögésén, majd végre sikerült eljutnom a zuhanykabinig. A forró víz égette a bőrömet és ezt volt az egyetlen dolog, ami elékeztetett arra,hogy még élek. A kókusz illatú szappant magamra kenve, hatalmas habok lepték el a testemet. Elgondolkoztam, milyen is volt, amikor Harold testét borította a hab és aki lemosta, azt az én voltam. Csakis én. Most meg kitudja hol van, az idióta Zayn-nel.



- Ehetünk!! - szaladtam le mosolyogva a lépcsőn a pizsimbe.
- Vicces vagy. Meg is terítettem. - vigyorgott rám Lou.
Végre beszélgettünk is. Nem csak ettünk és ettünk. Elmeséltem neki, azokat a dolgokat, amiket ma tudtam meg Niall-től. Nagyjából semmit sem értett belőle, hiszen annyira nem ismeri Zaynt.

A nagy kajálások után másra sem vágytam csak, hogy végre ágyba bújhassak. Fel is caplattam az emeletre és már bújtam volna az ágyamba, amikor rossz előérzetem támadt. Szabályosan félni kezdtem. A szívem duplán dobbant és a hideg is rázott, miközben leizzadtam. Úgy éreztem valaki van itt és engem figyel. Nem tudtam nyugodt lenni..kicsit sem. Amilyen gyorsan csak tudtam lerohantam a nappaliba, ahol Louis már a tv-t kapcsolgatta műsor keresés gyanánt. Berobbantam és Louis-ra is a frászt hoztam.
- Jól vagy? - pattant fel a kanapéról sebesen.
- Nem. Félek Lou. Olyan, mintha valaki figyelne egyfolytában. - bőgni kezdtem. Nem sírni, hanem egyenesen bőgni. Reszkettem és nagyon féltem.


*Louis szemszöge*

Úgy robbant le a nappaliba, hogy a szívbajt hozta rám. Keze, lába remegett és eléggé vizes volt, ahhoz képest, hogy nem fürdött meg a pizsamájában.
- Jól vagy? - pattantam ki a takarók közül.
- Nem. Félek Lou. Olyan, mintha valaki figyelne egyfolytában.- könnyei utat törtek maguknak és az arcán potyogtak lefele, majd térde megrogyott és leült a puha szőnyegre, ahol tovább sírt.
Odasétáltam hozzá és felsegítettem, majd magamhoz öleltem és leültettem a kanapéra.
- Nyugodj meg! Én itt vagyok. Más pedig biztos nincsen a lakásban. - magyaráztam és megsimogattam a vizes arcát.
Rögtön nyakamba ugrott és átölelt. Addig sírt a vállamon, míg lassan el is aludt. Hanyatt feküdtem az ágyon és magunkra húztam a takarót. Próbáltam nem úgy mozogni, hogy felébresszem, hátha újra sírásra görbülne a szája, ami számomra eléggé fájna. Fáj, hogy így látom, hiszen Ő egy annyira mosolygós lány.


5 megjegyzés múlva új rész következik :) P .xx