10. fejezet ~

Immáron pizsamában feküdtünk a puha takarók között. Mellkasára vont. Hallgattam szívének édes dobogását, miközben simogatta a hátamat. A karjaiban még az alvás is könnyebben ment.


Finom simogatás érte az arcomat, majd egy puszi követte.
- Ébredj fel Angyalom. Indulnunk kell dolgozni! - suttogta rekedt hangon a fülembe Harry. Már ettől kirázott a hideg. Még a korán reggeli hangja is irtó szexi. Arcomra azonnal egy ezerwattos mosoly húzódott, majd azonnal ráfordultam a karjára, hogy vállán pihentessem meg a fejemet.
- Jó reggelt. - vigyorogtam fel rá.
- Milyen jó kedved van. Mi az oka? - arcát féloldalas mosoly festette, miközben arcán látszódott, hogy tudja Ő az oka a kedvemnek.
- Hát. Biztos nem a korán kelés miatt van jó kedvem. - ültem fel az ágyon. Harold hangosan nevetett, majd kikelt és felhúzta a redőnyt.
- De van egy jó hírem. Az idő ma tökéletes! - mutatott ki a napsütéses udvarra.
- Ez fantasztikus. Nekem is van egy jó hírem. - keltem fel. Elé lépve tenyerét azonnal a csípőmre helyezte és hüvelykujjával körkörös mozdulatokkal simogatta azt.
- Mi lenne az gyönyörűm?
- Megszületett bennem a csodálatos ötlet a kávézó stílusához. - magyaráztam.
- Ennek nagyon örülök ugyanis ma miután egyeztettél Niall-el, marketing gyűlés lesz. Szereplésed lesz Loretta! El kell mondanod, majd részletesen a terveket. Mindent...A-tól Z-ig!
Elragadott az izgalom. És nem azért, mert ma jelenésem lesz egy kupac öltönyben ülő pacákkal, hanem azért mert iszonyatosan beindított, ahogy Harry a munkáról beszélt. Szexi hangja és céltudatossága ahogy párosult, bennem egyre nagyobb érzelmeket váltott ki. Éppen a konferencia terem ülésrendjét magyarázta, mikor kezemet felvezettem mellkasán. Rögtön elhallgatott és kaján mosoly terült el arcán. Lábujjhegyre álltam és ajkáért kaptam. Lassan, szenvedélyesen csókolt, miközben nyelve simogatta az enyémet. Csókunkat meg nem szakítva kezdett el az ágyhoz tolni, majd mikor már hanyatt terültem rám nézett.
- Annyira hihetetlen vagy. - szuszogta, miközben rám ült. Lábaival körülölelte csípőmet. Ajkaink újra dominanciáért küzdöttek. - Ha most nem állunk le...- csókolt meg újra...- elkésel az első munkanapodról.
- De mivel te vagy a főnököm és te is elkésel....-újabb csók, és egy újabb percekig félbe maradt mondat csüngött a levegőben.- nem rúghatsz ki.
Ujjainkat összekulcsolva nagy nehezen lekászálódott rólam, majd a konyhába véve az irányt csinált nekem teát. Közben én azon gondolkoztam, hogy Harold miben lehet jó még, hiszen tökéletesen főz, főnök egy cégnél, érzelmes és szereti kimutatni az érzéseit és az sem utolsó szempont, hogy eddig az ágyban is tökéletesen teljesített, még akkor is ha neki ezek voltak az első alkalmak.
- Kész is van!!! - tolt elém egy kékes bögrét benne a gőzölgő zöld teámmal.
- Köszönöm. Hol van az angyalos bögre? - kérdeztem meg kortyolásom előtt.
- Valamikor azt is el kell mosogatni. Ráadásul nem akarom, hogy ráunjál sem a bögrére sem pedig másra. - kacsintott rám.
- Ráunni? Sem rád, sem a bögrére nem fogok ráunni. Sőt.....inkább folyamatosan rákapok, mintsem lemondanék róla. - haraptam be ajkamat.
- Te komolyan megakarsz ölni ma reggel. - nevetett fel hangosan.
- Nem én kezdtem Mr. Kacsintás! - nevettem vele, majd gyors puszit nyomott a homlokomra és eltűnt a fürdőszobában.
Míg Ő odabent készülődött valami hivatalosabb ruhát kerestem. Végül egy magas derekú szoknyát, egy fehér inget és egy fekete magassarkút választottam egy fekete táskával. Megfordulva a szekrényemtől, az ajtóban megpillantottam az Angyalkámat. Fehér törölköző volt megkötve a derekán. Hajában vízcseppek foglalták el helyüket, de a bátrabbak útnak indultak a kreol bőrén egyenesen a törölköző felé, ahol szépen eltűntek. Nagyot nyeltem.
- Akkor most ki kínoz kit? - gügyögtem, miközben még mindig nem tudtam levenni a szememet róla.
- Csak ki ne essél a szemeden. - túrt bele a hajába és rám vigyorgott.
- Szerintem...én most lefürdök. - motyogtam és levettem róla a szememet. Szinte rohantam kezemben a vörös törölközővel a fürdőszoba felé. Az ajtót becsaptam, talán egy kicsit hangosabban mint gondoltam.
"Belezúgtál! Belezúgtál! " - kiáltotta szinte nyávogva a belső istennőm, miközben kinyújtotta rám a nyelvét, így tudatva velem, hogy Ő már az elején megmondta.
Gondolkozás helyett inkább bevágtam magamat a zuhany alá.


Felöltözve ballagtam le a lépcsőn Harry-hez, aki rám várva olvasta az e-mailjeit.
- Azt a rohadt. - potyogtak ki a szavak a száján és rögtön lecsukta a laptopot. Csak mosolyogtam rá. - Hát, azt hiszem az összes ügyfélnek el fogod nyerni a tetszését, én pedig majd büszkén mondom, hogy "Igen, Ő az Én Kedvesem!" - karjával elkapta a derekamat és megcsókolt. Tetszett, hogy nem barátnőmnek, nőmnek, csajomnak vagy szerelmemnek hívott, hanem kedvesemnek. Ez a szó szebbnek tűnt számomra az összesnél.
- Én pedig majd büszkén mondom, hogy a főnökkel járok. - ujjam köré becsavartam az egyik göndör fürtjét.

Elindultunk. Harry kirakott a kávézó előtt, majd integetve beléptem a meleg és friss kávé illatú helységbe. Üres volt, hiszen már két napja bezárva áll csakis arra várva, hogy vázoljam az újításokat. A szöszi azonnal megjelent, ahogy a csengőt meghallotta.
- Loretta! - pattant ki a pult mögül, majd megállt előttem. - Csodálatos vagy! - mutatott végig rajtam. - Lefőztem egy kis kávét, hogy miközben elmeséled milyen is legyen ez a hely, jól érezzük magunkat.
- Szia Niall ! - röhögtem fel. Akárhányszor találkozok vele, neki mindig szófosása van.
Leültem és elővettem a papírokat, míg Nialler meg nem jelent egy tálcányi finomsággal.
- Szóval mire gondoltál gyönyörűség?! Vagy már nem hívhatlak így ha te vagy a főnököm? - huppant le közel mellém.
- Felőlem úgy hívsz, ahogy akarsz. - vigyorogtam fel rá, majd újra a papírokat böngésztem.
- Hívhatlak drágámnak is? Vagy Angyalomnak? - húzta fel mosolyogva a szemöldökét.
- Az angyalomon kívül akárhogyan hívhatsz. - mosolyogtam fel rá.
Angyalomnak egyedül és kizárólag csak Harry hívhat. Senki más!
- Nos térjünk is a lényegre. Arra gondoltam ez a hely lehetne itt a szerelmesek helye. - kezdtem bele a mondandómba. - Mivel itt van a város közepén, ahol sok ember jár kel többen betérnének ide, ha a külsején is lenne változtatás. A mindent belátó üveg ablak nem mindig nyerő. - magyaráztam és felnéztem rá. - Eddig tetszik? Mert ha nem akkor nem folytatom tovább feleslegesen a mondandómat.
- Nekem bejön. - rántotta meg a vállát és a rajzokra pillantott, amiken megpróbáltam szemléltetni a kávézó vadi új kinézetét. Mivel nem vagyok rajz mester, több illetve kevesebb sikerrel tudtam papírra vetni.
- The Blondish? Ez lenne a kávézó új neve? - húzta fel a szemöldökét, ahogy az ajtó felett lévő felrajzolt táblára mutatott.
- Igen. De ha van jobb ötleted mondd csak! - kaptam fel rá a tekintetemet.
- Nem. Nem kell ez nagyon tetszik. Miért pont ez?
- Hát. Eddig csak téged láttalak a pultban is és felszolgálni is. Te pedig szőke vagy! Innen gondoltam erre, de elég hülyén hangzik így..- nevettem fel hangosan, majd kortyoltam egyet a kávémba.
- Tetszik. - villantotta meg tökéletes fogsorát.
Míg a papírokkal voltam elfoglalva és magyaráztam a belső felépítést egy tenyérre lettem figyelmes, ami a combomon pihent meg. Arcom pirosassá változott és felnéztem a szőke pultos srácra.
- Kérlek! - szóltam hozzá halkan és kezét óvatosan lelöktem a lábamról. Csak felsóhajtott.
- Te és Mr. Styles? Szóval együtt vagytok? - nézett rám szinte üres tekintettel.
- Úgy néz ki, hogy igen. - akármennyire is próbáltam visszafogni az érzéseimet mosoly szaladt az arcomra.
- Örülök. - mormogta és felkelt mellőlem. - Hozok egy kis sütit.
Vajon most megbántottam? Én nem akartam. Szimplán nem táplálok iránta semmi fajta érzést. Nem is ismerem annyira.


Mindenbe beleegyezett és tetszettek neki az ötletek.
- Akkor én most megyek is. - nyújtottam felé a kezemet.
- Maradj még egy kicsit. Beszélgessünk! - adott pacsit a kezembe.
- Maximum egy fél órám van. - adtam tudtára de maradtam.
- Szóval..mivel foglalkoztál mielőtt egy profi cég vezetőjéhez kerültél? - kérdezte és megkóstolta az általa készült capuccinoját. Feltette a legrosszabb kérdést.
- Hát. Semmivel. - hazudtam. Utálok hazudni, de jobb mintha azt mondtam volna, hogy "Képzeld kurva voltam..."
- Hol tanultál?
-Az árvaházban ahol felnőttem.
- Értem. - hajtotta le a fejét. Nem is tudtam, hogy nem beszéltem még neki erről az árvaházas dologról. - Na és te? Hol végeztél?
- Itt a helyi egyetemen. Felszolgáló szakon. - kacagott fel hangosan. - Nem fogom vele túl sokra vinni. - rántotta meg a vállát.
- Majd én segítek.
- Abban biztos vagyok. Amihez te hozzáérsz az arannyá változik! Amióta Harry-vel itt találkoztatok, tudtommal először, akkor láttam évek óta újra nevetni. Pedig minden reggel hozzám járt kávézni mióta megnyílt ez a hely, de ő soha nem mosolygott. Téged meg csak leönt, ránéztél és már boldog lett. - szemembe nézve felfedeztem szemének csodálatosan kék csillogását.
- Sosem volt boldog?
- Nélküled szerintem nem.
Amint ezt kimondta megjelent az emlegetett szamár.
- Ugye bejöhetek attól még mert zárva vagy Niall? - nevetett fel és lehajolt megcsókolni, majd a másik oldalamra ült.
- Már bent vagy! - együtt nevettek.
Összeszedtem a papírokat, amíg Nialler egy kávét töltött ki Haroldnak.
- Na és mire jutottatok? - kapta kezébe a fehér csészét a fürtös.
- Mindenbe belementem. Ez a nő tud valamit! - mutogatott rám Niall.
- Nem valamit...MINDENT! - kacsintott rá a szöszire Hazza.
- Na mesélj! - ült hozzá közelebb.
- Ha tudnád, hogy rántja a tojást! Megőrülnél.
Kezdtem furcsán érezni magamat.
- Srácok! Én is itt vagyok. -tettem fel magasra a kezemet jelezve, hogy legyen vége a tojás rántási módszerem kifecsegésével.
- Mármint még mielőtt félreértenéd Niall. - krákogott egyet nevetve. - Nagyon jó reggelit tud csinálni Lori.
- Azt mindjárt gondoltam. Be is állhatna ide a pult mögé, hogy néha kirántsa a tojásokat, így reggelire.
Ezt már én is viccesnek találtam és kibukott belőlem a nevetés.
- Azt hiszem rögtön több ember járna be ide Loretta tojásaiért! - poénkodott Harry is.
- Persze, aztán a reggeli tojás rántásokból az lenne, hogy én 0-24-ben tojás rántottát készítenék. - motyogtam, miközben levegőt vettem két nevetés közben. A fiúknak már szinte a könnye fojt a nevetéstől, nekem pedig a gyomrom görcsölt.
- Na jó. Mennünk kell mert lekésünk a meetingről! - kapta össze magát Harold és derekamnál átkarolva felsegített a puha bőrfotelből.
- Jól van. Aztán sok sikert! - ölelt át a szöszi. Viszonoztam az ölelést, majd a fürtös összekulcsolta az ujjainkat és kisétáltunk.
Az autóba beülve elragadott a hév, hogy mégis csak félek az öltönyös pacákoktól.
-Sápadt vagy. Minden oké? - bámult rám vezetés közben Hazza.
- Igen. Azt hiszem minden rendben van. - vettem egy nagy levegőt és lehúztam az ablakot.
- Nem úgy nézel ki, mint akinél minden oké.
- Csak félek. Mi van ha egy szót sem tudok, majd kimondani és csak állok ott, mint valami faszkalap? Beégek. Mi van ha már alapból nem fogok tetszeni nekik?
- Amelyiknek nem fogsz tetszeni az nagy valószínűséggel vagy vak, vagy süket, netán meleg és én jövök majd be neki. - megnyugtatásul meleg kezét a combomon pihenő kezemre tette és megszorongatta egy picit. - Ha meg nem tudsz beszélni, mert félsz, akkor majd oldom a feszültséget valami bevételi díj sztorival. Az általában beválik minden feszültségben. - apró mosolyt villantott felém. -


Kéz a kézben sétáltunk be a hatalmas épületbe. Lifttel felmentünk a 34. emeletre, majd Harold bevezetett az innentől már közös irodánkba.
- Nos Mrs. Hells, az ott az ön asztala. - mutatott rá egy fekete fa asztalra, amelyen egy arany színű tábla állt rajta a nevemmel.
- Oh köszönöm szépen Mr. Styles.
Lehuppantam a kényelmes bőr fotelbe, majd előkészítettem a tartandó előadásomat. Próbáltam rögzíteni a fejembe a szöveget és csukott szemekkel mondtam magamban a dolgokat. Felpillantva észrevettem, ahogy Harry már kigombolta a rászabott ingének a felső három gombját, a nyakkendőjén is lazított egy kicsit. Csukott szemmel pihent hátra döntve a fejét a bőr kanapén ami az iroda közepén állt.
Akció indul!
Lerúgtam a magassarkúmat és halk léptekkel igyekeztem felé. Letérdeltem mellette. Szerencsére nem vett észre. Előre hajolva csókot nyomtam a meztelen mellkasára, mire kipattantak a szemei.
- Te jó ég! Megleptél! - ijedten bámult felém.
- Az volt a szándékom. - mosolyogtam felé és megcsókoltam. Felült a kanapén és terpeszbe tett lábai között elhelyezkedve csókolt tovább. Kezével egy kicsit arrébb tolt, felállt és homlokát az enyémnek nyomta.
- Nagyon...szeretlek! - suttogta.
- Én is téged! - öleltem át.
Sokkal meghittebb volt ez a pár perc, mint életem bármelyik nélküle töltött pillanata. Ez volt az egyike annak a dolognak, amire mindig emlékezni fogok. Kopogás zavarta meg a meghitt pillanatot, majd egy szemüveges, öltönyös fickó jelent meg az ajtóban.
- Elnézést kérek a zavarásért! 10 perc múlva megbeszélés van, a 7-es teremben. - vigyorgott ránk, majd becsukta az ajtót. Harold a vállamra hajtotta a fejét és nevetni kezdett.
- Most min nevetsz? - kuncogtam fel vele.
- Itt állok kigombolt inggel, laza nyakkendővel és a hajam olyan, mintha most ébredtem volna fel. George benyit, te meg itt állsz előttem. - magyarázta. - Tudod. Ez most elég furcsa nekik, hisz eddig azt hitték meleg vagyok. Sosem voltam nővel.
- Akkor most már biztosra tudják, hogy nem vagy meleg. - pöcköltem meg az orrát.
- Igen. De tudod, ha így viselkedsz velem és pöckölöd az orromat én meg a hajadat simogatom, akkor jogosan fogják azt hinni, hogy a legjobb barátnőm vagy és tényleg homoszexuális vagyok. - nevetett fel hangosan.
- Nyugi. Nem mondom el senkinek, hogy együtt vagy Niall-el. Kilakkozzam este a körmödet? - ugrattam egy kicsit, amire hangos nevetés volt a válasz.
- Minden álmom, hogy kilakkozzad! De csak akkor, ha az vörös! - mutogatta oda nekem kezeit.
- Szó sincs róla. Neked rózsaszín kell! - kacsintottam rá.
- Istenem, hogy te mekkora bolond vagy. - kapott fel kezébe és csókkal jutalmazott.
- Te meg nem vagy meleg. - nevettem fel karjaiba.
- Imádlak és hidd el ha kéne még órákig tartogatnálak itt, de van kerek 5 percünk.



A konferencia teremben én ültem az egyik asztalfőn, míg Harry a másikon. Így elég messze került tőlem.
- Jó napot kívánok!  Nos a mai téma a régi kávézó felújítása, amit Loretta Hells, az új főnök asszisztens vett kezeibe. Szóval hallgassuk végig a terveit és a végén jellezzék, hogy egyet értenek-e vagy sem. - magyarázta Harold.
- Melyik kávézóról volna szó? - szólalt fel egy magas, szőkés-barna hajú pasi.
- Hagyjuk szóhoz jutni Miss. Hells-t és mindent megfognak tudni.  - ült vissza fotelébe a göndör.
- Nos. Loretta Hells vagyok. A főutcában lévő jelenleg N&H néven futó kávézóról lenne szó. Sajnos az elmúlt hónapokban nem sok bevétele volt, de az a cég is hozzánk tartozik. Úgy döntöttünk, hogy itt lenne az ideje a felújításának. - komolyan beszéltem, kezemet összekulcsolva tartottam az államnál fogva a fejemet. - A vadonatúj épület felépítését mindjárt kivetítem. Az új neve a The Blondish lenne, amit még egyik cég sem foglalt le, így tudjuk használni. - bekapcsoltam az interaktív táblát és megmutattam az ötleteket. - Lehetne ez a szerelmes párok, a fiatalok és az idősebbek megszokott helye. Hiszen a környéke gyönyörű és ha egy szebb csomagolást kapna, többen tennék be a lábukat az épületbe. Az étlappal semmi gond nincsen, hiszen a   kávéjuk is jó és a péksütemények is mindig frissek, tehát ezeken nem kell változtatnunk. Ezek az én ötleteim és a tulajdonosnak tetszik. Van esetleg valami kérdés? - néztem fel a kivetítőről az öltönyösökre.
Az egyik kilökte a székét és felállt, majd a többi is követte. Megijedtem. Hangos tapsvihar következett. Harry is felkelt és büszke, csillogó tekintetével találkoztam. Ő is tapsolni kezdett.
- Azt hiszem, ahhoz képest, hogy kezdő profin végezte a munkáját Miss Hells. - nyújtotta felém a mellettem ülő Benett. Sajnos a neveket fejből nem tudtam, de az asztalon pihenő kártyák sokat segítettek.
- Maga valami fantasztikus! Nem is tudom, hogy Ön tanul-e tőlünk vagy mi Öntől! - szólalt fel Patrick.
- Akkor belevághatunk? - tettem össze magam előtt a tenyeremet és a boldogságom mérhetetlen volt.
- Még szép! - mondták szinkronban.
Lassan mindenki elcsendesült, aláírásra kerültek a papírok, majd összepakolták a cuccaikat és távoztak. Kettesben maradtunk a hatalmas teremben Harry-vel.
- Le vagyok nyűgözve Angyalom! Profi voltál. És azon kívül, hogy akárhányszor háttal álltál a fenekedet nézték a kollégák, tetszett nekik a prezentációd is. - kelt fel a bőrfotelből és felém lépett. Kikapcsoltam a laptopot és a pendriwe-ot a zakójának a zsebébe csúsztattam. - Otthon kapsz valami jutalmat. - nyomott puszit számra. - Nekem még el kell mennem a következő emeletre beszélgetni Benett-el. De találkozunk az irodába, aztán hazamegyünk és kiötlünk valami jó kis programot.
- Rendben. Siess vissza. Nem akarok sokáig egyedül maradni. - húztam közel magamhoz gallérjánál fogva. Ajkamat birtokába vette.

Végig mentem egyedül az asztalok között, ahol a többi kolléganő csücsült. Halk sustorgás követte végig lépteimet, azon kívül, hogy a cipőm kopogott.
- Miss Hells! - szólt utánam az egyik hosszú, fekete hajú lány.
- Jó napot! - fordultam oda felé.
- A nevem Rose Posmen. - nyújtotta felém kezét.
- Loretta Hells!
- Nincs kedve kávézni velünk? - biccentett a 10 fős asztalhoz, ahol a többi munkatárs ült.
- Végül is van időm. - mosolyogtam rá, majd követtem a kávé sarokhoz.
Leültünk és rögtön az összes bemutatkozott.
- Nem ígérem, hogy mindenkiét megjegyzem. - magyaráztam mosolyogva és kivettem a műanyag poharat az automatából.
- Nem baj. Mi megjegyezzük a magáét. - biccentett felém az egyetlen szőke lány, emlékeim szerint Wendy.
- Nem lesz nehéz, hiszen Ő egy..mi meg vagyunk 15-en. - kuncogott Rose.
- Sebaj. Egy olyan két héten belül, már álmomból felkeltve fogom mondani a neveket. - nevettem fel a lányokkal.
- És majd gondolom abból az álomból Mr. Styles fogja magát felébreszteni. -törte meg a nevetést az egyik barna, rövid hajú lány, akinek már most elfelejtettem a nevét.
- Igen. Valószínű. Szóval Miss Hells és Mr. Styles....hmm szóval önök egy párt alkotnak igaz? - emelte fel a poharát Wendy.
Arcom piros színt vett fel és furcsán éreztem magamat, hogy pár lánnyal, akiknek még a nevét sem tudom meséljem ki az életemet. De szerencsére megjött a hősöm.
- Hölgyeim! - bicentett oda Harry a női kupac felé, akik szinte körül ültek engem. - Ha nem haragszanak meg elvinném Miss Hells-t most maguktól. De ha megharagszanak, akkor is elviszem.
- Vigye csak nyugodtan. De csak miután válaszolt a kérdésünkre! - erőszakos lány ez a Wendy.
- Miért mi volt a kérdés? - ölelte át derekamat.
- Azt kérdeztük, hogy Ön és Miss Hells egy pár-e. De először nem mukkant meg, majd maga megzavarta a válaszban. Nos?
- Én és Loretta szeretjük egymást! Igen. Azt hiszem egy pár vagyunk. - magabiztosan mondta Harry, mégis éreztem ahogyan a szíve 50-ről, 100-ra vált.
- Akkor sok boldogságot! - csapta le a szalvétát az eddig szótlan lány, majd távozott.
- Milyen kedves....- motyogta a göndör. - Nos...a kávészünetnek ezennel vége, irány vissza az asztalok mögé. El kell készíteni a havi jelentést és a legújabb, legfrissebb, leghíresebb reklámarcok anyagait. Szóval nincs több pihenés. - váltott át komoly hangnemre.
Átsétáltunk az irodába, majd felvettem a táskámat és távoztunk.


*Harry szemszöge*

Napok óta hallgatom a különböző kérdéseket arról, hogy én és Loretta együtt vagyunk-e. Mivel még kettőnk között nem lett kijelentve a dolog - ami persze nyilvánvaló,hogy együtt vagyunk - nem mertem mondani semmit. Nem akartam végül koppani, hogy inkább csak játékszer vagyok, mintsem a párja. De amikor nem mert megszólalni világossá vált, hogy Ő sem tudja, hogy hányadán állunk.
- Felteszek egy kérdést! - közöltem vele, miközben bekapcsolta a biztonsági övét.
- Mondjad drága! - kapta fel rám barna tekintetét.
- Szóval...nagyon remélem, hogy nem ittam előre a medve bőrére, de akkor te meg én...szóval...leszel a barátnőm igaz? - kapkodtam a tekintetemet jobbra-balra, mint egy tehetetlen kis óvodás, akit a szülei a boltban elhagytak 10 percre a polcok között.
Arcán hatalmas mosoly terült el, kezét rátette a váltón lévő kezemre.
- Még szép! - ahogy ezt kimondta a szilárd cukorból, ami voltam folyékony sziruppá változtam.
- Akkor ma már két dolgot kell ünnepelnünk. - indítottam be a csodajárgányt.
- Nekem van is ötletem. - csendült fel hangja.
- Hallgatlak.
Éppen belekezdett volna, de a telefonom csörögni kezdett és megjelent Niall neve a kijelzőn.
- Egy pillanat és hallgatlak. - motyogtam és felvettem.
- Igen? 
- Haló. Itt Niall.
- Mondjad! 
- Lorettáról van szó! - csuklott egyet így levágtam, hogy éppen részeg.
- Igen? 
- Én beleszerettem..és tudod jól, hogy előbb, mint te. Nekem járna ki az az isteni csoda, aki most a tiéd. De ha már a sors nem így akarta, akkor egyre megkérlek! Amikor rád néz hagyd, hogy elnyeljenek a barna szemei, lásd a lelkét is ne csak a felszínt. Amikor megcsókolod élvezd, élvezd ki, ahogy összeolvadtok a rózsaszín ajkain keresztül. Amikor a nevedet mondja ki, verjen a szíved erősen. Amikor fogod a kezét kérlek fogd szorosan, mert a világomat tartod a kezedben. Amikor szeretkezel vele, akkor szeretkezzél és ne szexeljél! Add meg neki azt, amit én nem adhatok meg neki. Mert rá kellett jönnöm a mai napon, hogy téged nagyon szeret és rajong érted, úgy ahogy te érte. Semmi esélyem nincsen. Tudom. De ezeket tedd meg....mind. - nem tudtam eldönteni, hogy valóban sír-e vagy csak a vonal rossz.
- Jól van. Pihenj le és majd holnap beszélünk. Ne aggódjál kérlek...és nyugodj meg, majd egyszer neked is lesz egy ilyened. - nem akartam, hogy Loretta rájöjjön, hogy róla van szó.
- Ott van melletted, igaz?
- Igen.
- Odaadod egy kicsit?
- Szó sem lehet róla. Holnap eljövünk és beszélhettek. 
- Rendben. Szeretlek Harry.
- Jól van Niall. Én is. Szia. 
Bontottam a kapcsolatot.
- Niall volt? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Igen.
- Mit szeretett volna?
- Csak szomorkodik egy kicsit. De majd felépül, ahogyan minden héten eljátssza.
- Mi a baja?
- Az, hogy egyedül van. Nem szeret szingli lenni. Ő tipikusan a kapcsolatban való életnek született. - motyogtam. Egyáltalán nem Ő volt, aki először beleszeretett Lori-ba, hiszen mióta megszülettem azóta táplálok érzéseket ebbe a csodálatos lányba, míg Ő egyszer meglátta és már szerette.
- Tudom, hogy érezheti most magát. - sóhajtott fel. - Amikor a szüleim elhagytak rá az a fél év szörnyű volt egyedül. Bianca megmentett.
Elcsendesült minden. Nem tudtam mit mondjak. Csak vezettem hazáig és leparkoltam, majd segítettem neki kiszállni az autóból.
- Hiányzik. Igaz? - kérdeztem meg halkan, amim mégis hangosnak tűnt a visszhangzó garázsban.
- Igen. Nagyon. Ha ő nincsen, akkor én belehülyültem volna a magányba! - magához húzott és ingembe engedte a könnyeit.
- Beszéljek vele? - kérdeztem meg és megsimogattam a fejét.
- Megtennéd? Én félek..mi van ha tényleg komolyan gondolta, hogy csak a baj van velem. - lehajtotta a fejét, amit én megemeltem a kezemmel.
- Beszélek vele holnap. Megígérem! - pusziltam homlokon.
Rossz volt látni, hogy könnyek ezrei gördülnek le arcán.
- Imádlak Harold! - ugrott a nyakamba.




A földön ülve, egy pár üveg bor mellett és a kínai kaják között ünnepeltük meg a ma történteket, miközben vicces történeket meséltünk az életünkből egymásnak. Nekem jóval több volt, mint neki. De amiket mondott, azok mind viccesek voltak.
Közelebb jött hozzám arrébb pakolva a kajás dobozokat és a szét nyitott térdeim közé befészkelte magát majd megcsókolt. Úgy éreztem a karjaim, amelyeken támaszkodok lassan felmondják a szolgálatot.
Hanyatt feküdtem a padlón és magamra húzta Lorettát. Úgy csókoltuk egymást, mintha az életünk múlna rajta.
Szeretem.
- Harold! Egyre kérlek...sose hagyjál el. - suttogta bele nyakhajlatomba.
- Soha!



A következő rész 5 megjegyzés után következik :) Pez

Kilencedik fejezet ~

- Csókolj meg! - suttogtam oda neki. Mire ő vigyorogva felém hajolt és már majdnem megcsókolt, amikor visszatért a nőverem.
- GEMMA! - kiáltottunk rá immáron ketten. Miután nővérem rájött, hogy igazán zavar bennünket eltűnt a lépcsőn.
- Most már megcsókolhatlak? - nézett rám édes, vigyorgó arccal. Szerettem, amikor ez a ragyogó mosoly csakis engem ajándékoz meg és azt is, ahogy a barna szemeivel az én zöldjeimet pásztázta. Aprót bólintottam, végül a puha, rózsaszínes ajkai rátaláltak a számra. Lassan toltam át nyelvemet szájába majd egy lassú tánc után elváltak ajkaink.
- Mit szólnál egy jó kis filmhez? - öleltem át.
- Harold még mielőtt elfelejtenéd a nővéred is itt van. De én benne vagyok egy hármas film nézésbe! - motyogta majd belebújt a kék színű köntösömbe.
Úgy döntöttem itt az ideje, hogy felmenjek és leordítsam Gemma fejét, hogy ki tudja mennyi ideje figyelt bennünket. Felbattyogtam a lépcsőn, átmentem a szobámon és kinyitottam a barna fa ajtót. Nővérem az ágy szélén ülve figyelte az egyik tv-ben játszódó sorozatot. Beléptem a televízió elé és kikapcsoltam.
- Hé..épp most jön a kedvenc részem!
- Nem érdekel jelenleg.- rántottam meg a vállamat és felé fordultam.
- Igazad van. Az előbb egy sokkal izgalmasabb műsort láttam odalent a kanapén. - vigyoráról simán le lehetett olvasni mennyire is találja viccesnek a dolgot.
- Gemma kérlek! Én sosem néztem végig, ahogy a barátoddal szeretkezel, de te egy perverz állat vagy és nem is tudom mennyit láttál abból a....szóval tudod jól miből. - rogytam le mellé az ágyra és csapkodni kezdtem a puha matracot.
- Harry megnyugodhatsz. Éppen akkor léptem be, amikor Loretta a nevedet sikította és tudtam mit is műveltek. Nem sok mindent láttam. Sajnos...- nézett rám és a kezemet megfogva nyugtatott meg.
- Többet inkább ne gyere péntekenként. - böktem ki végül.
- Egyáltalán? - húzta fel szemöldökét az egekbe.
- Majd csak ha előre egyeztetjük!
Szeretem a nővéremet és a vele együtt töltött időket is szeretem, de most van valaki aki mellől egyszerűen nem akarok elmozdulni.
- Akkor eléggé komoly ez az ügy közted és Lori között, igaz? - mosolygott rám szerényen.
- Hát. Remélem, hogy Ő is komolyan gondolja. - éreztem, ahogy arcom talán pirosasra változik.
- Harold Edward Styles, hiszen te szerelmes vagy! - ujjongott fel Gemma.
- Jaj istenem! Fogd már be azt a hatalmas szádat!
- Szóval szereted? - suttogta oda nekem.
- Azt hiszem...nem is tudom. - rántottam meg a vállamat és lehajtottam a fejemet.
Igen szeretem, de amit érzek az sokkal több holmi szeretetnél. Ilyet még sosem tapasztaltam.
- Amikor vele vagyok akkor remegve könyörgök még több közös időért, mint a heroin-függő az adagjáért, mert talán ő tett függővé engem, hiszen olyan nekem, mint a drog, amire szükségem van a nap minden percében és órájában. Kell a közelsége, az érintése, a mosolya, a hangja, arcának lágy vonásai, a szívének a dobbanásai, aminek hallgatása nélkül talán sosem tudnék nyugovóra térni, ami egyszerűen biztonságot nyújt számomra. Valójában az egész lénye nélkül nem tudnék már élni. - a szavak lassan hagyták el a számat, miközben a lila, bolyhos szőnyeget kémleltem megfeledkezve a mellettem ülő húgomról. Mikor rá kaptam a tekintetemet egy könnycsepp hullott végig a fehér bőrén amelyet a kezével hamar le is törölt.
- Öcsi..te szereted! - nyúlt el még egy zsebkendőért is. - Menj le hozzá. Hiszen már vagy egy negyed órája lent vár és inkább rád, mint rám! Én haza megyek. - simított bele göndör hajamba, majd puszit nyomott az arcomra. Kimentem a szobából és mielőtt visszamentem volna Lorihoz a mosdóba mentem.
Mióta elmondtam Gemma-nak mit is érzek a lent rám váró leányzó iránt a szívem hevesebben dobogott, mint általában. Ezek szerint én valóban szerelmes vagyok. Miért nem éreztem eddig még ilyet? Olyan csodás volt ez, ami uralkodott rajtam, hogy sosem akartam elengedni magamtól. Mindig ezt akartam érezni és csakis Ő iránta.
Jól van te nyálas, szerelmes a nőd odalent vár,szóval andalgás helyett inkább menjél már le! - ébresztett fel a belsőm és már kinyitottam is ki a fürdőajtót. Leszaladtam a lépcsőn. Loretta az ingemben csücsült a DVD-s polc előtt. Nem mentem oda hozzá. A lépcső legutolsó fokáról bámultam Őt. Haját a füle mögé tűrte, majd kivett egy dobozt. Elolvasta a tartalmat, majd inkább visszatolta. A követező viszont meggyőzte és kirakta az üvegasztalra. A szanaszét dobált ruhákat gondosan összehajtogatta és lerakta a fotelba. Mielőtt a konyhába ment volna leléptem a lépcsőről. Fejét felém kapta és mosollyal jutalmazott meg. Szívem - már ha ez lehetséges - még inkább verni kezdett.
- Göndörke mit szólsz a Kedves John-hoz? - kérdezte meg félénken, amilyennek még sosem láttam.
- Nekem tökéletes.
- Gemma szereti?
- Hazamegy!
- Miért? - lepődött meg hirtelen. Erre hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Mondjam azt neki, hogy "hát elmondtam neki, hogy mennyire beléd zúgtam. Ő pedig nem akar zavarni". Csak álltam ott, mint aki megdermedt. - Minden oké Harold? - aggodalmas képet vágott.
- Igen. Persze. - és ekkor a nővérem megjelent az ajtóban.
- Sziasztok szerelmesek! - röhögött be az ajtón.
És még én vagyok a fiatal és gyerekes?!
- Miért mész el? Felőlem maradhatsz! - szólt oda neki Loretta. Nővérem meglepetten nézett rá. Mondjuk úgy neki nem igen voltak barátai sem, hiszen nem volt egy barátkozós típus.
- Nem akarok zavarni. - hajtotta le a fejét.
- Nem zavarsz, mint ahogy azt nagyon jól láttad már..befejeztük. - pirult bele a mondatába a csodálatos leányzó.
- Maradok ha Harry-t sem zavarom! - magyarázta.
- Gemma te nem vagy eszednél. Felőlem is maradhatsz.
- Egy feltétellel maradok! - mutatta fel mutató ujját az egekbe. Megforgattam a szememet. Mikor még egy lakásban laktunk mindig ezt csinálta.
- Mi az a feltétel? - nevetett fel Loretta.
- Harry! El kell mondanod, amit odafent nekem elmondtál! - dobta le a táskáját. Nagyot nyeltem. Beszari vagyok. Tudom én ezt nagyon jól.
- Mit kell elmondanod? - ijedt meg hirtelen Lori.
- Magatokra hagylak titeket egy 10 percre, ameddig ezt elintézed öcskös. Addig felmentem átöltözni! - szívódott fel Gemm.
- Nos? - huppant le a fotel karfájára Loretta.
- Hát. Szóval. Előre szólok lehetséges, hogy irtó gáznak fogod ítélni, amit mondok és tényleg elhúzol innen a jó büdös francba. De jobb lenne, ha tényleg elmondanám...- húztam az időt.
- Hazza. Nem akarok elmenni tőled, akármiről is legyen szó.
Nagy levegőt vettem és szívemet melengette az egyetlen mondata.
- Azt hiszem...én beléd szerettem. - inkább bámultam a lábamat, mintsem a gyönyörű mogyoróbarna szemeket. - Nem szeretnék nélküled eltölteni több reggelt, sem délutánt. Imádom a hangodat, ami melengeti és megmosolyogtatja a szívemet, a szemeidet, amelyek gyönyörűen csillognak, az érintéseidet, amikkel lázba hozol, a reggeli kómás mosolyodat, amivel mindig elvarázsolsz. Én csak szeretlek!
Nem mertem felnézni.


*Loretta szemszöge*

Csak ültem ledermedten a karfán, miközben az előttem álló göndör angyalka éppen szerelmet vallott. Visszhangzott bennem az összes szó, ami elhagyta a száját. Rekedtes hangja még inkább elvarázsolt és a tudat, hogy ezeket érzi irántam boldogsággal töltött el. A srác, akit egy hét alatt megszerettem.
Nem nézett fel rám. Vettem a bátorságomat és dübörgő szívvel elé sétáltam. Észre sem vett, csak akkor mikor már magamhoz öleltem. Karjával körbevette a derekamat és lágyan a hajamba puszilt. Sosem voltam a szavak embere, főleg nem akkor ha a szeretetről van szó. Engem sosem szerettek és én sosem tudtam milyen érzés valakit viszont szeretni.
- Nem szeretnék nélküled elaludni anélkül, hogy lopva rád nem pillantanék. Szeretném még látni az elpirult kis pofidat, akárhányszor csak valami számodra érdekeset teszek és szeretnék belebámulni a smaragdzöld szemeidbe miközben édesen mondod a nevemet. - motyogtam bele mellkasába. Karja erősebben szorított saját magához.
- Szóval...- elhalkult nem mondott mást.
- Igen? - emeltem fel fejemet és a szemeibe néztem. Még szebben ragyogtak mint eddig.
- Tehát te is szeretsz engem? - hunyta be szemét erősen, mintha félne a választól.
Csendben maradtam. Az életben csak neki mondtam eddig, hogy szeretem, de még sosem ennyire gyengéden, mint ahogyan most ez az egyetlen szó kiakart csúszni a számon.
- Harry! Én iszonyatosan szeretlek téged! - hangom megremegett, mégis lágyan csengett. Szeme kipattant, arcára féloldalas mosoly ült ki. Ujjaival végig simított az arcomon, amitől egész testem bizseregni kezdett. A kis pillangók pedig hihetetlenül csapkodtak. Hajamba állapodott meg a keze, fejét pedig egyre közelebb hozta az enyémhez. Csak pár centi választott el az ajkaitól és bármit megtettem volna, hogy birtokomba vehessem őket. Bámultam a szája vonulatát, ahogyan annak vége egy csöpp vigyorra kunkorodik.
- Akkor megnézzük a Kedves John-t, Gemmával vagy még állunk itt egy kicsit? - kérdezte, de eközben testét az enyémnek simította. Mintha ez lett volna a válasz.
- Vagy...csak hadd csókoljalak meg! - megbabonázott, ahogy szájával még beszélt is a gödröcskés mosolya mellett. Hangosan felnevetett, majd engedte, hogy birtokoljam száját. Érzékien simultunk egymásba. A szája tökéletes illett az enyémhez. Elváltunk egymástól de homlokunk még mindig összeért.
- Csinálok teát, meg magamnak vacsit! Ti meg egyétek meg egymást vacsorára! - jelent meg Gemma.
Kinevettem a nővérét. Már értem honnan ilyen vicces Harold, már amikor tényleg viccelődik és nem csak azt hiszi, hogy vicces volt, amiről beszélt.
- Én is éhes vagyok ám! - rohantam le Gemma-t.
- Oh! Harry-re? - kacsintott rám.
Ketten maradtunk a konyhában, míg Harold a filmmel vacakolt és a DVD-t próbálta beüzemelni.
Elpirultam a vörös leányzó kérdésére. Hajamat próbáltam pajzsként alkalmazni, de nem vált be. Észrevette pirosas pofimat.
- Tudod. Mivel Harry már régóta figyel téged már két hónapja rólad beszél. Minden áldott pénteken át kellett jönnöm, hogy megbeszélhesse velem te mit műveltél itt és milyen kedves voltál ott és stb. Nagyon beléd volt esve. Végül vette a bátorságot és elment a kávéházba. Tudta, hogy aznap te oda belépsz. Mondjuk arra nem számított, hogy nyakon önt forró kávéval, de a lényeg, hogy amikor meglátott, azt mondta sokkal rosszabb volt, mint mikor csak nézett.- mesélte miközben a bögrébe öntötte a vizet s azt mikróba tette.
- Miért? Talán csúnyább vagyok, mint ahonnan nézett? - támaszkodtam meg a pulton. Hangos nevetés volt az első válasza.
- Hülye vagy Loretta! Csodálatos vagy még így élőben is. Arról van szó, hogy Hazza a születése óta táplálja irántad az érzéseit, hiszen így vagyunk kódolva, de amikor találkozik is a személlyel az teljesen más, az leírhatatlan. Neked embernek mondjuk olyan érzés, mint amikor leugrasz a repülőből ejtőernyővel. Izgalmas mégis ijesztő, a szíved hevesen ver, az adrenalinod a magasban van és élvezed, hogy szabad vagy. Nos Ő melletted ugyanezeket érzi. - magyarázta lassan és áthatóan.
- Neked is meg van a párod már? - tettem fel a számomra teljesen fontos kérdést. Hisz olyan csodálatosan beszélt erről az érzésről.
- Meg! Nekem is meg van! Ashton-nak hívják a srácot és Ő annyira emberi, hogy az valami észveszejtő.
- Ashton Irwin? - kérdeztem vissza az első nevet, aki eszembe jutott.
- Igen. Honnan tudtad? - ráncolta össze homlokát mosolyogva.
- Két évvel idősebb nálam, így Ő két évvel hamarabb távozott az Árvaházból.
- Oh igen. Már majdnem elfelejtettem, hogy egy helyen éltetek egy darabig.
Elkészültünk a vacsorával és a teákkal is. Kezemben az angyalszárnyas,fehér bögrével huppantam le a göndör mellé a kanapéra. Hatalmas tenyerét a combomra simította, míg másikkal elnyúlt a kanapé végében fekvő pokrócért. Betakarta vele kettőnket. Gemma is leült mellénk de Ő nem kért a takaróból.
A bögréinkkel a kezünkben néztük végig a filmet. Fejemet Harold vállán pihentettem. Akárhányszor ránéztem Ő sosem a filmet nézte, hanem jóval inkább engem. Megmosolyogtam a pillanatot.


A filmnek vége lett. Gemma úgy döntött, hogy Ashton-nál tölti az éjszakát, ha már megnézte a romantikus filmet velünk.
- Kiülünk az erkélyre? - kérdeztem meg, miközben fejemet Hazza ölében pihentettem. Hajammal játszott.
- Miért?
- Szeretem nézni veled a csillagokat! Tetszenek a történetek, amiket mesélsz. - vigyorogtam rá boldogan. Igen ez az ami eddig gyökerestül hiányzott az életemből. A boldogság. Az érzelmes. A szeretet.

Ki feküdtünk a hintaágyba magunkkal hozva a pokrócot. Hideg volt a londoni est. Csípősen hideg.
- Melyik sztorit szeretnéd hallani? - fordította felém a fejét.
- Akármelyiket. - rántottam meg vállamat.
- Akkor elmesélem neked a megszületésemet, hisz az úgyis egy érdekes történet.
- Na hadd halljam!
- Anyukám, Anne és édesapám, Des egypár voltak. Emberi párok. Nem csillagok, nem angyalok..pusztán emberek. Tökéletes adottságokkal. Des-től van Gemma is, ugyanolyan úton jöttünk létre, mint mondjuk te. Ám egyik reggel nem otthon ébredtünk hárman, apa nélkül. - magyarázta. - Hunyd le a szemed!
Úgy tettem,ahogy mondta lehunytam.
- Képzelj el egy helyet, ahol minden tiszta és tökéletes. Az ég tiszta kék, a nap pedig erősen süt. Meleg az időjárás és nem ilyen hideg. Felébredsz egy luxus helyen. Kinézel a hatalmas üvegajtón, ahol ott áll egy kibaszott nagy medence. A házat körülölelik a dombok, virágokkal és dús zöld fűvel. A fákon mindenütt virágok vannak. De eközben fogalmad sincs mi folyik körülötted. Ekkor derült ki a fájó de mégis gyönyörű igazság. Anya félig angyal, hiszen az ő édesanyja is angyal volt. Hónapokba telt, míg hozzászoktunk a környezethez. Attól még persze ugyanúgy iskolába kellett járnom csak máshova. Olyan helyre, ahol mindenki olyasmi mint én.
- De akkor te is csak félig vagy angyal? - szaladt ki a számon.
- Nem. Én teljes egészében Angyal vagyok. - suttogta vissza. A levegőt láttam, ahogy kijön a szájából, hála a hidegnek. - Folytathatom? - kérdezte és hideg keze megtalálta az enyémeket, amelyek szintén nem voltak túl melegek. Ujjait gyengén az enyémek közé fűzte.
- Igen.
- Mindent kezdtem megszokni. Nem kellett túl sokat tanulni sem és mivel azt a keveset is jól végeztem hamar megkaptam, azt aki védelmeznem kellett. Ez pedig te voltál. Az elején sokat bénáztam. Furcsa volt, hogy míg én nézlek te nem látsz. Úgy éreztem magamat, mint James Bond! - nevetett fel és én is vele kacagtam. - Szóval onnantól kezdve egyre jobban megtetszettél. Ahogy bénáztál, ahogy nagy volt a szád vagy ahogy sírtál minden éjjel, miközben tudtodon kívül de velem beszélgettél, az esthajnal csillag képében. Jól esett, mikor azt mondtad én vagyok az egyetlen, akiben megbízol. Bár kissé őrültnek gondoltalak, hogy egy csillagnak ilyet mondasz. - hüvelykujjával kis köröket rajzolt a kézfejemre. Hasára gördültem.
- Nagyon tetszett ez a történet is. - pusziltam meg ajkait.
- Itt lesz az ideje aludni Angyalom! Ugyanis holnap én dolgozok. Neked pedig be kéne menned egyeztetni a terveket Horan-nel. - magyarázta de a simogatást nem hagyta abba.
- Rendben van. Amúgy is kezdtem átfagyni. - mosolyogtam fel rá.
Felkelt és már én is felültem volna, ha karját nem dugja be térdhajlatomhoz és nem simítja karját a hátamnak. Felemelt, olyan egyszerűen, mintha egy puha párna volnék. Beléptünk a melegbe és kezében velem de becsukta az erkélyajtót. A lépcsőkön lassabban sétált fel. Mintha csak azt akarta volna elérni, hogy a karjaiban aludjak el.

Immáron pizsamában feküdtünk a puha takarók között. Mellkasára vont. Hallgattam szívének édes dobogását, miközben simogatta a hátamat. A karjaiban még az alvás is könnyebben ment.