Nyolcadik fejezet ~ +18

Felöltöztem Harry pólójába és felvettem egy franciabugyit, felhúztam a redőnyöket és leültünk az ágyra.
- Mutatok neked pár kis kori videót. - vette elő az egyik szekrényből a kazettákat.
Leguggolt a lejátszó elé és beletette a kis CD-t, perceken belül egy kis világos barna fiú mosolygott a kamerába, aki a homokozóba csücsült a fején egy piros kendővel.
Megmosolyogtam Harold-ot. Nagyon aranyos volt, ahogy végig mosolygott a kamerát tartó valakire. Aztán megjelent egy idősebb lány, aki Gemma volt. Felismertem a kissé vöröses-barnás hajáról. Harry hanyatt feküdt a homokba és angyalt csinált. Felkuncogtam.
- Nagyon aranyos kis fiú voltál! - mondtam halkan, miközben rá néztem a mellettem ülő, már cseppet sem kis fiúra.
- Most már nem is vagyok aranyos? - mosolygott rám.
- De csak már nem vagy kisfiú. - magyaráztam ki magamat.
- Szóval aranyos vagyok:? - húzta fel a szemöldökét egy fél oldalas vigyor kíséretében.
- Az vagy. De inkább nézzük tovább. - fordultam vissza a tv felé.

A következő pillanatban Harry, Anne-el van egy csodálatos parkban, ahol mindenhol dús, zöld a fű és a rózsaszín, lila virágok borítanak mindent. A nap is ragyogóan süt, ami nem éppen vall a londoni időjárásra.
- Ez hol van? - kérdezősködtem és felhúztam a térdemet, hogy megpihentessem rajta a fejemet.
Hazza megállította a felvételt.
- Nos. Míg éjszaka az égen vagyunk csillagokként és figyeljük, akiket figyelnünk kell, addig nappal egy varázslatos helyen vagyunk, ami igazából nem a menny mert ez badarság és hülyeség, hanem csak egy kitalált helyen, ami itt van a Földön csak míg ti egy egyszerű parknak látjátok addig mi nálunk az kész luxus és ráadásul nem láttok bennünket, pedig gyakran ott voltam ám körülötted, csak éppen sosem láthattál.
- Ott voltál velem?
- Igen. Például, amikor randid volt Zaynnel és kiszöktetek sétálni egyet. - kivételesen nem volt feszült, hanem lazán kezelte a helyzetet.
- Oh.
Nem tudtam mit mondani. Szóval lehet többször is ott volt a közelemben én pedig még csak nem is láttam?


A videók végére teljesen elgémberedtem. Felkeltem az ágyról és megnyújtózkodtam. A fájó izmaim húzódtak, de kivételesen jól esett. Elindultam a szoba ajtóhoz.
- Hova mész? - szólalt meg a rekedtes hang mögöttem.
- A konyhába.
- Éhes vagy?
- Igen. Nagyon. - fogtam meg a hasamat. - Szóval ha abbahagyod a kérdezősködést, akkor lemegyek és csinálok pár szendvicset.
Hangosan kinevetett makacsságomon.
- Elviszlek vacsorázni. - kelt fel és kissé hezitálva de derekamra tette a kezeit.
- Engem?
Nem baszd meg a jó istent....
- Nem Loretta a szoba növényemmel beszélgetek. - röhögött ki jó hangosan. Kissé elpirultam, hogy elfelejtettem normálisan és ép ésszel gondolkozni a göndörke jelenlétében. - És most nem a kis kávézóba megyünk, hanem rendes étterembe viszlek.
- Komolyan? - örültem meg.
- Igen. Tényleg. Szóval öltözz ki kapsz egy másfél órát, addig én elmegyek az öltönyömért. - nyomott puszit a homlokomra, majd már el is tűnt.
Az ablakból figyeltem, ahogy eltűnik a Range Roverrel a naplementében.


- Fogalmam sincsen mit vegyek fel. Hiszen egy normális göncöm sincsen, amit luxus éttermekbe felvehetnék. Hülye vagy. Miért nem mondtad, hogy megfelel a kis kávézó is... - magamban beszélgettem. Nem vagyok éppen normális, de legalább nem volt túl nagy csend a nagy lakásban.
A szekrény mélyén megtaláltam a bőröndömet, amit felnyitottam és szerencsére megtaláltam benne egy csinosabb darabot, amit valami oknál fogva nem akasztottam ki a szekrénybe...és már meg is van az ok, amiért inkább hagytam a bőröndben. Ezt a ruhát Zayntől kaptam még pár évvel ezelőtt és azóta egyszer sem vettem fel, még a címke is rajta lóg. Még szép, hogy nem vettem fel, hisz nem jártunk olyan helyre, ahol elegáns holmit vehetek fel.

Ledobtam magamról a ruhát és bebújtam a zuhanykabinba. Fürdés közben észrevettem a tükörben a nyakamon lévő kisebb harapás foltokat. Nagyon élveztem, amit Harry csinált velem és még vagy ezerszer át szeretném vele élni.
A fürdés és hajszárítás után kisminkeltem magamat. Kissé göndör hajamat hagytam, hogy a vállamra omoljon így elfedve a pirosas nyomokat, amelyeket Harold hagyott maga után. Szememet egy kicsit kihúztam és szempillaspirállal segítettem a szempilláim hosszán is. A törölközőt magam köré tekerve hagytam el a fürdőszobát. Halkan dúdoltam egy dalt, bár fogalmam sem volt melyik dal ez.
Felvettem a rám simuló fekete csipkés ruhát. A hossza a térdem felé ért. Lábamra egy fekete magassarkút vettem. Nyakamba pedig felakasztottam az egyetlen nyakláncomat, amit még anyámtól vettem el mielőtt árvaházba rakott volna. Egy csodálatos piros kő van benne, ami csillog. Nagyon tetszett és ez az egyetlen dolog, ami maradt nekem a "családomból".
Végig néztem magamon a tükörben. Sokkal jobban tetszett ez a szolidabb kinézet, mint amikor csak fehérneműben vonaglottam végig egy utcán. UNDORÍTÓ! Még mielőtt arcon köptem volna magamat gyorsan elfordultam a tükörtől. Letipegtem a lépcsőn és míg nem érkezett meg Harry készítettem magamnak egy bögre kávét. Kortyolgatás közben felfigyeltem a fényszórókra, aminek a fénye bevilágított egy kicsit a nappaliba. Izgalom fogott el. Biztos jó ez ruha? Mi van ha neki nem tetszik?
A bejárati ajtó lassan nyílt ki.
- Mehetünk hercegnőm? - jelent meg a fürtös a nappaliba, ahonnan még nem látta mi is van rajtam, hiszen a konyha pult mögött álltam.
- Igen. - hatalmasat nyeltem, majd leraktam a bögrét a pultra és kisétáltam egyenesen Harry elé.
Megfogta a bal kezemet és mint amikor táncolnak ez emberek a kis kapu alatt átforgatott, majd mikor újra vele szemben álltam rám mosolygott.
- Gyönyörű vagy! - suttogta és a háta mögött pihenő karját elém tartotta. - Ezt neked hoztam! - mutatott rá egy csokor fehér rózsára.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá és arcomat még a rák is megirigyelte volna.
Miután a növényt vázába tettük elindultunk. Harold kinyitotta előttem a Range Rover ajtaját.
Sosem voltam még olyan igazi, romantikus randin. Remélem semmi nem rontok el...

- Megérkeztünk! - állt le a motor egy szépen kivilágított puccos étteremnél.
- Mi oda komolyan bemegyünk? - kérdeztem meg remegő hangon.
- Igen. Ez nem csak egy egyszerű randi, ugyanis itt éppen egy céges buli van, mégpedig az én cégemnél, amiről már meséltem neked. Tudtam, hogyha megkérlek rá, hogy te legyél a párom ma éjjel visszautasítasz szóval...- lehajtotta a fejét.
Mesterien csinálta, hogy megsajnáljam de egyben haragudjak is rá.
- Harold Edward Styles szerinted mégis mit fognak szólni ahhoz, hogy a főnöküknek a nem is tudják kije egy luxus kurva?
Nem őt hibáztattam, hanem magamat. Ki akarná, hogy egy kurvával üljön le vacsorázni.
- Hé! - fogta meg a kezemet, ami eddig az ölemben pihent. - Egyáltalán nem vagy luxus kurva kezdjük itt, a másik pedig az, hogy gyönyörű vagy ma is és mindig. Nem is fog eszükbe jutni, hogy az utcán álltál eddig, jóval inkább arra fognak gondolni, hogy melyik cégnél lehetsz valami hatalmas ügyvezető és éppen ezért elintéztem neked, hogy mától a te neved alatt van a kis kávézó amiben megismerkedtünk. - mosolygott rám aranyosan. Megnyugtatott egy kicsit, hogy talán tényleg nem leszek ribancnak titulálva.
- Mit csináltál Harry? - kérdeztem vissza.
- Mától a kollégám vagy! Jobbat érdemelsz holmi pincérkedésnél! - szorongatta meg még jobban a kezemet. - Szóval üdvözöllek a Marketing Styles cégnél.- forgatta meg a szemeit én pedig kinevettem.
- Ennél jobb név nem jutott eszedbe mikor elnevezted a cégedet?
- Kérlek szépen ezt sem én találtam ki, hanem a drága nővérem. De most eljött az idő, hogy bemenjünk oda és mindenkinek megmutassam milyen csodálatos és okos barátnőm van, szóval próbálj meg nem sok hülyeséget beszélni. Vagy tudod, mit? Leszarom, hogy mennyi szarságot fogsz összevissza hordani, akkor is az enyém vagy!! - hajolt hozzám irtó közel, majd ajkát az enyémre nyomta és lassan megcsókolt. Kezét megpihentette a combomon én pedig ujjaimat a hajába fűztem. Imádtam a puha fürtöket. - Be kéne mennünk még mielőtt az egész éjszakát az autóban töltjük! - mormogott bele számba, majd egy mosollyal nyugtáztam, hogy igaza van. Harold kiszállt az autóból, majd az én felemre sétált és kitárta nekem az ajtót. Kezét felém nyújtotta ujjait pedig az enyémek közé fűzte.
Az étterem kapujában még megtorpant egy kicsit.
- Hogy nézek ki? - kérdezte meg nevetve.
Kicsit húztam még a nyakkendőjén és az általam széttúrt haját is megigazítottam.
- Tökéletesen! - mosolyogtam rá, majd beléptünk a zsúfolt terembe. Mindenütt beszélgető emberek, akik minket bámultak. Vagyis sokkal inkább Harry-t,, hiszen ő a főnökük.
- Azt elfelejtettem mondani, hogy még sosem láttak nővel! - súgta oda nekem.
Meglepődtem. Ezek szerint, akkor én vagyok az első akit a kollégák ismerni fognak úgy, mint Harry Edward Styles barátnője.

Egy frakkos férfi sétált tálcával a kezében, amiről Hazza leemelt két pezsgős poharat. Az egyiket mosolyogva a kezembe adta.
- Jó napot Mr. Styles! - állt meg előttünk egy dagadt, öltönyös, zsémbes fickó.
- Önnek is Mr. Weiber. - kezet ráztak, majd Harry rám nézett.
- Ki a kis hölgy?
- Ő itt Loretta Hells a barátnőm és az új kolléganője. - mutatott be. Kinyújtottam a kezemet és magabiztonságot színlelve megráztam az úr kezét.
- A nevem Mr. Weiber. - vigyorgott rám, bár inkább tűnt vicsornak. - Melyik cég az öné Miss Hells? - kortyolt bele a borába.
- Az enyém a Coffe&Fun. - bólogattam, miközben rápillantottam a mellettem álló göndörkére.
- Azzal aztán sok dolga lesz. Nehéz megy a szekere a kávéháznak. - mormogta a dagadt Weiber.
- Nem lesz egyszerű, de kell egy kis kihívás és szerintem egy fantasztikus főnökkel és egy jó ügyintézővel semmi sem lehetetlen. - magyaráztam. Harry álla körülbelül a földet súrolta.
- Ön nagyon okos és gyönyörű Miss Hells. Sok szerencsét. - rázott velem újra kezet, majd távozott.
- Te lenyeltél egy marketing szótárat drága? - nézett rám kerek szemekkel Harold.
- Nem. Csak szimplán sokat tudok erről a szakmáról. - rántottam meg a vállamat.
- Túl sokat. - nevetett fel. - Még a végén lelöksz a trónomról.
- Attól nem kell félned, megtarthatod a Marketing Styles céget. - emeltem ki erőteljesen a béna nevet.
- Nagyon vicces vagy. - bökte meg az orromat.
- Te meg hihetetlenül jól nézel ki öltönyben. - mértem végig rajta.
- Mintha eddig nem láttál volna ilyesmiben. - nevetett hangosan. Bár a lágy zene mellett és a sok beszélő ember mellett alig lehetett hallani. - Nekem most el kell mennem tárgyalok egy kicsit Mr. Bupert-tel. - nyomott puszit ajkamra majd eltűnt a tömegben.

Megfordultam, hogy felmérjem egy kicsit a terepet és megnézzem a festményeket a falon.
- Szépek nem? - állt meg mellettem egy szőke, hosszú hajú nálam olyan 4 évvel idősebb nő.
- De. Az összes az! - átslisszoltam a következő képhez, amin rózsaszínes virágok voltam belefestve egy fehér tálba. Az egyszerűsége tette fantasztikussá.
- A nevem Lauren Polis. - vigyorgott rám. Rózsaszín ajkai tökéletesen kiemelték a kék szemeit és a fehér bőrét.
- Loretta Hells. - válaszoltam vissza.
- Te vagy Mr. Styles nője? - vetette oda nekem félvállról.
- Igen. Én lennék.
- Akkor mégsem meleg. - nevetett fel hangosan. - Ne haragudj! Csak tudod innen nagyon sokan beakartunk neki vágódni, hiszen te aztán nagyon jól tudod, hogy mennyire csodálatos ember, de neki senki nem kellett. Soha. Egy nő sem. Te valamit nagyon jól csinálhatsz! Hol találkoztatok?
- Erm..egy kávézóban. - nem voltam túl bőbeszédű. De még éppen feldolgoztam a tényeket, hogy a fél cég beakart vágódni Harold-nál, akinek senki sem kellett.
- Ott ismerkedtetek meg? - kérdezősködött tovább.
- Igen.
- Hogyan?
- Rám borította a kávéját.
Ekkor megláttam az éppen felénk viharozó Harry-t.
- Jól mulatsz drágám? - lépett be a szőke elé.
-Egész jól. Épp most beszélgettem Lauren-nel. - mutattam rá a mögötte álló nőre.
- Üdvözöllek bulvár királynő. - nézett rá Harold a nőre. Jobb karjával derekamnál ölelt át.
- Mr. Styles. - válaszolta bunkón az eddig kedvesnek titulált nő.
- Mit keres maga itt? Szereti az ingyen kaját vagy valami szaftos sztori miatt ugrott be. Van egy rossz hírem egyikkel sem szolgálhatunk. - nem ismertem a göndörnek a bunkó oldalát, de tetszett, hogy szókimondó volt.
- Csak lassan a testtel. Úgy néz ki ön nem is annyira forró mint gondoltuk. Hiszen nője van, ráadásul nem is akármilyen, hanem egy jó kis baszni való tyúk, bár azt mi ott áll maga mellett aligha hívnám nőnek..jóval inkább cafkának nevezném. - a nő iszonyatosan nyugodt volt, ahogy engem szidott.
- Elnézést. - adtam át Harry-nek a pezsgős poharat és úgy döntöttem a mosdóba megbújok egy kicsit. Talán a könnyeimmel együtt.

*Harry szemszöge*
- Mit keres maga itt? Szereti az ingyen kaját vagy valami szaftos sztori miatt ugrott be. Van egy rossz hírem egyikkel sem szolgálhatunk. -közöltem a nővel, akit kiskorom óta ismerek és rühellek.
- Csak lassan a testtel. Úgy néz ki ön nem is annyira forró mint gondoltuk. Hiszen nője van, ráadásul nem is akármilyen, hanem egy jó kis baszni való tyúk, bár azt mi ott áll maga mellett aligha hívnám nőnek..jóval inkább cafkának nevezném. -  Lauren hozta a szokásos formáját és próbált tönkre tenni. De inkább bántott volna engem Lori helyett.
- Elnézést. - adta át nekem Loretta a  pezsgős poharát majd a női mosdó felé vette az irányt és kezét az orrához emelte.
- Ez most mire volt jó, mi? Menjen innen most azonnal és inkább csinálja azt, amit eddig feküdjön le magánál 10 évvel fiatalabb kisfiúkkal, hiszen azoknak úgyis bejönnek a maga fajta szar kavaró tyúkok! - csaptam le a mellettünk lévő asztalra a pezsgős poharat, majd szóltam egy biztonsági őrnek, aki kihajította Miss Polis-t.
A női mosdóhoz mentem. Kit érdekel, hogy női?
Ahogy beléptem halk hüppögést hallottam meg a második mosdóból.
- Loretta gyere ki onnan! - nyitottam volna ki az ajtót, de zárva volt.
- Mondtam én, hogy kurvának néznek.
- Hülyeség. Ez a nő már vagy 15 éves korom óta próbál tönkre tenni. Gyere ki! - dőltem neki az ajtónak.
- Nem akarok vissza menni oda! - fújta ki az orrát.
- Jó. Akkor haza megyünk!
- De még be sem fejezted a tárgyalásodat azzal a fickóval.
- Nagy ívbe szarom le az egészet. Csak gyere ki onnan és nyugodj meg. - próbáltam hatni rá egy kicsit. Inkább haza megyek és vele töltöm az időt, mintsem szarul érezze magát egész este egy fülkébe zárva.
Az ajtó lassan kattant egyet és az ajtó kinyílt. A sminkének semmi baja nem volt, bár a púderében a könnyeinek a nyoma igencsak meglátszott.
- Gyere ide! - tártam szét a karomat, mire ő a könnyes arcát a nyakkendőmbe fúrta. - Semmi baj nincsen! Csodálatos vagy. - nyomtam puszit a finom barack illatú hajába.
- Nem vagyok az. Te vagy az. - nézett fel rám. A könnyes tekintetétől a barna szemei még szebben csillogtak. Lassan felé hajoltam és csókot leheltem a sírástól kissé megduzzadt ajkára. Majd homlokomat az övének nyomtam. - Menjünk haza!
Ahogy kisétáltunk a mosdóból egyenesen a kijárat felé vettük az irányt.
- Harry! Loretta! - állt meg előttünk Niall öltönyben. Még sosem láttam így.
- Szia Niall! - öleltem át barátilag el nem engedve Loretta kezét.
- Uramisten Loretta, hogy te ma milyen csodálatos vagy! - bámult rá a szöszi a barátnőmre.
- Köszönöm. - vágott egy erőltetett mosolyt Lori.
- Hallom mától te vagy a főnököm Mrs. Hells. - mosolygott Niall.
- Igen. Én. - nézett rá Lori.
- Kíváncsi vagyok mit fogsz kihozni, abból a lebujból.
- Megpróbálok mindent megtenni.- bólogatott immáron őszinte vigyorral a képén Lori.
- Mi éppen menni készültünk! - zavartam meg a beszélgetésünket.
- Tudod mit? - nézett rám édesen a mellettem álló csoda lány.
- Na mit? - vigyorogtam rá.
- Maradjunk még. - rántotta meg a vállát, amitől a haja csodálatosan leomlott a mellére.
Csak bólintottam egyet, ugyanis fejben éppen máshol jártam, amit valószínű ő is észrevett, hiszen kaján mosolyt villantott rám. Lassú zenét játszottak a kis színpadról.
- Szabad egy táncra? - kérdeztem meg miközben leguggoltam elé.
- Harold én nem tudok táncolni. - takarta el az arcát.
- Seggrázásban nagyon jó vagy a konyhában, szóval ez is menni fog. - keltem fel és elkaptam a kezét. Másik kezemmel átkaroltam a derekánál, míg ő a nyakamat ölelte körül. Lassan lépegettem a zene ütemére. Niall pedig a mellettünk lévő barna hajú lánnyal táncolt, akit nem ismertem. Csak bámultam Loretta gyönyörű barna szemeibe, míg ő az én szemembe bámult. Varázslatos volt. Kizártunk mindent és csak ketten voltunk a zsúfolt teremben. Csak Ő és Én. Fejét óvatosan a vállamra hajtotta, így még közelebb került hozzám. A dal vége felé újra felnézett rám és megcsókolt. Lassan de teljes erejéből. Egy érzelmi zuhatag tört rám.


- Most már hazamehetnénk! - Lori mosolya az ajkamba volt.
- Szerintem is! - bólintottam.
- Niall nekünk mennünk kell! De holnap bejövök és elmondom a terveimet a kávézóval. Remélem jó kis páros leszünk. - boxolt bele Loretta, Niall vállába. Ami nagyon viccesen nézett ki, hiszen egy csodálatos ruhába bújt nő és egy öltönybe bújt férfi éppen haverilag beszélik meg a céggel kapcsolatos dolgokat. Hiába az enyém a cég két éve ilyet még én sem láttam.
- Jó éjszakát gerlepár! - kiabált utánunk Nialler.
Ahogy kiléptünk hidegben Lori teste tiszta libabőr lett. Levettem magamról a zakómat és ráterítettem a vállára.



Hazaérve mindketten kissé fáradtak voltunk. Loretta lerúgta a cipőjét a zakómat pedig felakasztotta. Rögtön a nyakamba kapaszkodott és falni kezdte ajkaimat, miközben befele tolt a nappaliba. Fenekem huppant a kanapén, kezemet pedig derekára vezettem.
- Még a cipőmet sem vettem le. - nevettem bele szájába, mire ő is felkacagott és leszállt rólam. Lerúgtam a cipőmet és ledöntöttem a fehér kanapéra. Nyakát csókoltam meg és jóval magabiztosabbnak éreztem magamat, mint reggel. Loretta ujjai végig pattogtak az ingem gombjain majd a fehér anyagot ledobtam magamról. Kezét felvezette a mellkasomon, majd a madaras tetkóra nyomott egy puszit.
- Azt hiszem ez a kedvencem.  - mosolygott rá a két madárra.
- Nekem te vagy a kedvencem! - csókoltam meg.
Ujjammal megtaláltam a ruha cipzárját, amit lassan húztam le róla. Ott feküdt alattam fekete csipkés szettben a tangája közepén egy aranyos masni bújt meg, ugyanígy a melltartóján is. Hátához nyúltam és kerestem a melltartó kapcsát, mire ő nevetni kezdett.
- Harry...ennek elöl van a kapcsa. - vigyorgott és felhúzta a térdét, így már teljesen a lába közt feküdtem.
Kinevettem magamat, majd kipattintottam a kis fémet.
- Álljon meg a menet Mr. Styles. Magán túl sok a ruha. - nevetgélt és a hátamra döntött. Könyökömön támaszkodtam és figyeltem ahogy kigombolja a nadrág gombomat, majd lehúzza rólam a nadrágot a derekamtól ügyelve arra, hogy miközben tolja lefele végig simítsa a csípőmet, az ágyékomat, a combomat és a vádlimat is. Lassan visszamászott rám és csókkal birtokolta ajkamat. Lassan mozogni kezdett a még alsó nadrágban lévő férfiasságomon. Szájába nyögtem.
- Inkább vegyük le! - mormogtam a homlokomat pedig kezdte elborítani pár izzadság csepp. Mutató ujjamat a tanga szélébe akasztottam és lejjebb toltam, amit Loretta lerugdosott magáról. Rólam pedig a fogával leszedte a boxeremet. Az asztalról felkapta az óvszert és kivételesen hagytam, hogy ő húzza fel rám. Hanyatt fektettem, majd nyaka kényeztetése közben beletoltam magamat. Fejét hanyatt döntötte a díszpárnán, így még jobban hozzá fértem a nyakához. Ott hagytam neki egy lilás foltot, miközben ritmusosan mozgattam a csípőmet előre is hátra, így mozogva Lorettában.
- Baszd meg Harry! - kiáltott fel és körmét végig húzta a hátamon.
- Azon vagyok..- szuszogtam.
Egyre mélyebbre hatoltam és a nyögéseink is gyakrabban szólaltak fel. Loretta egyre jobban kezdett alattam ficeregni, miközben visszatartotta orgazmusát. Keze remegésben tört ki a kanapén pihenve. Ujjaimat belefűztem az ujjai közé, ő pedig erősen szorította meg azokat. Hatalmasat löktem rajta míg végül a nevemet sikítva elélvezett. Én is elélveztem attól, hogy éreztem, ahogy falai kitágulnak a farkam körül.
- Istenem. - tűrte el a hajamat, ami betapadt az izzadság cseppbe.- Te tudsz valami Harry.
- Én? Semmit. - ingattam a fejemet és megcsókoltam. - Csak annyit tudok, hogy szeretlek!
Halk nevetés hallatszott az ajtóból, mire ijedten mindketten odakaptuk a fejünket. Gemma állt az ajtóban egyenesen minket vizslatva.
- Sziasztok! - nevetett még hangosabban.
- Uramisten! - feküdtem rá még jobban Lori-ra, hátha akkor nem látja meg a nővérem a barátnőm meztelen testét. - Te mit keresel itt?
- Harry ma péntek van és tudod jól, hogy két hetente minden pénteken jövök hozzád. - leült az ágy szélére, mintha teljesen természetes lenne, hogy éppen a fenekemmel szemezik, ahogy Lorettán fekszek. - De ezek szerint elfelejtetted. - nevetgélt.
- Igen. El. De te meg elfelejtetted, hogy ez a dolog nem normális, miszerint itt ülsz, sőt kitudja mióta állsz ott nézve, ahogy én meg Loretta...szóval kérlek távozz innen. - küldtem el nővéremet aki távozott is.
Loretta arca nagyon piros volt és kellemetlenül érezte magát.
- Te jó ég! - kacagott fel zavarában.
- Ne haragudj ha összenyomtalak, de nem akartam, hogy Gemm lásson téged pucéran. - mentegetőztem és odadobtam neki az ingemet, hogy kapja magára, míg én felvettem az alsónadrágomat.
- Semmi baj. Még mindig jobb alattad lenni, mintsem meztelenül a nővéred előtt.
Eltűrtem egy hajtincsét. Szemei csodálatosan csillogtak.
- Csókolj meg! - suttogtam oda neki. Mire ő vigyorogva felém hajolt és már majdnem megcsókolt, amikor visszatért a nőverem.
- GEMMA! - kiáltottunk rá immáron ketten.




Következő rész 5 megjegyzéstől következik ;) Pez

Hetedik fejezet~+18

A film végén erősen magához szorított. Lábainkat összekulcsolta, karját átvetette rajtam én pedig a meztelen mellkasával szemben aludtam el.


*Harry szemszöge*

Egy ideig figyeltem, ahogyan a vállamon aludt. Annyira csodálatos még így is, pedig most nem tesz semmit. Csak alszik. Barna hajához nyúltam és óvatosan megsimítottam. Szerencsére nem ébredt fel rá. Mi lett volna, ha nem ezt a lányt kell védelmeznem? Hiszen ő tökéletes! Hatalmas mázlim van vele. Figyeltem az arcvonását, ami hirtelen megváltozott. Arca eltorzult és megrázkódott rajtam. Nem tudtam mi a baj, inkább figyeltem tovább. Nyöszörgött. A víz pedig leverte.
- Hé! Loretta! Ébredj fel! - szóltam oda neki és egy kicsit meglökdöstem a vállánál fogva. Nagyokat szuszogva kelt fel hipergyorsan az ágyból. Körbe nézett és sírni kezdett, majd visszahuppant a párnák közé.
- Semmi baj. Csak egy rossz álom volt, bármi is legyen az! - pusziltam meg a kissé izzadt homlokát.
- Lejössz velem egy pohár vízért? - kérdezte meg remegő hanggal és szintén remegő kézzel.
- Persze.- mosolyogtam fel rá és kisegítettem az ágyból.
Lesétáltunk a lépcsőn, de Lori mindenhol felkapcsolta a lámpát. Talán ennyire fél a sötétben? Vagy csak az álom miatt..?
Leültem a konyhapultra és figyeltem, ahogy tölt magának egy kis vizet. Arca könnyes volt.
Idelépkedett hozzám és a mellkasomhoz bújt.
- Jobban vagy? - simítottam meg a hátát.
- Nem. - motyogta bele a pólómba.
- Mit álmodtál?
- Harry én erről nem szeretnék beszélni. - fejét lehajtotta. Sajnáltam. Bármi is az amiről álmodott fájt neki.
- Ha úgy gondolod, hogy elakarod nekem mondani, akkor majd nyugodtan elmondhatod. - megpusziltam az arcát és egy kis mosolygás jelent meg a kis pofiján.
- Azt kell mondjam jó veled lenni. - mondta álmoskás hangon. - Te olyan jó fiú vagy! - ölelt át jó erősen.
- Túl jó. - kuncogtam fel, mire ő felnézett és hangosan nevetni kezdett.
- Igen. Néha tényleg túl jó kis fiú vagy, de nekem tetszik. - arcán egy kis pirosság terült el.
Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Annyira szerettem megcsókolni, hogy az hihetetlen. Kezéből a poharat a pultra tette, de közben nem szüntette meg a csókot, majd a már üres kezét beletemette a hajamba. Imádtam, amikor ezt csinálja.
- Vissza megyünk aludni? - halk volt és nyugodt.
- Igen.
Leugrottam a pultról és a karjaimba emeltem, ő pedig a nyakamba kapaszkodott. Felvittem a lépcsőn és lassan az ágyra tettem. Be is takargattam. Majd én is befeküdtem és betakaróztam a saját takarómba.
- Harry. - fordult felém Loretta.
- Igen Angyalka?
- Nem aludhatnánk egy takaróba? - vakarta meg egy kicsit a szemét.
- Dehogynem. - motyogtam és lerúgtam a sajátomat a földre. Bebújtam mellé. Édesen hozzám bújt, jó erősen. Ujjait pedig összekulcsolta az enyémekkel.




*Loretta szemszöge*


Reggel hamarabb ébredtem fel, mint Harry és mivel a hűtőt üresen találtam úgy döntöttem bevásárolok, hogy mire felébred legyen neki reggelije. Felkaptam a melegítőnadrágomat és egy rózsaszín pólót, majd sportcipőbe bújtam és összecopfoztam a kissé kócos hajamat. Találtam egy fekete kosarat, majd cetlire kiírtam Harold-nak, hogy nem kell aggódnia nem szöktem meg...bár remélem nem ébred fel és akkor meglephetem egy kis bundás kenyérrel.

Kiléptem. A nap sütött, de nem volt észveszejtően meleg. Mondjuk mit várok reggel 6kor, hogy majd megfogok sülni?
Gyalog mentem el a legközelebbi kisboltig, ahol vettem kenyeret, tejet és egy kis tojást is, majd betértem a szokásos kis kávéházunkba, ahol megint a szöszi volt a pincér.
- Oh szia Loretta! De jó téged itt látni. - ugrotta át a pultot és megölelgetett.
- Hello Niall. - nevettem fel a hirtelen szeretet kitörésétől.
- A szokásost szeretnéd? - sétáltunk tovább együtt a pultig.
- Igen. De most elvitelre.
- Rendben, de most meg kell innod velem egy teát! - ajánlotta fel a pultnak könyökölve.
- Sietek! - mosolyogtam rá.
- Csak egy tea. Nem a kezedet kértem meg. - magyarázta teljesen komolyan.
- Jól van. - dobtam le a kosaramat a földre, majd vártam a teámra és a kávéimra.


- Ez a tea tényleg jó. - magyaráztam, ahogy belekortyoltam a zöld teámba.
- Mondtam én. Főleg egy ilyen csodálatos lánynak pontosan ilyen tea kell. - kacsintott rám.
Csak megráztam a fejemet.
- Lenne kedved velem eljönni holnap este színházba? - kérdezte meg kissé félénkebben.
- Kettesben vagy jöhet Harry is? - kérdeztem meg.
Már el is felejtettem milyen jól állt Haroldon az öltöny. Napok óta csak farmerbe láttam vagy alsónadrágba. Persze az alsónadrágos dolog látvány hihetetlenül tetszett.
- Kettesben gondoltam.
- Hát. Nem tudom. Meg kell beszélnem Harry-vel. - magyaráztam és újra kortyoltam a teámból.
- Miért? Ő az apád? - nevetett fel hangosan Niall
- Nem. - röhögtem én is.
- Akkor miért kell tőle elkéretőznöd? Csak gyere el velem randizni és kész.
- Még meglátjuk.- sóhajtottam fel. - De most mennem kell Nialler. Finom volt a tea és köszönöm a kávékat.
- Várlak holnap is! - hajolt hozzám közelebb, szinte csók közel.
- Rendben. - hajoltam le a kosárért és beledobtam a kávés műanyag dobozokat. - Legyen szép napod!

Miután hazaértem nyugtáztam magamban, hogy a kis fürtös még mindig alszik. Neki kezdtem a reggeli készítésnek. Bekapcsoltam a rádiót és rázni kezdtem a fenekemet a Little Mix egyik számára, miközben halkan dúdoltam a dalt.


*Harry szemszöge*

Felébredve észrevettem, hogy Loretta nincsen mellettem. Kikászálódtam az ágyból és leszaladtam a lépcsőn, majd a konyha ajtóba érve láttam, ahogy éppen egy pörgős zenére riszálja a hátsóját, miközben a fakanálba énekelget. Neki dőltem az ajtófélfának és figyeltem, amit csinál. Ez a lány tényleg bolond. Halkan nevetni kezdtem mire ő megfordult és ijedt, piros arccal bámult rám.
- Táncikálós jó reggelt. - nevettem fel kissé még kómásan és odaléptem hozzá. Nekitoltam a pultnak és megcsókoltam.
- Te mióta állsz ott? - motyogta bele a számba.
- Elég régóta, hogy tudjam nagyon jó feneked van.
Elpirult és inkább megfordult. Fejemet a vállába temettem, kezemet pedig a hasán kulcsoltam össze.
- Nagyon finomak az illatok!
- Igen. De neked még aludnod kéne és nekem az ágyba kéne vinnem a reggelit. Tudod most mindent elrontottál! - játszotta meg a duzzogó kislányt egy apró mosollyal a szája sarkában.
- Rossz fiú voltam? - húztam fel a szemöldökömet.
- Igen. Meg kéne büntesselek! - csapkodta meg a bal kezét a jobb kezében lévő fakanállal.
- Na gyerünk! - emeltem fel a karomat. Mire ő neki futásból hozzám futott. Én is futni kezdtem.
Elbújtam a kanapén és egy ideig észre sem vett ám amikor megtalált rögtön rám ugrott és csikálni kezdett.
- Elég! Kérlek hagyd abba! - nevettem hangosan miközben a kezét próbáltam letolni a derekamról.
- Nem. - röhögött velem együtt.
Vettem egy nagy levegőt és fordítottam a helyzetünkön, mire Loretta hatalmasat huppant a szőnyegen.
- Ugye nem fájt? - még mindig nevettem de már csikizni kezdtem a nyakát.
- Ott ne!!! - sikított fel hangosan, miközben nevetgélt.
- Miért ne? - cinkeltem.
- Ott nagyon érzékeny vagyok. - kuncogott.
Kezemmel megtámaszkodtam a két válla felett, miközben a derekán ültem. Remélem nem nyomom össze. Még mindig nevetett. Csodálatos volt a mosolya. Felemelte a fejét és kezével a nyakam után kapott. Lehúzott magához és vadul megcsókolt. Nem bírtam tartani magamat és ráhullottam óvatosan. Csak feküdtem a lába között miközben smároltunk. Az alvós alsóm pedig kezdett kényelmetlen lenni.
- Basszus a reggeli! - kiáltottam fel váltás képp. Mire felpattantunk és kiszaladtunk a konyhába.
- Én elmegyek fürdeni, amíg te átöltözöl oké? - mosolygott rám miközben megterítette az asztalt.
Csak bólintottam, mire ő kitáncolt az ajtón.

Harry lassan a nadrágod szét fog robbanni és ha ezzel nem kezdesz valamit, akkor szépen lassan megfogsz őrülni. Szóval lepd meg a kádban! 
A kisördög a fejemben annyira megőrjített, hogy tettem amit mondott. Felsétáltam a lépcsőn és megálltam a fürdőajtónál. Bekopogtam, mire a vízcsobogás abba maradt.
- Igen? - hallottam meg a csodásan csengő hangot bentről.
- Bejöhetek? - a hangom nagyon rekedt volt.
- Be.
Beléptem. Megfordultam és azonnal rájöttem, hogy nagy hülye vagyok.
- Mit szeretnél? - mosolygott rám fel.
- Csak..Izé..Fürdünk együtt?
- Megint? - húzta fel a szemöldökét vigyorogva.
- Igen. Akkor spórolunk a vízzel is, meg ilyenek. - habogtam össze-vissza. Levettem magamról a pólómat és nagy levegőt véve most már az alsónadrágomtól is megszabadultam és a vízbe léptem.
- Meglepetést okoztál Hazz. Most már semmilyen ruha nincsen rajtad. - jött hozzám nagyon nagyon nagyon közel. Kezét a nyakamtól végig vezette az ágyékomig, majd ott megállt és a hajamnál fogva magához húzott.
Megcsókoltam lassan és szenvedélyesen. Nyelvemet átcsúsztattam szájába és simogattam vele a szájpadlását, mire felnyögött. Kezével tapogatózni kezdett a víz alatt még végre megtalálta amit keresett. Kezével átfogta a farkamat és verni kezdte. Hangosan sóhajtottam fel.
- Á...állj meg! - szóltam rá nehézkesen, ő pedig elengedett és értetlenül nézett rám.- Menjünk be a szobába! - hadartam, majd karommal alá nyúltam és kezembe vettem Lorettát. Ahogy a meztelen, vizes teste hozzám ért már attól majdnem robbantam.
Ledobtam az ágyra, majd bezártam az ajtót és hozzá sétáltam. Lefeküdtem az ágyra. Lori pedig felkelt és besötétítette a szobát.
- Így nem fogod kellemetlenül érezni magad. - mosolygott rám.
A teljes sötétségbe egyszer csak egy testet éreztem meg magamon. Egy meztelen női testet. A haja csikizte a mellkasomat és a nyakamat, amitől még jobban verni kezdett a szívem. Megfogta a kezemet és fenekére tette azokat. Jó béna vagy Harold, hogy nem tudod magadtól! 
Csókot hagyott először a nyakamon, majd a mellbimbómon, a hasamon az ágyékomon.
- Nyugi. - suttogtam magamnak halkan. Loretta felnézett rám és felmászott az arcomhoz.
- Minden rendben van? - kérdezte meg aggódva.
- Béna vagyok. - kellemetlenül éreztem magamat.
- Nem vagy az. - mosolya megnyugtatott és megcsókoltam, majd ajka újabb felfedező útra tért. A szememet lehunytam és egyszer csak az száját olyan helye éreztem meg, ahol még a legszebb álmomban sem gondoltam volna. Körbevette a péniszemet.
- Te szent isten. - kaptam bele tenyerem közé a lepedőt.


*Loretta szemszöge*

Hangosan nyögött fel, miközben kényeztettem. Olyan érzésem volt, hogy a lepedőt már hiába akarnánk kivasalni, azt amit Ő odagyűrt már nem lehet. Harry farka megremegett a számba és beleélvezett. Gyorsan lenyeltem és felmásztam hozzá.
- Te jó ég! Mit műveltél vele.- szuszogott erősen. Csak megrántottam a vállamat, cserébe egy ragyogó mosolyt kaptam vissza, amit még a sötétben is látni lehetett a ragyogóan fehér fogaitól. Majd megcsókolt. Fordított a helyzetünkön. Homlokát nekem nyomta.
- Csak szólj ha valamit elrontok! - motyogta lehunyt szemekkel.
- Nem fogod elrontani! - nyugtattam meg.
Kezét végig vezette a derekamon, miközben a nyakamat csókolgatta és harapdálta. Markába vette az egyik mellemet és lassan szorongatni kezdte. Végül leért a kívánt célhoz. Ujját nekiszorította a csiklómnak, mire egy kicsit felnyögtem. Lassan mozgatta az ujjait és csak fokozatosan növelte a tempót. Közben végig az arcomat figyelte, amitől még jobban felizgatott a dolog. Egyik ujját belém vezette, majd még egyet.
Ki és be tolta nekem és nem volt rossz, sőt igazán jól csinálta. Percek után az ujja köré élveztem. Mellém dobta le magát miközben én próbáltam egyenlíteni a légzésemet.
- Jó voltam? - kérdezte kissé aggódva.
- Szerinted? - mosolyogtam fel rá.
Elvigyorodott én pedig rámásztam meztelen testére. Puszit nyomtam a szájára, majd felfedező útra indultam a testén. Mellkasa gyorsabban mozgott fel és le, majd visszamásztam és megcsókoltam.
- Van itt egy kis meglepetés! - súgtam oda neki. Szemöldökét ráncolta. - Vettem valamit reggel, amire szükségünk lesz. - kacsintottam rá és leszaladtam a kosárhoz. Kikaptam belőle a kis dobozkát és visszarohantam a sötét szobába. Felmutattam neki az óvszeres csomagot, majd felült.
- Légyszíves fordulj el, amíg ezt felveszem.
Lesütötte a szemét. Nem értem miért ilyen kis szégyenlős, hiszen az előbb még a számba volt. Na de mindegy.
- Megfordulhatsz. - mondta rekedtes hangom.
Ahogy átfordultam már az ágyon feküdt. Lassan mellé feküdtem.
- Te vagy felül Harold! - nevettem fel, mire feltápászkodott.
Miközben csókolni kezdett lassan belém vezette magát. Nagyon lassan. Felsóhajtott, ahogy teljesen belém került, majd kijjebb húzta magát belőlem. Kezemet a hátára helyeztem, lábamat pedig összekulcsoltam mögötte, hogy mélyebben belém kerülhessen.
- Uramisten! Basszus. - adta át magát az érzésnek.
Izzadt testünk, ahogy összeért iszonyatosan élveztem. Nagyon lassan és szenvedélyesen csinálta. Így még sosem voltam együtt senkivel. Végre nem szexeltem, hanem szeretkeztem.
Egy idő után egyre többször nyögtünk föl és Harry is egyre keményebben tolta nekem a csípőjét.
- Loretta!!! - kiáltott fel amikor elélvezett. Ahogy kimondta a nevemet az én orgazmusom is előtört.
Kihúzta magát belőlem és mellém feküdt. Csak bámulta a plafont. Én pedig úgy mosolyogtam, mint egy idióta.
- Hát ez nagyon jó volt. - szólalt fel, majd kezével értem nyúlt és magára húzott. - Köszönöm, hogy itt vagy nekem. Tudod én nagyon szeretlek. - suttogta halkan a félhomályban.
- Én is téged. Nagyon! De van egy kis gond.
- Micsoda? Nehogy, azt mondd, hogy ez neked csak ennyit jelentett, mert abba belehalok. - hangosabban beszélt a kezét pedig a kócos, immár kibontott és izzadt hajamba tette.
Jól esett, ahogy konkrétan szerelmet vallott nekem.
- Egy szóval sem akartam ilyet mondani Hazz. Csak annyit, hogy már tutira kihűlt a reggelink.Ugyanis két órával ezelőtt kezdtünk el pancsolni. - mutattam rá az órára.
- Hidd el leszarom a reggelit. - röhögött fel hangosan. Kiszállt alólam és elnyúlt a takaróért. - Visszafekhetsz, csak gondoltam betakarózunk, nehogy megfázzál.
Felnevettem.
- Harold. Idebent vagy 37 fokon ég minden. Ráadásul odakint is verőfényesen süt a nap,szóval kétlem, hogy fáznék.
- Csak fogd be azt a szép kis szádat és feküdj szépen ide. - rakta a kezét a mellkasára.
Tettem amire kért és visszatettem rá a testemet. Karja védelmezően fogott át.



Órákkal később ébredtem fel, még mindig Harry meztelen testén feküdve. Ahogy felnéztem szembe találtam magamat a mosolygó, zölden csillogó arccal.
- Szép jó reggelt! - köszöntött.
- Elaludtam? - kérdeztem meg kissé nyűgösen és még feljebb húztam a takarót.
- El. De nagyon aranyosan alszol. - simította meg az arcomat. - Még a nyálad is kifojt a mellkasomra. - nevetett fel.
Felnyüszögtem és felhúztam a fejemre a takarót.
- Hozok fel neked teát. - tett le maga mellé. Felvette egy új alsónadrágot és kiment a szobából.
Ahogy felakartam ülni iszonyatos izomlázat éreztem a combomban és az ágyékomban. Majd hatalmas vigyor terült el a képemen. Ő AZ ENYÉM!
- Itt a tea! Mit vigyorogsz mint a tejbe tök? - cuppantott puszit a homlokomra és az angyalos bögrét a kezembe adta.
Kortyoltam egyet a válasz előtt.
- Jó kedvem van. De innen ma nem lesz könnyű felkelnem. - hajtottam le a fejemet.
- Miért nem? - értetlenkedett.
- Mert mindenhol izomlázam van. - kuncogtam fel kínosan.
- Oh. Hát akkor kénytelenek leszünk egész nap az ágyban maradni. - csókolt meg.


Felöltöztem Harry pólójába és felvettem egy franciabugyit, felhúztam a redőnyöket és leültünk az ágyra.
- Mutatok neked pár kiskori videót. - vette elő az egyik szekrényből a kazettákat.



Az új részt 5 megjegyzéstől hozom :)) Pez

Hatodik fejezet ~

Mielőtt elkezdeném szeretnék minden olvasót megkérni arra, hogy kövessen be twitteren https://twitter.com/Petra_Fulopp , instagrammon http://instagram.com/petrastagram_ és kérdezzetek sokat tőlem ask.fm-en http://ask.fm/fulopppetra :)
Na ennyit az önreklámozásról! :D Folytatódjon a sztori .... :)


- Nincs kedved sétálni egyet? - kérdeztem meg és egy, a copfból kiszabadult tincset a füle mögé tűrtem.
- Menjünk!
Még egy csókot nyomott az ajkamra mielőtt elengedett volna és felvette volna a cipőjét.


Egy ideig zsebre tettem a kezemet, hiszen fázott. Hiába akarta itt a nyílt sötét utcán megfogni a kezét nem mertem.
Ne legyél már pisis Styles! Nem vagy már óvodás. Nyúljál oda, fogd meg a kezét és soha ne engedd el! 
Kicsúsztattam a kezemet a zsebemből és elnyúltam a kezéért. Először óvatosan végig simítottam a kézfején, majd lassan belecsúsztattam az ujjaimat az ujjai közé ő pedig ráfűzte magát a kézfejemre. Rám nézett. Arca mosolyba fordult és kissé megcsillogott a szeme az utca fényein át.
- Ugye nem bánod? - kérdeztem meg halkan.
Reménykedtem benne, hogy nem mert egy szárnytollamat tutira elhagytam volna.
- Dehogy bánom!
Tovább sétáltunk mire elérkeztünk a dombhoz, ahová Loretta mindenképpen felakart menni. Lassan felsétáltunk. Leheveredtem a fűbe és intettem neki, hogy a mellkasomra feküdhet. Kissé megilletődött, majd rávetette a fejét a vállamra.
- Az ott Max! - mutattam fel a Holdra.
- Tessék? - kérdezett vissza és rám nézett.
- Minden Angyal egy csillag. A Hold a főnök, azaz Max. - magyaráztam el neki. Visszatette a fejét. - Neked van kedvenc csillagod?
Felült és az eget kezdte nézni. Forgolódott és keresett. Nem értettem mi a fenét művel.
- Mit csinálsz? - nevettem fel és felültem mellé.
- Nem találom. - makogta és még mindig nézelődött az égen.
- Mit? - értetlenkedtem.
- Az esthajnal csillagot. Az a kedvencem. Te látod? - kérdezte meg aggódva.
- Nincsen már esthajnal csillag. Csak neked van! - mondtam rekedten és figyeltem a reakcióját, hogy vajon rájön-e miről beszélek.
- Hogy mi? Te...te voltál az a csillag? - úgy nézett rám, mintha mindjárt elájulna. Arca sápadtabbnak tűnt a holdfényben.
- Igen. Én voltam. - mosolyogtam rá.
- Tudtam! Annyira tudtam, hogyha a csillagoktól kívánok, akkor megkapom! - tette össze a kezét maga előtt. Hirtelen fogalmam sem volt róla miről beszél. Majd folytatta...- Tudod. Mikor első napomat töltöttem az árvaházban, akkor a csillagokat néztem az ablakból. Az egyetlen ami tetszett az pont az ablakommal szemben volt, egy fényes csillagocska, ami olyan volt mint a drágakő. Minden este beszélgettem vele, míg nem jött Bianca, mert utána már csak ritkán pillantottam rá. Azt kívántam, hogy egyszer az a csillag legyen az enyém és most megkaptam. Annyira tudtam! Hittem benne és most itt vagy! - döntött le a fűben. Olyan volt, mint egy izgatott lány, aki most megy először iskolába. Rám ült. Lábait a csípőmön kulcsolta össze. Kezemet kissé remegve, de derekára helyeztem. Csak néztük egymást egy darabig.
- Megcsókolhatlak? - kérdezte félve.
- Csak, hogy téged idézzelek, ezt nem kell megkérdezned. - suttogtam de ekkor már olyan közel volt, hogy a szájába beszéltem. Lassan és érzékien helyezte ajkát az én ajkaimra. Nyelvemet átcsúsztattam szájába és megsimogattam vele az ő nyelvét. Kezét belevezette a fürtjeimbe és keményen megmarkolta. Hüvelykujjammal simogattam a kezemet alatt pihenő édes derekat. Kellett nekem! Tényleg. Akartam. Itt és most...a fűben. Elhajolt, hogy levegőt vegyen.
- Most, hogy tartottam neked egy csillagász órát, hazamehetünk? - néztem rá, míg ő utoljára az égre pillantott, majd bólintott egyet. Felkeltem és odanyújtottam neki a kezemet, hogy felhúzzam. Elfogadta a segítségemet és lábra állt, majd átölelt. Mélyen beszívtam az édeskés illatát a pólójából, majd a hajából a kókuszos sampon illatot.



*Loretta szemszöge*

Annyira boldognak éreztem magam, mint még talán soha. Sőt. Soha nem éreztem még ennyire jól magamat. Nekem kellett Harry. Mindene. A haja, a szeme, a mosolya és a szüzessége is. Csak magamnak akartam. Nem osztozni rajta senkivel!
- Kérsz egy bögre teát mondjuk pirítóssal? - lépett elé mosolyogva a kis fürtös.
- Igen. Kérek szépen! - vigyorogtam vissza rá.
Úgy éreztem magam, mintha életemben először most lennék szerelmes.
Lehet, hogy amit Zayn iránt éreztem puszta vágy volt s nem is szerelem?
Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Váltogattam a műsorokat de nem volt egy érdekes sem. Reklám, top shop, híradó, spanyol szappanoperák.
- Találtál valami érdekeset? - támaszkodott meg Hazza a kanapé háttámlájának. Izmos karján kirajzolódtak az erek. Felnéztem rá és gyengéden megsimítottam kezét.
- Nem. Semmit. - ingattam meg a fejemet.
- Akkor csináljunk valami mást. - krákogott.
Felhúztam a szemöldökömet, ahogy bepattant mellém a kanapéra.
- Mégis mit szeretnél? - kapcsoltam ki a tv-t.
- Hát. Tudod szánalmasnak érzem magam, hogy míg te tudod...szóval kielégítettél én addig nem csináltam semmit. - hajtotta le a fejét.
- Említettem, hogy ez baj Harold? - kezemet álla alá tettem és a zöld szemei rám találtak.
- Hát nem mondtad. - gügyögte.
Lassan de magabiztosan hajolt felém és maga alá gyűrt. Akár a profik. Száját az enyémre nyomta és vadul csókolt. Meg is lepődtem. Hirtelen csúnya emlékek törtek fel bennem. Az ismeretlen férfiak, akik mindig vadul csókoltak meg, letépték rólam a fehérneműmet és egész éjjel csak dugtak, mit sem törődve azzal én mit szeretnék.
- Kérlek..hagyd abba! - nyöszörögtem ő pedig leugrott rólam.
Egy könny kicsordult a szememből. Ijedt arccal találtam magamat szembe.
- Nem akartam. Istenem mekkora egy fasz vagyok! - kiabált saját magával és kiment a nappaliból egyenesen az erkélyre.
Utána akartam menni és elmondani neki, hogy ez nem az ő hibája. De nem vitt rá a lélek sem. Fájt a tény, hogy mi van akkor ha én soha többé nem tudok majd, nyugodtan és romantikusan szexelni. Egy kurva vagyok. Mi tagadás!!
Negyed óra önsanyargatás után felkeltem és a pulcsimba megtöröltem a könnyes arcomat. A konyhába mentem, ahol már kihűlt a tea is és a pirítós is. Gyorsan benyomtam a gépbe két kenyeret, a teli bögréket pedig mikróba tettem. A már újra meleg vacsorával az erkélyhez mentem. Kinyitottam az ajtót.
Harry a hintaágyba ült. Előre-hátra lökdöste magát csukott szemmel.
- Hoztam kaját!
Ennyit tudtam kinyögni. A szánalmas nem a göndör, hanem én vagyok.
Zöld szemei engem pásztáztak.
- Jól vagy? - kérdezte meg aggódva.
- Igen és..nem a te hibád. - újra zápor eső indult a szememből.
- Ne sírj! - kelt fel.
A tálcát kiszedte a kezemből és letette az dohányzóasztalra. Átölelt. Szorosan és erősen. Könnyeim a fehér pólóját áztatták át.
- Nyugodj meg Angyalom! - hajamba temette a kezét, amitől végig futott rajtam a hideg.
- Kurva vagyok! Még mindig....- bőgtem és nyivákoltam.
- Nem vagy az! Egy csodálatos lány vagy aki hülyeségre kényszerült. De már nem vagy az! És mellettem nem is leszel soha! - suttogta, miközben arcomat a tenyerébe fogta. Annyira szépen csillogtak a szemei. Én pedig, olyannyira nem vagyok képes felfogni, hogy Ő itt van velem. Homlokát az enyémnek nyomta és becsukta a szemeit. Figyeltem az arcát. Mintha küzdött volna magával.
- El kell mondanom valamit! - motyogott magában.
Bólintottam neki és vártam. Elengedett és leült a hintaágyba, az ölébe vette az étellel és a teával teli tálcát. Leültem mellé és hallgattam. Vártam.
- Szóval...én azt, hiszem. Szeretlek..igen! Szeretlek! Nagyon. Egyszerűen megbolondulok, ha más hozzád ér! - a szavak az elején még akadozva hagyták el száját, majd egyre meg nyugodtabban és gyorsabban beszélt.
Hatalmas levegőt vettem. SZERET!
- Én.....én is téged Angyalka! - válaszoltam vissza neki és a világ legnagyobb adrenalin adagja áradt szét testemben. A kis pillangók a hasamban a szárnyaikkal olyan erősen csapkodtak, hogy féltem talán még én is repülni fogok.

Csipegetni kezdtük a vacsorát, miközben egymást bámultuk. Mintha mindkettőnk egy csoda lenne, pedig az egyetlen csoda az Ő volt és nem én.
- Nem fázol?
- De. Egy picit!
- Akkor itt az ideje bemenni. - derekamra helyezte a kezét és így sétáltunk be a meleg lakásba.

A közös zuhanyzás után - aminél semmi érdekes nem történt, csak pár csók váltás a víz alatt - következett a filmezés, amit szintén a zuhanya alatt beszéltünk meg.
- Akkor mit nézzünk? - csücsült le Harry a DVD-s szekrény elé.
- Nem is tudom! Rémálom az ELM utcában? - mutattam rá az egyik CD-re.
- Jézusom! Neked aztán vannak idegeid. - nevetett fel, majd kivette az általam választott filmet. Felmentünk a szobájába és bedőltünk a hatalmas francia ágyba. A ijesztő részeknél jobban hozzá bújtam Harold-hoz, aki nyugtató simogatást hagyott a hátamon.
A film végén erősen magához szorított. Lábainkat összekulcsolta, karját átvetette rajtam én pedig a meztelen mellkasával szemben aludtam el.




A következő rész 5 megjegyzés után következik ;) Pez

Ötödik fejezet~

Köszönöm szépen, hogy kitartóan olvastok, írtok megjegyzéseket és feliratkoztok! Osszátok meg a blogomat minél több helyen és hívjatok minél több emberkét, hogy olvassák! xx



Ahogy jött felfelé mindenhol csókot hagyott. A lábamon kezdte, majd az alsómon is hagyott egyet, az ágyékom volt a következő hely, ahol már éreztem a bizsergést, a hasamon tovább időzött el, végül a nyakamat puszilta meg a lila folton, az utolsó és végső pont persze az ajkam volt. Nem tudtam mit kezdjek a bennem kavargó érzésekkel. Ahogy a nyelve utat nyert a számba teljesen elfeledtette velem, azt amit amúgy tennem kéne.
- Magamra hagynál egy kicsit? - néztem rá, majd rám mosolygott és kilépett a zuhanyfülkéből. Magára csavarta az én kék törölközőmet, majd elhagyta a szobát. Üresen kongott a tér, nem hallottam a levegő vételét sem, csak azt, ahogy a vízsugár a kabinfülkére zubogott.
Szánalmas vagy! Miért nem érintetted meg? Hozzá sem értél jóformán...csak ő kényeztetett! Te meg élvezted, aminek örülhetsz. De mi lesz vele? Neki is vannak ám igényei! 
Arcomat a kezembe temettem.
- Szerencsétlen vagyok! - suttogtam oda magamnak.
Kiléptem a zuhany alól, majd a fogasra néztem. Se egy törölköző, se a kék köntösöm. Sőt, semmi sem volt amit magamra vehettem volna.
Loretta jól játszik és biztosra tudom, hogy ezt is jól kitervelte. Így nincsen sok választásom, mint egy szál pöcsben végig menni a folyosón a szobámig, ahol vagy ott lesz pucéran az ágyon vagy eldugja az összes boxeremet, hogy véletlenül se legyen rajtam valami.
Úgy döntöttem nem leszek beszari. Lenyomtam a kilincset és kiléptem. Kissé libabőrös lettem, hiszen már nem fűtött a benti pára. Végig mentem a folyosón. A szobám barna fa ajtaja be volt csukva.
Nyiss be! 
Hallgattam a belsőmre és kinyitottam az ajtót. Lori ott ült az ágyszélén az egyik ingembe és az ő francia
bugyijába.
- Mária krisztus! Azt hiszem, ezt nem gondoltam át. - kapta fel az egyik párnát és arcához emelte.
Aranyos volt nagyon is. Arca kissé piros lett és hanyatt dobta magát az ágyamon, arcán a barna díszpárnával.
- Szólj ha felöltöztél. - mormogta bele az anyagba.
Felnevettem, majd magamra kaptam egy alsónadrágot és egy fehér pólót.
- Azt, hiszem meg vagyok. - huppantam le mellé az ágyra.
Kínos csend állt be. Ő a plafont nézte én pedig Őt. Nem tudtam nem nézni. A haja szép ívben hullott rá a párnámra. Az ingem felső két gombja nem volt begombolva, így újra megpillanthattam a kulcs csontját. A fekete bugyi iszonyatosan szépen feszült a csípőjén.
- Iszunk egy teát? - nézett rám mosolyogva.
Tudtam. Tudtam, hogy észrevette, hogy bámulom.
- Igen.
- Megcsinálom.
- Együtt. Megcsináljuk együtt. - motyogtam és elnyúltam az ujjaiért.
Szégyenlősen megfogta a kezemet, majd lesétáltunk a konyhába. Elővett két bögrét, mire az angyalosat megmosolyogta.
- Ihatok ebből?- kérdezte a szárnyakra mutatva.
Tétován bólogattam és vigyorogtam egyet, mire felcsendült a kapucsengő. Egymás után vagy ötször feküdt rá az ajtó előtt álló illető a gombra.
- Megyek már! - kiáltottam és magamra vettem a farmert ami a kanapén lógott.
Kitárva az ajtót nagyon meglepődtem, hiszen anyukám állt ott a nővéremmel.
- Anya? Gemma? Hát ti mit kerestek itt? - kérdeztem nyugtalanul.
- Nem látogathatjuk meg az idióta öcsémet csak úgy? - röhögött fel Gemm.
Megforgattam a szememet és szóltam, hogy kerüljenek beljebb, míg én elintézek valamit.
Sebesen szaladtam be a konyhába, ahol Lorettát a derekánál fogva elkaptam.
- Te jó ég? Mégis mi a fenét művelsz? - kérdezte nevetve a hirtelen közelségemtől.
- Itt. Van. Anya. És. Gemma. - szuszogtam. Arcáról lefagyott a csodálatos mosolya.
- Mit csináljak? - kérdezte ijedten.

- Fiam? Mi ez a finom illat? - lépett be anya a nappaliba, ami szembe volt a konyhával és ekkor meglátott engem, Lorival. Meglepetten figyelt és mosoly ült az arcán.
- Szia! - intett oda Loretta. A kezem még mindig a derekán pihent. Nem tudtunk megmozdulni. Kényes volt a szituáció mindkettőnknek, hiszen rajta az én ingem pihent, a haja még néhol vizes volt, akárcsak az enyém.
- Szia. Hát téged, hogy hívnak? - lépett anya közelebb hozzánk és besétált a konyhába.
- Loretta Hells. - nyújtotta oda kissé remegő kezét. Rámosolyogtam anyára, majd vissza a mellettem álló csodás lányra.
- Fiam. Miért nem meséltél arról, hogy barátnőd van? - korholt rám anyu. De ezennel olyan pipacs vörösre változtam, hogy azt leírni nem lehet.
- Anya. Ő....izé...szóval.
- Harold. Szóval te még nem meséltél a mamádnak rólam? - fordult felém vidáman Loretta. Nem értettem mit művel. De jobbnak láttam belemenni a játékba.
- Nem. Még nem. - ingattam meg a fejemet.
- A fia már sokat mesélt magáról és a nővéréről, Gemmáról. Esetleg ő is itt van? - kérdezte. Olyan volt, mint akinek tényleg meséltem volna. Ekkor belépett az emlegetett szamár.
- Gemma, kislányom gyere csak ide egy kicsit! - szólt oda neki anyu, mielőtt még a kanapéra ült volna.
- Oh. - mondta, ahogy ránk nézett.
- Gondolom te vagy Gemma! - nyújtotta oda a kezét Lori és kilépett a tenyerem alól.
- Igen. Te pedig....? - fogta meg nővérem az Ő kezét.
- Én pedig Loretta Hells.
- Öcsi? Te becsajoztál és nem is mesélted el nekem? - kócolta össze a hajamat az idióta nővérem.
- Nekünk most mennünk kell! Felöltöznénk. - kapta el a kezemet Loretta. Anya és Gemma mosolyogva bólogattak, miközben távoztunk.
Felbaktattunk a lépcsőn és becsukta mögöttünk Lori a szoba ajtót. Felkuncogott én meg nem értettem semmit.
- Most meg mi a fenét művelünk? - kérdeztem meg miközben próbáltam nem arra figyelni, hogy Loretta éppen megválni készül az ingemtől, ami rajta volt.
- Nyugodj meg. Mindent kézben tartok. A szüleid örülni fognak, hogy van valakid és különben is gáz lett volna azt kimagyaráznod, hogyha nem vagyok a barátnőd, akkor mégis mit keres itt a cuccom, miért vagyok az ingedben és miért fogdosol. - kapta le magáról véglegesen a fehér anyagot.
Igaza volt. Azt tényleg nehezebb lett volna kidumálni.
Előre hajolt a szekrénybe, nem volt rajta más csak a fekete franciabugyi és egy fekete egyszerű melltartó. Ahogy hajolt újra megakartam tapintani a derekát. De jobbnak láttam ha nem most jön rám a baszhatnék.
Felvett egy fehér pólót és egy farmert. A vizes haját összefogta, majd míg én az ágy szélén ültem a lábam közé állt, fejét lehajtotta és lágy csókot lehet számra.
- Mehetünk! - mondta bele ajkamba és kész, elvette az eszemet.
Ez a nő tud valamit.
Leszaladtunk a lépcsőn. Anya és Gemma valószínű rólunk beszéltek, hisz megérkezésünkkor nagy csend lepte be a lakást.
- Kértek egy bögre teát? - kérdezte meg Loretta, míg én elfoglaltam a helyet a kanapéval - és anyáékkal - szembeni fotelbe.
- Én elfogadnék egyet. - bólogatott vigyorogva anyuka, majd a nővérkém is bólogatott.
- Hazz? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Kérek szépen. Tudod, hogy szeretem igaz? - néztem rá. Talán egy kis flört belefér anyuék előtt is.
- Tudom. Forrón és édesen. - kacagott fel és Gemma is nevetni kezdett.
Loretta eltűnt a konyhában és előre féltem, hogy a család lefog támadni a kérdéseivel. Ami meg is történt.
- Harold, miért nem számoltál be arról, hogy találtál magadnak egy csodát? Hiszen ez a lány baromi kedves! - magyarázta anya.
- Nem tudom. Nem kérdeztétek, hogy van-e barátnőm.  - rántottam meg a vállamat.
- És mióta kamatyoltok öcsi? - húzogatta a szemöldökét Gemm. Néha úgy éreztem kettőnk közül Ő a fiatalabb és nem én.
- Hát. Pár napja költözött ide. - válaszoltam. Ezzel egy kicsit ugyan, titokzatos vagyok és nem árulok el semmit, mégis az igazat mondom és nem hazudok.
Loretta visszatért közénk. Kezében egy fém tálcát tartott rajta négy bögrével. Amint letette a kezébe vette a fehér, szárnyas bögrét és rám mosolygott.
- Hey. Te abból ihatsz? Nekem a múltkor rácsapott a kezemre, mert hozzá értem. - magyarázta Gemma.
Lori nevetni kezdett, mire a nővérem is felkacagott.
- Ő ihat belőle. - tettem rá a kezemet a térdére. Megakartam csókolni, de végül jobbnak láttam ha nem most teszem meg.


Jókat beszélgettünk. Míg anya a melóról kérdezgetett, addig Gemma és Loretta eltűnt a nővérem szobájába, ahol valószínű kínos sztorik is felmerültek a gyerekkoromból.
- Nos fiam. Mennünk kell. Holnap munkanap van és a nővérednek meg az egyetemen a helye.
- Rendben.
A nővérem és a barátnőm..aki most legalábbis a barátnőm. Röhögve sétáltak le a lépcsőn. Lori a hasát fogta a nevetéstől, míg Gemma könnyei folytak már.
- Mi ilyen vicces? - kérdezte meg anyu, de a lányok csak egymásra néztek és megint röhögtek egyet.
Gyönyörű volt, ahogyan nevetett. Még sosem láttam ennyire boldognak, mint most volt. Szabad volt, nem túl feszült és iszonyatosan aranyos. Ahogy szorongatta a nővérem kezét, mert egy levegőt akart venni, míg a tesóm egyszerűen átölelte.
- Hát Loretta. Nagyon örülök, hogy ilyen jó fej az öcsém barátnője! Csodás vagy és rohadt vicces.
- Gemma te pedig nem vagy normális! - kapta el a pólóját a nővéremnek.
Elköszöntek tőlünk, majd ránéztem Lori-ra, ahogy az ajtót becsuktam.
- Nos. Elmondanád min nevettetek? - kérdeztem rá tapintatosan a dologra.
- Gemma elmesélte a dolgokat, mikor mondtam neki, hogy tudom a kis titkodat. - célozgatott arra, hogy Angyal vagyok. - Elmondta, hogy a családod is az, meg stb...és, hogy...- kezdett volna bele de nevetni kezdett - hogy te azt hitted tudsz repülni és leugrottál az emeletes ágyról! - újra neveti kezdett.
 Olyan jó ízűen nevetett, hogy jó volt nézni. Én is vigyorogtam egyet.
- Nem tudtam, hogy attól még mert van két hatalmas szárnyam akkor majd nem tudok repülni. - magyaráztam és megöleltem.
Karját rávezette a hátamra és odarakta, ahol a szárnyam helye van.
- Annyira. Hihetetlen vagy! - beszélte bele a pólómba.
- Én? Inkább te. Olyan lazán és édesen viselkedtél velük, hogy lehet mától mindennap jönnek miattad. - nevettem fel, mire felemelte a fejét.
- Csókolj meg! - ajka édesen mondta ki ezt a két szót. Igaza van, hiszen én még nem igazán kezdeményeztem egyik csókunkat sem. Maximum könyörögtem egyet tőle.
Nyugi, ezt nem tudod elbaszni! 
Lehajtottam a fejemet és számat az ő szájához érintettem. Egy ideig csak gyötörtük egymás ajkát és semmi féle bejutást nem kezdeményeztem, végül ráharaptam alsó ajkára, mitől elnyílott és nyelvem a szájába került. Keringőt jártak, és tökéletes párt alkottak együtt a nyelveink. Levegő hiányában elhajoltam és levezető puszit nyomtam szájára.
Csak mosolygott rám. Nem mondott semmit, csak bámultuk egymást.
- Nincs kedved sétálni egyet? - kérdeztem meg és egy, a copfból kiszabadult tincsét a füle mögé tűrtem.
- Menjünk!
Még egy csókot nyomott az ajkamra mielőtt elengedett volna és felvette volna a cipőjét.



A következő rész 5 megjegyzés után következik! Iratkozzatok fel sokan és ajánljátok a blogomat a barátaitoknak és más Directionerek-nek :) Pez

Negyedik fejezet~ +18

- Tudod...ha tudom, hogy egy jó kiadós verés után, ilyen jól leápolsz, akkor mindennap megveretem magamat. - nevetett fel és ez betöltötte az egész fürdőszobát.
- Csináljak valami ebédet? - kérdeztem meg és felkeltem a hideg kádról.
- Nem kell! Inkább beugrunk valahova enni. - motyogta és elkapta a kezemet.
Kipirulva és tekintetemet elkerülve szorongatta a kezemet. Csak nézte és simogatta. Mint aki még nem fogott női kezet, márpedig ha másét nem az anyjáét csak fogdosta már.
- Valami baj van Harry? - hajoltam le éppen annyira, hogy belelássak zöld szemébe.
- Ja! Nem. Semmi. - motyogta, majd leeresztette a kezemet.
- Nekem elmondhatod! - guggoltam le elé. Kezemet a térdére tettem és erőszakosan csak azért is a szemébe néztem. Ezzel nyomatékosítottam, hogy bennem tényleg megbízhat.
- Nem igazán tudom meddig lesz még erőm ahhoz, hogy ne dugjalak meg. - alig hallhatóan beszélt, miközben a tarkóját vakargatta és a térdén pihenő kezemet nézte.
- Tessék? - mosolyodtam el.
Nem igazán értettem. Semmit.
- Csak.. Te gyönyörű lány vagy. Én meg azt hiszem egy tökéletes srác. - nézett fel röhögve.
- Ezért dugnunk kéne? - kérdeztem meg vigyorogva.
- Nem. Nem csak ezért. Különben sem tehetem meg. - rántotta meg a vállát.
Nem teheti meg? Tiltja a törvény? Vagy a vallása más?
- Miért nem?
- Egyszer majd megfogod tudni. - suttogta bele lélegzetelállítóan a fülembe. A szívem háromszor többet dobbant és elvesztettem a fejemet. Legszívesebben belöktem volna a kádba, megnyitottam volna a vizet és órákig szeretkeztem volna vele. De ő nem teheti meg....

Kikászálódtunk a fürdőszobából. Próbáltam egy kicsit kerülni Harry-t, hogy megnyugodjak.
- Csinálhatok egy teát? - kérdeztem meg tőle, míg a kanapén olvasta az újságját.
- Igen. Nyugodtan. Érezd magad itthon! Sőt. Csinálj egyet nekem is. - dugta ki a fejét az ágytámla mögül.
- Hogy szereted?
- Forrón! - nevetett fel és visszafeküdt.
Ez most szórakozik velem? Tutira direkt csinálja.
- Két cukorral?
- Beledobhatod magadat. Te édesebb vagy! - szólalt fel a napilapja mögül.
Bennem egyszerre lobbant fel a düh, amiért nem érhet hozzám valami oknál fogva és a vágy, hogy most azonnal leteperem és csókokkal halmozom el testének minden szegletét. De inkább elhessegettem a gondolatot még mielőtt a nyálam belefojt volna a teájába.
- Kész! - álltam be elé az angyalos és egy kék bögrével a kezembe.
- Iszol az angyalosból? - ült fel és ledobta az újságot.
- Tök mindegy. - sóhajtottam fel.
Úgy álltam előtte mint egy szerencsétlen. Vártam, hogy elvegyen egy bögrét és végre egyedül lehessek az erkélyen. Kezemből a kék színű bögrét vette ki.
- Köszönöm. - mosolygott rám. A mosolya...istenem. Kellett nekem ideköltöznöm. Még alig vagyok itt pár órája máris széttépnek azok az idióta érzéseim.
Háttal álltam neki és elindultam az erkély felé. De ő elkapta a karomat és az ölébe rántott. Ott ültem a jobb térdén. Arcát a nyakamba fúrta és mélyet szippantott.
- Mi a baj? Rosszat csináltam? - rekedtes hangja a nyakamba csengett.
- Nem. Nem csináltál semmi rosszat. - mondtam egyre feszültebben.
- Akkor mi a gond? - nézett immáron rám.
- Gondolkodnom kell egy kicsit. - bámultam rá a bögrémre, majd felkeltem az öléből. Éreztem, ahogy végig bámul. Kinyitottam a hatalmas üveg ajtót és leültem a hintaágyra. Mivel elég hideg volt magamra terítettem a piros pokrócot, amin Harry jellegzetes illata pihent. Tetszett.
Nem az tetszett, hogy megmentett. Hanem, ahogy beszélt hozzám. Ahogy hozzám ért vagy csak mondott egy bókot. Más volt mint a többi srác. Amikor először csókolt meg, már akkor tudtam, hogy ő más. Nem tudom megmondani miért, sőt azt se, hogy mit várok el tőle. De valahogy úgy érzem nélküle már egyedül vagyok. Kellett nekem, mint narkósnak a drog vagy mint szexmániásnak a szex. Pedig alig ismerem két napja, mégis megfogott benne valami. Lehet, hogy a szűziessége. Az, hogy nem tepert le már az első nap.
Az első nap! Honnan tudta, hogy ott vagyok a sarkon. Hiszen egy szóval sem említettem neki a dolgot.
Szemöldökömet összeráncoltam és próbáltam visszagondolni arra a napra. Beszéltem volna neki róla? Nem.
Becsuktam magam mögött az üveg ajtót és újra a meleg lakásba voltam. A már üres, angyalszárnyas bögrét betettem a mosogatógépbe és Harry-hez mentem, aki most már éppen a mosógépbe dobálta be a szennyes ruháit.
- Na? Sikerült gondolkodnod? - támaszkodott neki a berregő mosógépnek.
- Igen. Lenne egy pár kérdésem.
- Hallgatlak. - fonta össze karját a mellkasánál és vigyorgott egyet.
- Honnan tudtad, hogy ott vagyok a sarkon? Hiszen egy szóval sem mondtam neked a dolgot.
Arca elkomorult. A pupillája kitágult és csak bámult. Azt hittem rosszul lesz.
- Jól vagy? - kérdeztem meg aggódva.
- Csak tudtam. - rántotta meg a vállát.
- Az ember nem szokta csak úgy tudni, hogy hol van az az ember akit aznap megismert. Talán követtél? - kérdeztem meg nyugodtan.
- Az ember tudja....mi van ha én nem vagyok teljesen emberi? - nézett rám. Tartottam a szemkontaktust és közben gondolkoztam. Nem teljesen emberi? Láttam már az alkonyatot szóval vámpír nem lehet.
- Nem vagy vámpír, szóval ne viccelődj velem. - mosolyogtam rá, mire ő hangosan felnevetett.
- Nem. Vámpír tényleg nem vagyok. Elmondom, de csak akkor ha nem hagysz itt és nem akadsz ki!
Én? Kiakadni? Sok mindent megéltem már...kétlem, hogy kiakadnék.
- Ki vele!
Közel lépett hozzám és megfogta mindkét kezemet majd erőteljesen behunyta a szemét. Koncentrált. Én pedig csak bámultam. Megijedtem. Két hatalmas hófehér szárny jött ki Harry hátán. Gyönyörű volt. De elfelejtettem levegőt venni és megszédültem. A gyönyörű zöld szemeit kiemelte a sok fehér szín.
- Wow.-  csak ennyit tudtam kinyögni és bámultam tovább. Arca ijedt volt. Nagyon ijedt.
Kezemet kinyújtottam, hogy megérintsem, majd inkább visszahúztam.
- Megfoghatod! - mondta rekedtes hangon és odatette a kezemet.
Puha volt. Eszméletlenül puha. Jobb volt mint egy párna.


Leültünk az asztalhoz. A szárnyaknak újra nyoma sem volt.
- Szóval angyal vagy!
- Igen. - mondta nyugodtan. - Pontosabban a te őrangyalod. Max a főangyal figyelt téged egy ideig, aztán látta, hogy igazán jó ember vagy csak rossz a társaság, engem meg a földre száműztek pár rossz tettért. Oda már nem is mehetek vissza. Az egész életemet a te megóvásoddal kell eltöltenem.
- Mit tettél, hogy ide küldtek?
- Hát. Megöltem egy másik angyalt...- hajtotta le a fejét.
- Te? - hunyorítottam rá. Mint aki nem jól hall.
- Igen. Én. Még akkor is ha ez elképzelhetetlen.
- Mit tett?
- Téged figyelgetett, akkor amikor....szóval amikor férfiaknál voltál. Én pedig egy kicsit talán dühös lettem.
Szóval azért ölt meg valakit, mert engem figyelt? Ez észveszejtő.
- Gondolom most elfogsz menekülni. Ki akar együtt élni egy szarral. - arcát a tenyerébe temette.
Felkeltem az asztaltól.


*Harry szemszöge*

Tudtam, hogy egyszer kifog derülni. Vagy megsejti, hogy valami nagyon nincsen rendben. De nem gondoltam, hogy két nap után mindennek vége. Okos lány, ezt mindig is tudtam. Kis kora óta figyelem. Erre születtem. Ujjaim között láttam, ahogy felkelt az asztaltól. Hát. Tényleg itt hagy.
Aztán megéreztem a hideg, kis kezét a térdemen.
 - Eszem ágában sincs elmenni. - hajtotta rá fejét a vállamra.
Kezemmel beletúrtam a frissen mosott, puha, göndör barna hajába és még jobban magamhoz öleltem. Az ölembe ült. Kezével simogatta a hátamat. Amitől bár ágyéktájt igen jól éreztem magamat, belül majdnem felrobbantam. Fantasztikus, hogy ilyet tud belőlem kihozni...csak nem most.
- Akkor ezért nem szexelhettél nővel? - nézett fel rám.
- Nem...eddig nem tehettem meg. Oda fönt...- mutattam felfelé.-..ez nem megengedett. Sőt tilos még nőre nézni is. Elvileg mindenki a saját védelmezőjének van szánva. Ha férfi és az őrangyala is férfi, akkor meleg lesz és csak akkor lesz meg a párja ha az angyalát száműzik.
- Na állj! - emelte fel a kezét a lábamról. - Ez most azt jelenti....hogy...
- Neked alapvetően én vagyok a sorsod. - nyögtem ki halkan.
Felkelt a lábamról és elvett egy zsebkendőt. A konyhapulthoz lépett és megivott egy pohár vizet.
- Rendben van. - fújta ki a levegőt és megtámaszkodott a pulton.
- Jól vagy? Eléggé sápadt vagy! - keltem fel az asztaltól és mellé léptem. Kezével a vállamba kapaszkodott és megölelt. Olyan erősen, hogy sosem gondoltam volna, hogy egy nőnek ennyi ereje tud lenni.
- Majdnem jól vagyok. - motyogta a pólómba.
- Elviszlek enni! - emeltem fel a fejét a kezemmel. A könnyes barna szemei csodálatosak voltak. Akár a gyémánt. Egy gyönyörűen csillogó barna gyémánt!
Felment a szobába és felöltözött, addig én megmostam az arcomat egy kis vízzel.
Felkaptam magamra egy inget és egy barna színű öltönyt. Az ajtó előtt úgy döntöttem megvárom.
Majd megláttam a lépcső tetején. Fekete színű combközépig érő szoknyát vett fel, térdig érő zokni takarta el a vádliját, fehér pólója takarta a melleit, de a mellkasára szabad látás nyílott, a fekete bőrdzseki pedig tökéletesen simult a derekán. Kezében volt a fekete cipője is. Kivételesen nem magassarkú, hanem egy sport cipő. Illatát már onnan éreztem. Érzéki, finom és szexi volt. Haját copfba kötötte, ajkára pedig csöppnyi szájfényt kent. Varázslatosan nézett ki. Angyalian.
Lesétált a lépcsőn és rám mosolygott, majd belebújt a cipőjébe.
- Csinos vagy! - dicsértem meg. - Melyik autóval szeretnél ma menni?
- Legyen a barna BMW! - kapta le a kulcsát.
- Rendben. - válaszoltam és zsebre dugta a kezemet.
Elballagtunk a garázsig.
- Na kérem a kulcsot! - mosolyogtam rá.
- Nem. Én vezetek! - mondta magabiztosan és beszállt a vezető ülésbe.
- Van egyáltalán jogsid? - kérdeztem meg nyitott ajtónál.
- Van. Profi sofőr vagyok. Na pattanj be és mondd hova menjek. - indította be a motort.
- Ahol találkoztunk. Az a kávézó tökéletes és a kajái is finomak.
- Értettem. - motyogta miközben beszálltam.
Elindultunk és be kell valljam, ahhoz képest, hogy nő fantasztikusan vezetett. Bár néha a sebesség határral nem ápolt jó barátságot és 80 helyett 100-al mentünk. Majd teljesen passzentosan beparkolt.
- Be kell valljam jól vezetsz.
- Tudom!
Besétáltunk a kis helyre, majd a pulthoz léptünk. Megint Niall volt a pincér.
- Oh. Hát sziasztok! - mosolygott ránk.
- Hello Niall. Látom ma sincs sok vendégetek.
- Nem. Csak ti ketten. De legalább csak rátok kell fókuszálnom. Egyébként már hiányoltalak Harold..két napja nem is láttalak erre felé.
- Hát. Nem nagyon volt mostanában időm.
- A kis hölgy lefoglalt? - nézett rá Lorettára, aki egy kissé elpirult.
- Keresek asztalt. - mondta kellemetlenül.
- Nem lesz nehéz. Mivel az összes üres. - néztem rá, mire mosolygott egyet és elindult.
- Ez a lány gyönyörű! Irigyellek Harry. - magyarázta Nialler, amint leült Lori.
- Az. Valóban csodálatos.
- Na akkor már nem leszel örökké szűz Harry. Ez a lány egy vadmacska az ágyban, látszik rajta! - bámulta meg egy kicsit jobban a velem érkező lányt.
- Jobb lesz ha befogod a pofádat! - csaptam rá viccesen a pultra.
- Jársz vele? - kérdezte meg.
- Nem.
- Akkor nem bánod ha bevágódnék nála? - húzta fel a szemöldökét.
- De. Bánnám!
- Jól van. Nyugodj meg. Mit kértek? - vette fel a köpenyét a szőke.
- Két tál krémlevest és rántott húst krumplipürével.
- Mindjárt viszem. Addig ülj le Angyalka. - kacsintott rám.

- Ne haragudj! Niall-nek mindig is nagy szája volt. - nevettem fel, ahogy odaléptem Lorettához.
- Nincsen semmi baj. Vicces a kölyök. - nevetett velem.
- Az. Csak néha nem tudja hol a határ. Azért került ide. - kacsintottam rá. Ő pedig azonnal vette a lapot, hogy igen bizony Niall is angyal volt egykoriban. De már vagy 3 éve, csak sima ember. Neki még ember sem  jutott akit védelmezzen.

Az ételünket hamar elfogyasztottuk és Niall meghívott minket egy-egy koktélra is, a táblát pedig "Zárva" feliratra fordította.
Jókat sztorizgatott. És igyekezett bevágódni Lorettánál, aki inkább csak kiröhögte a nyomulását.
Aztán hazaindultunk. Hazafelé már én vezettem. Lori pedig csak bámult ki az ablakon.
Kezemet a combjára tettem, mire ő rám nézett.
- Minden oké? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. - nézett rá a kezemre, ami az ő lábán pihent.
- Akkor jó. - motyogtam és elvettem a kezemet, még mielőtt a nadrágom újra feszültté válna.
Valljuk be őszintén nem minden 19 éves srác jön lázba holmi meztelen női combtól, csak mert rátette a kezét. De egy szűz 19 éves srác, már annyitól megőrül, hogy megsimogatják mondjuk a hátán.
Beparkoltam és segítettem kiszállni a csodálatos lánynak.

Besétáltunk a lakásba és levette a cipőjét. Majd rám nézett. Kezét rárakta a zakóm gombjára és elkezdte kigombolni őket. Amikor már mindet kipattintotta benyúlt a vállrészhez és óvatosan letolta rólam a barna anyagot, miközben közel hajolt hozzám és megcsókolta az ajkamat.
Te jó ég!
A zakóm gombjaim hangosan csattantak a parkettán. Kezemet derekára tettem. Nyelve ütemesen simogatta végig a szájpadlásomat és a nyelvemet. Felültettem a cipős szekrényre és széttárt lábai közé álltam be. Levettem róla a bőrdzsekijét és ahogy letoltam a nyakamat vette birtokba. Harapta, nyalta és csókolta, amitől azt hittem most azonnal lángra fogok lobbanni. Tenyeremet a combjára tettem és simogatni kezdtem.
Kis fájdalmat éreztem a nyakam területén, majd a Loretta mögött lévő tükörbe néztem. Magunkat. És az immár vörösre szívott nyakamat. Nagyon forrón néztünk ki, ahogy ő körülölelt a lábával.  A nadrágom már olyan szűkössé vált, hogy megijedtem. Kezét felvezette az ingemen és kigombolta már az első két gombot.
- Hé! - mondtam olyan lihegéssel, amit már egy maraton futó is megirigyelt volna.
- Mi a baj? - kapta fel a fejét.
- Csak...inkább menjünk el fürdeni! - állítottam le magamat. Illetve csak próbáltam, de hiába..a nadrágom feszített.
- Rendben van. - motyogta Lori és leugrott a szekrényről. Haját megigazította a tükörben majd rám mosolygott éééés teljesen elvette az eszemet, már amennyi maradt ebben a két napban.
Felszaladt Loretta a lépcsőn én pedig mentem utána. Ha már nem feküdtem le vele, attól még megfürdethetem. Nem?
Felmentem utána a lépcsőn ám ámulatba ejtő dolgokkal találkoztam felfele menet. Az első a hosszú combig érő zoknijai voltak, majd a szoknyájára is ráleltem egy pár méterre tőlem. Tovább haladva az inget is megtaláltam, majd egy fekete csipkés melltartó hevert a lábam előtt. Hatalmasat nyeltem, míg végül a fürdőszoba kilincsen meglett a fekete csipkés és masnis tanga. Oh te jó ég! A víz már csobogott a kádba.
Lehet megöl odabent! Azért vettem a bátorságot és lenyomtam a kilincset. Lorettát már lenyelték a habok, nem mertem jobban megnézni. Inkább magam mögé csuktam az ajtót és háttal álltam.
- Loretta! Én félek...- suttogtam, olyan hangon mintha épp most nyomtak volna tökön egy hatalmas vasgolyóval.
- Nem muszáj szexelnünk! Csak fürdünk egyet.
- Kicsit nehéz lesz, mert meztelen vagy én meg szánalmas. - hajtottam le a fejemet a zoknimra szegeztem.
- Nem vagy szánalmas, csak nem igazán láttál még nőt meztelenül. De ha gondolod visszavehetem a fehérneműmet. - motyogta és hallottam ahogy kiszáll a vízből.
- Ne. Nem kell. Csak maradj nyugodtan. - mondtam és próbáltam nem idiótának tűnni.
Megfordultam és igyekeztem nem bambán megbámulni. De tetszett amit láttam. Megfogtam az ingemet és a maradék pár gombot kipattintgattam, de remegő kézzel elég nehezen ment.
- Ne segítsek?
- Inkább csak maradj ott ahol vagy. - mondtam.
Nyámnyila vagy!!! 
Sikerült megválnom a fehér ingemtől, majd az övemhez nyúltam és gyorsan letéptem még mielőtt azt sem sikerül levennem. A nadrágom könnyen lecsúszott és kiléptem belőle. Nem mertem felnézni. Nagyon jól tudtam, hogy néz. A boxeremtől nem mertem megválni egy könnyen. ű
- Nem kell levenned ha nem akarod! - mondta és eltakarta a szemét a habos kezével.
Ez a lány vicces is, nemcsak okos és gyönyörű.
Végül nem váltam meg az alsómtól és beléptem a vízbe. A kád annyira nem volt nagy, hogy eltudjak menekülni Loretta érintéseitől. Így a lábaimat az ő lábán pihentettem. Jól esett a forró és illatos víz a testemnek. Megnyugodtam egy kicsit, ám amikor a keze elkerült a szemei elől, pírba szaladt az arcom.
Csend volt, csak a víz csobogása töltötte be a fürdőt.
A habok már eltakarták a dekoltázsát, szerencsére. A haja már a hab tetején pihent vagy úszott.
Végül a mosolyára lettem figyelmes és arra az érzésre, hogy meg akarom csókolni. MOST!
Közelebb hajoltam és megkapaszkodtam a kád szélébe, hogy még véletlenül se feküdjek rá. Ő is közelebb jött, majd ajkunk összeforrt, percekig csak faltam és próbáltam minél kevésbé arra gondolni, hogy ő most meztelen. Kezét a nyakamba tette és a hátamon végig folyó vízről nem tudtam eldönteni, hogy most vagy leizzadtam vagy Loretta kezéről csöpög a víz. Reménykedtem benne, hogy a második. Míg ugyebár egyik keze a nyakamba lógott a másikkal felfedező útra tért a mellkasomon. Végig simogatta a madaras tetoválásomat, majd a nyakamon éktelenkedő lila foltot, amit az ő szája hagyott ott. Eddig bírtam. Kezemet muszáj volt végig simítanom a derekán, amit meg is tettem. A bőre iszonyatosan puha volt. Levegő vétel gyanánt egy kicsit meghátráltam, mire ő az alsónadrágom szélénél fogva magához húzott. Ott feküdtem rajta. A nyakára egy óvatos puszit nyomtam ő pedig a fürtjeimbe mélyesztette a nedves kezét. Keze olyan helyen tapintott meg, ahol még nő keze nem járt. A nadrágomon keresztül megsimogatta a farkamat. Felnyögtem, ahogy nem hagyta abba a simogatást. Csípőm magától átadta magát az érzésnek és keményen a kezébe nyomtam magamat. Belenyúlt a nadrágomba és lejjebb tolta. Most már másra sem vágytam, mint arra, hogy megérintsen. Kezébe vette a péniszemet és végig vezette rajtam a kezét. Lassan.
- Te jó ég! - mormogtam bele mellkasába. A tempót egy fokozattal gyorsította, nem sokkal, csak egy kicsivel. Feljebb emeltem a csípőmet és átadtam magamat az érzésnek. Keze már villámgyorsan mozgott rajtam fel-le és a nyögéseim is egyre hangosabbak és intenzívebbek lettek. Végül a gerincem ívbe feszült és elélveztem egy hatalmas férfias hörgés kíséretében. A mellkasán egyenlítettem ki a levegő vételemet.
Felnéztem rá, a szemei csodálatosan ragyogtak a mosolya pedig most még fehérebbnek tűnt mint eddig.
Lehajtotta a fejét és megcsókolt. Lassan és érékien csókolt. A nadrágomat eközben visszahúzta a helyére.
- Ez..fantasztikus volt. - beszéltem bele a szájába. Csak mosolygott, végül kihúzta a kádból a dugót és leeresztette a vizet, amiben sok minden ott úszkált..
Kiszállt a kádból és ekkor megtudtam figyelni az idomait rendesen és teljes egészében.
- Azt a picsa! - szaladt ki a számon, ahogy a fenekét bámultam.
- Tessék? - fordította hátra a fejét, ahogy belépett a zuhanykabinba.
Szemből nem láttam, de elég volt hátulról is szemügyre venni a feszes popsiját.
- Nem mondtam semmit. - nevettem fel kínosan.
- Gyere fürdeni! - intett oda nekem.
Gyenge léptekkel elvánszorogtam a kabinig és beléptem Loretta mellé. Megengedte a zuhanyzót és már mindkettőnk haja csurom vizes lett. Megfordult. De még mielőtt végig vezettem volna a testén a tekintetemet megcsókolt. Kezemet a derekára csúsztattam és kicsit erősebben szorítottam meg véletlenül. Amitől ő felszisszent. Abbahagytam a csókot.
- Elnézést. Ne haragudj! - magyarázkodtam, mikor eszembe jutottak a lila ujjlenyomatok a derekán, amit valószínű valamelyik ismeretlen vadállat hagyott ott neki "emlékbe".
- Csak inkább fogd be! Semmi rosszat nem csináltál! - mosolygott rám és megint birtokba vette ajkaimat.
A tusfürdőmért nyúlt és kinyomta a kezébe, majd a hasamon, a vállamon, a nyakamon és a karjaimon kente szét. Jó érzés volt, ahogy megfürdet. Újabb adagot nyomott az apró mancsába és leguggolt elém. Nem mertem lenézni, inkább bámultam előre. Megérintette a combomat, majd a vádlimat és végül benyúlt a nadrágomba és megmosott odalent is. Sóhajtottam egyet, ahogyan a puha bőre velem érintkezett egy számomra kényes helyen.
Ahogy jött felfelé mindenhol csókot hagyott. A lábamon kezdte, majd az alsómon is hagyott egyet, az ágyékom volt a következő hely, ahol már éreztem a bizsergést, a hasamon tovább időzött el, végül a nyakamat puszilta meg a lila folton, az utolsó és végső pont persze az ajkam volt.



A következő rész 5 megjegyzés után következik és nagyon örülnék jó sok feliratkozónak ;)
Pez

Harmadik fejezet. ~

Sosem tudtam milyen azt érezni, mikor nem kell feszülten felébredned. Csak élvezed, ahogy a hajad szétterül egy alattad fekvő csodálatos férfin,aki felfűt miközben rajta fekszel. Amikor nem kell hajnalok hajnalán lelépned egy olyan éjszaka után, amikor csak szexre kellettél..amikor tényleg azért vagy ott mert valami oda köt, hozzáfűz egy érzés, hogy talán nem is akarod elengedni. Csak mellette akarsz lenni. Mindig.

Amint felébredtem és kipattantak a szemeim, Harold mellkasán lévő tetoválásokon találtam a tekintetemet. A szobát gyengéd sötétség ölelte át, épphogy láttam kirajzolódni az íróasztalt. Kezemet rácsúsztattam a kidolgozott felsőtestre ami alattam pihent. Nyugodtan mozgott fejem alattam fel-le a teste, ahogyan a levegőt vette. Fejemet arcára szegeztem. Arca nyugodt volt, haja kócos, mégis angyalian nézett ki. Percek óta csak bámultam a nyugodt arcot, mikor egyszer csak azon egy kis mosoly jelent meg.
- Jó reggelt szépségem! - a nagyon rekedtes hangja még jobban elvarázsolt. Csodálatos zene volt fülemnek.
Megtaláltam a fiút, aki talán meg fog védeni minden ostobaságtól amit még el akarok követni.
- Jó reggelt. - motyogtam kissé félénken.
Kezét rávezette a derekamra és közelebb húzott magához. Azt hittem ez lehetetlen, hiszen már így is felettébb közel volt hozzám a teste. De neki sikerült még közelebb vonnia magához.
- Kérsz reggelit? - kérdeztem meg és felültem az ágyában. Éreztem, hogy éppen úgy festek, mint aki frissen van baszva. Hajam mindenfelé állt, Harry inge pedig rám több mérettel is nagyobb volt.
- Csak nem tudsz főzni is? - könyökölt fel.
- Hát. Nem vagyok egy szakács, de megpróbálhatok összeütni valamit. Van itthon tojásod? - kérdeztem meg teljesen magabiztosan. A rántottám állítólag isteni és talán letudnám nyűgözni.
Ám a válasza hangos nevetés volt és visszadobta magát a párnák közé.
- Most mi olyan vicces? - kérdeztem meg érthetetlenül.
- Igen Loretta. Vannak itthon tojásaim. - kuncogott még mindig. Ekkor esett le nekem is a kétértelmű kérdésem.
Csak egyszer próbálj már meg úgy beszélni, hogy ne legyél teljesen szexmániás édes szívem. - szólalt meg a belső istennőm durcásan.
- Ne haragudj. Nem akartam. Sőt, tényleg reggelit fogok csinálni és megmutatom neked, hogy igenis jó vagyok! - mondtam akaratosan és leléptem az ágyról.
- Jaj! Ne menj még! Még csak 7 óra van. Bújj vissza mellém. - ajkait lebiggyesztette és úgy formálta a szavakat.
Csak bámultam a zöld szemeibe. Nem is tudtam mit tegyek. Bújjak vissza vagy menjek le és üssek össze egy reggelit.
Persze jobban meggyőzött egy félmeztelen pasi, mint egy rakás olaj, tojás és serpenyő.
- Tudtam, hogy engem választasz! - bújt hozzám. - Tudod....a tegnapi csókod óta nem tudok nagyon másra gondolni. Ez baj? - kérdezte meg miközben próbálta arcát a takaróba dugni.
Csak nem ő is elpirult? Kétlem...
- Nem. Nem hinném, hogy baj. Hiszen te....te tegnap csókolóztál először. - mondtam ki kellemetlenül. Még mindig nem fogom fel, hogy ő még soha sem csinált semmit nővel. Vajon férfival? Jutott eszembe az idióta kérdés.
- Hát igen. - sóhajtott fel és a hátára gördült. Csak bámulta a plafont. - De kár, hogy eddig kihagytam.
- Miért nem értél eddig nőhöz? - szaladt ki a számon. Oh, hogy nem tudsz lakatot rakni a szádra te buta liba. - korholt le belsőm.
- Nem volt meg az a nő, akinél úgy éreztem, hogy "igen. őt megakarom csókolni". Nem volt meg az érzés, hogy hozzá bújjak és vele aludjak. Nem tudom. Csak...nem találtam rá megfelelőt.
- De hiszen te tökéletes vagy.
- Ez baromság. Nem vagyok az! - forgatta meg a szemeit.
- Én tudom, hogy az vagy. - fordítottam felé a fejemet, majd ő is rám nézett. Tekintete elkalandozott rajtam. Egy apró mosolyt festettem az arcomra, mielőtt az ő keze az államhoz ért volna.
- Megcsókolhatlak? - kérdezte meg, miközben már a homlokát az enyémnek döntötte. Hallottam mély lélegzetvételét.
- Nem kell megkérdezned! - mondtam ki immáron én is hevesem légzéssel.
Orrát az enyémnek dörgölte, miközben kezével megkereste a kezemet és ujjait az enyémek közé fúrta. Ajka súrolta az enyémet, majd csókolni kezdett. Rózsaszín ajkai tökéletesen simogatták számat. Nyelve átcsusszant az enyémbe, majd lassan mégis szenvedéllyel simogatta meg az én nyelvemet. Ráharapott a számra. Mintha már vagy ezerszer csinálta volna, annyira profi volt. Belemosolyogtam a csókba, erre elhúzódott.
- Elrontottam valamit? - nézett rám aggódva.
- Dehogyis. Miért?
- Mert mosolyogtál...- hajtotta le fejét és a kezünket nézte.
- Nem azért mosolyogtam. Csak....olyan.....jól csináltad, mintha már vagy millió nő ajkán próbáltad volna előtte.
Erre a mondatomra rögtön csillogó szemekkel kapta fel rám tekintetét.
- Tényleg?
- Igen. De ne akard már, hogy folyton halába dicsérjelek.
- Pedig jól esik. - mosolygott rám.
- Nekem is sok minden jól esik, mégsem kérem. - húztam fel a vállamat egy sejtelmes vigyorral az arcomon.
-Hm. Tudni akarom mire gondolsz? - harapott rá ajkára egy édes mosoly mellett.
- Igen. Egy jó kis tojásrántottára.- nevettem fel hangosan, mire ő is nevetni kezdett.
- Akkor menj le angyalom csináld meg a reggelit én pedig addig lefürdök. - nyomott puszit az arcomra, majd elengedte a kezemet és kisétált a szobából a kezében egy törölközővel. Csak bámultam a nyomát, ahol végig lépkedett. A hátán az izom csodálatosan kirajzolódott, ahogy elhagyta a szobát.
Hanyatt dobtam magam és fejemre húztam Harold párnáját.
Te már megint beleszeretsz valakibe? Honnan tudod, hogy ez neked jó lesz? Honnan tudod, hogy majd ő lesz az aki megvéd és melletted lesz? Honnan tudod, hogy nem csak addig tart meg amíg lefekszik veled? Hiszen elmondta, csak te vagy az a lány, akinek képes lenne odaadni magát elsőre. Na és másodjára? Szerinted veled akar kefélni egész életében? Vagy csak az első menetre lennél neki elég! Szeretni fog? - merültek fel bennem a kérdések.
- Basszus.....- motyogtam, majd inkább kikecmeregtem az ágyból és kinyitottam egy ablakot a fülledten meleg szobában, majd a konyhába sétáltam. Út közben hallottam, ahogy Harry énekel a zuhany alatt.

Van olyan amibe ez a srác nem jó? Megment attól, hogy az éjszakát idegenek ágyában töltsem, tökéletesen csókol és még a hangja is varázslatos.

Kinyitottam a hűtőt és előpakoltam 6 tojást. Előmelegítettem a sütőt és neki láttam a reggeli készítésnek.
Megpillantva a rádiót bekapcsoltam. Így már kevésbé volt csend körülöttem.
Már éppen az asztalra pakoltam ki két tányért, amikor Hazza megjelent a kék köntösében.
- Hm. Finomak az illatok! - mosolygott rám, majd leült az asztalhoz.
Oh. Ha tudná, hogy az ő illata milyen finom, így frissen a tusolóból.
- Remélem finom is! - nevettem fel és elé tettem a teli tányért.
- Kérsz hozzá zöldséget? Van bent paradicsom és paprika is. - motyogta már teli szájjal.
- Nem köszönöm.

A reggeli befejeztével én is a zuhany alá vonultam. Így volt időm átgondolni egy-két dolgot. Mégpedig azt, hogy haza kéne mennem. Ott van a barátnőm is, aki talán hiányzol már. Zayn pedig valószínű már tiszta ideg, hogy merre vagyok. Magamra vettem a köntöst, ami az előbb még Haroldon volt. Bár rám pár mérettel nagyobb volt.

- Raktam ki neked ruhát. A nőveremnek volt itt pár gönce. Talán még a méretetek is megegyezik. - mutatott rá az ágyon kirakott ruhára.
- Köszönöm. Utána pedig hazamennék. - motyogtam. De nem mertem a szemébe nézni. Márpedig éreztem, ahogy tekintetét éppen zavartan legelteti rajtam.
- Nem. Mész. Sehova. - mondta összeszorított fogakkal és ökölbe vont kezekkel.
- De. Engem várnak otthon.
- Várnak? Kihasználnak téged érted? A tested kell nekik. Nem pedig az ami valójában vagy. Nem kell nekik az aranyos tojásrántottát zabáló lány, aki éhesen ébred fel és enni akar. Nem kell nekik a mosolygás, ami az arcodon van vagy a csillogás a barna szemeidbe. Nem ezekért vannak oda. Hanem, hogy hazaviszel jó sok pénzt csak azért, mert pár gusztustalan kiéhezett férfi rajtad éli ki a vágyait, amíg az asszony éppen az egyik szeretőjével hetyeg, vagy mert magányos és senkije sincsen. Annak a Malik gyereknek nem az kell, hogy reggel hozzábújjál és simogasd a mellkasát vagy, hogy kaphasson egy csókot...csak az érdekli, hogy a finom és törékeny kis testedet olyanok vegyék meg egy éjszakára, akiknek jó sok pénze van. - miközben ezeket a szavakat lassan és lágyan nekem szegezte, kezeivel az enyémeket fogta meg. - Csak kérlek szépen. Maradj itt velem. Mellettem. Vigyázok rád megígérem.
- De..nekem nincsen pénzem. Se munkám. Jó formán semmim sincsen.- biccentettem egyet a fejemmel.
- Megoldjuk. A kávézóba, ahol találkoztunk pultost keresnek és nem hinném, hogy oda hatalmas végzettség kéne. Lesz NORMÁLIS munkás és lesz pénzed.
Átgondolva, így ahogy mondja nem lenne annyira rossz a dolog mint most.
- Jó. Legyen így. Csak a ruháimért had menjünk el és szeretnék elköszönni a barátnőmtől.
- Rendben elviszlek és nem fogok mozdulni mellőled, még mielőtt az a szemét utoljára megdugna!
- Ki fog akadni! - hajtottam le fejemet és lábainkat néztem. Jóval nagyobb volt az övé.
- Nem érdekel. Az se ha megüt. A barátnőd nem akar velünk jönni? - ült le az ágy szélére.
- Nem tudom. Megkérdezem tőle majd. De most kimennél, mert felöltöznék!
Felkelt az ágyról, amire épp hogy csak ráült és vigyorogva kiment. A biztonság kedvéért bezártam az ajtót. Bár kétlem, hogy egy szűz srác fog belépni éppen, mikor pucér vagyok.
Magamra vettem Gemma ruháit. Hát rajta jóval jobban álltak, már amennyit láttam belőle a képeken.
Hajamat újra copfba kötöttem és kiléptem a szobából.
- Kész vagy? - kérdezte meg lentről.
Mivel cipőnek csak a magassarkúm szolgált azt vettem fel.
- Te most öngyilkos akarsz lenni? Sosem fogom megérteni, hogyan tudtok járni abban a cipőben. - ingatta meg a fejét nevetve én pedig csak vállat rántottam.


A garázsba érve Harry nekem szegezett egy hatalmas kérdést.
- Melyik autóval menjünk? Válaszd ki! - motyogta.
Tudni kell imádom az autókat. Főleg azokat, amelyek nagyok és sötét színűek. Így nem okoztam magamnak meglepetést, amikor újra a fekete Range Rover-t választottam.
- Biztos? Abba már ültél!
- Szeretem a nagy, fekete autókat.


A házunkhoz érve elkapott a rettegés. Láttam, ahogy éppen Taylor dohányzik a teraszon, majd mikor kiszálltam az autóból hátra kiabált. Valószínű szólt Zaynnek, hogy hazaértem.
- Nem maradnál inkább itt kint? - fordultam a göndörke felé, aki nem-re ingatta a fejét.
Kinyitottam az ajtót, ahol a szokásos füst szag terjengett. Mindenütt volt valami ruhadarab. Kellemetlenül éreztem magamat, hisz Harry lakásán mindenütt rend volt, míg nálunk a kész káosz uralkodott.
- Hát végre, hogy itt vagy! Már annyira aggódtam. - rohant le a lépcsőn Bianca, aki azonnal egy hatalmas öleléssel fogadott, majd zavarodott pillantást vetett a mögöttem álló számára még ismeretlen srácra.
- Nem kellett volna aggódnod. Ehm..bemutatom Harry-t. Harold, Ő itt Bianca. - mutogattam rájuk. Majd barátnőm kézfogásra nyújtotta a kezét és bemutatkoztak ők is egymásnak.
- Hol a picsába voltál te idióta ribanc! Hányszor megmondtam, hogyha legalább nem jössz haza, akkor egy kurva sms-sel dobjál meg! De neeem. Se szó, se beszéd semmi jelzés. - hallottam meg a kiáltozó hangot Zayn szájából, ami egyenesen a nappaliból jött.
- Mindjárt jövök addig beszélgessetek. - hagytam egymásra a két jelenlegi barátomat.

- Ne haragudj! - motyogtam oda.
- Hol a pénz?
- Sehol. Nincsen pénz.
- Akkor mégis hol a faszomba voltál te egész éjszaka? - kérdezte meg, majd beleszívott cigarettájába.
- Egy pasinál.
- Nem fizetett ki? - húzta fel magasra a szemöldökét.
- Nem feküdtem le vele...mi csak. Jól éreztük magunkat!
- Szex nélkül egy igazi férfi nem érzi jól magát. Te hülye kurva! Te lógtál a munkából és inkább holmi buzikra fecsérelted az idődet? - pattant fel idegesen a fotelből.
- Egy igazi férfi nem beszél így egy nővel! - lépett be Harry a szobába. Tekintete cseppet sem volt aranyos..jóval inkább ideges volt és feszült.
- Ohohoh..Hát te meg ki vagy? - kapta rá tekintetét.
- Harry Styles.
- Na neeee. Te ennél az öltönyös fasznál töltötted az éjszakát? - mutatott rá a göndörre, miközben hozzám beszélt.
Nem mertem megszólalni. Inkább csak aprót bólintottam.
- Miért nem dugtad meg és fizetted ki? Talán a faszhoz vonzódsz? Kaphatsz itt kettőt is, ha kárpótolsz bennünket az éjszaka elvesztett keresettel.
- Nem. A nőkhöz vonzódok!! - intézte el az egészet ennyivel.
- Érdekes. - pöckölte el a már elszívott cigit Zayn az udvarra. - Akkor most kössünk alkut! Te szépen elmész és elfelejtesz minket, mi pedig nem kúrunk seggbe Taylorral. - kacsintott rá Harry-re.
- Nem! Az alku az lesz, hogy te szépen elfelejted Lorettát. És megélsz nélküle.
Harry fittyet hányt mindenre, amit Zayn mondott neki.
- Loretta. Te mit akarsz? - nézett rám a fekete komor tekintet.
- Én..Harry-vel szeretnék menni. - hajtottam le a fejemet. Féltem tőle. Tudom mire képes, ha valami nem úgy történik, ahogy azt ő szeretné.
- Akkor isten veled ribanc. - ült vissza a fotelébe.

- Menj és pakolj össze. - tűrte el egy tincsemet Harry a fülem mögé.
A sírás határától már csak egyetlen hajszál választott el. Nem azért, mert sajnáltam itt hagyni ezt a lebujt..szimplán fájt a dolog, ahogy beszélt velem az a srác, akinek mindenemet odaadtam.
Elővettem az aprócska bőröndöt és beledobáltam a márkásabbnál márkásabb cuccokat, amelyeket nem éppen tiszta módon szereztem be.



*Harry szemszöge*

Ezt a csatát én nyertem. Nem értem Lori, hogy tudott kötődni ehhez a férfihez. Hiszen otromba módon viselkedett vele.
- Legalább te vigyázhattál volna rá jobban! - vetettem oda Bianca-nak, aki velem szembe állt a folyosón.
- Te meg miről beszélsz? Egyik napról a másikra itt vagy és felborítasz mindent, ami eddig normálisan működött. Illetve csak majdnem normálisan. Egy-két dologtól eltekintve. Én szeretem Lori-t de kellett a pénz és nem volt túl sok választásunk. Érted?
- Akkor is lehetett volna bennetek annyi, hogy nem mentek el addig abból a kibaszott árvaházból, amíg nem vagytok 18 évesek. - mondtam zsebre tett kézzel.
- Szóval ezt elmesélte neked? - húzta fel szemöldökét az előttem álló barna, csinos leányzó.
- Igen. El. Ahogy azt is, hogy szeretett téged. Nagyon is! - pillantottam fel rá.
Bia szeme egy pillanatra könnyes lett.
- Én is szeretem. Ezért nem akarom, hogy elmenjen...- nézett rám, amolyan meggyőző tekintettel, hogy ne vigyem el. De már nem tehet semmit sem. El fogom vinni.
- Mit mondtál  a nőmnek, hogy sír? - jelent meg egy ideges, magas, borostás és izmos srác előttem.
- Semmi olyat, amivel megbántottam volna.
Ám hiába mondtam bármit egy ököl csattant neki pofa csontomnak, amitől megszédültem és elestem.
- Állj! Taylor tényleg nem mondott semmi rosszat a srác! - kapta el barátnője, a pasi öklét, de az mit sem törődött semmivel újabb csapás érte arcomat. Számból enyhén folyt a vérem. Felálltam és úgy éreztem most jött el az én időm. Pofán vágtam, amitől most ő került a padlóra. Magára rántott. De ezt nem gondolta át teljesen, hiszen én így felül voltam és több volt az esélyem arra, hogy péppé verjem.


*Loretta szemszöge*

Mindent bepakoltam és már indultam is le a bőröndömmel,amikor a lépcső tetejéről észrevettem, ahogy éppen Harold ütlegeli Taylor arcát, miközben már az ő ajka is véres. Ledobtam a bőröndöt és leszaladtam.
- Mi a frászt műveltek? - kérdeztem, de mit sem ért, hiszen választ nem kaptam rá. Szememből könnyek ezrei szaladtak ki.
Taylor fordított helyzetükön és felül kerekedett Harry-n. Erősen ütötte meg arcát és mellkasát. Próbáltam leállítani én is..és Bianca is. De semmi nem történt. Zayn nyugodtan ült a fotelban egy újabb szál cigarettával a szájában és mosolyogva figyelte, ahogy ezek ketten ölre mennek.
Harry már nem igazán védte ki a kapott ütéseket.
- Vidd innen Lorettát. A nőmet pedig kerüld el messziről. - majd ezennel leszállt Hazz-ról és rágyújtott.
Gyorsan reagáltam és Harry mellé guggoltam.
- Jól vagy? - tettem fel a világ legidiótább kérdését a srácnak aki péppé verve fekszik a parkettán.
- Minden rendben van. - mosolyodott el, majd felszisszent, ahogy húzódott a seb a száján. Felkelt és az ajtóhoz sétált.
- Jobb is lesz ha elmész. Csak a gond van veled! - mondta oda nekem barátnőm, ahogy a bőröndömhöz mentem. Fájtak a szavai. Sokat jelentett nekem. Mindig is!
- Rendben van. Hiányozni fogsz. - szipogtam egyet. Szeméből egy könnycsepp gördült végig, de szavak helyett inkább megfordult és elsétált.
Hát ennek vége van.
Harry-vel kisétáltunk a házból és az autóba ültünk. Arca meggyötört volt, de még így is volt benne valami szép. Szeme alatt egy kis lila folt helyezkedett el, ajka fel volt repedve és vér szivárgott belőle. Karján bordó foltok maradtak.
- Minden rendben van? Jól vagy? - nézett rám mosolyogva, mikor elértük a piros lámpát.
- Ezt inkább nekem kéne újra megkérdeznem. Nem festesz túl jól.
- Ez majd elmúlik. Ez csak egy testi sérülés, ami könnyen begyógyul, de a lelket nehezebb beforrasztani, mint pár verekedésben szerzett sebet angyalom. - simogatta meg a könnyes arcomat.

Hamarabb hazaértünk mint gondoltam.
- Ott van a szobámban egy szekrény, amit kipakoltam a ruháidnak! - mondta, ahogy beléptünk az ajtón. Ledobtam magamról a kabátomat és a cipőmet is a szőnyegre tettem.
Halkan sétáltam fel, szótlanul, majd bepakoltam.
"Jobb is lesz ha elmész. Csak a gond van veled! " Ez az egy mondat beleivódott az elmémbe és nem hagyott nyugodni. Lehet mindig is így gondolta. Sosem voltam fontos számára...csak én ragaszkodtam hozzá, miközben ő próbált előlem menekülni?


Mikor már mindennek találtam helyet, lementem és megkerestem Harold-ot, aki éppen a kád szélén ült elég nyúzott tekintettel.
- Segítek! Csak mondd meg hol találok vattát és betadint! - mondtam bele zöld szemébe.
- Nyisd ki a felső polcot, a tükrös szekrényben és felül megtalálod. - mondta mosolyogva, hátha nem veszem észre, hogy fáj neki.
Kiszedtem a dolgokat, amik kellettek. Majd a vattára ráöntöttem a bordó folyadékot.
- Ez lehet csípni fog. - aggódtam.
- Csak csináld!
Ajkának neki nyomtam a csípős anyaggal átitatott vatta pamacsot. Arca eltorzult és felszisszent. Abbahagytam egy darabig, mivel a kis puha anyagot átitatta a vére. Elővettem egy másikat is és megismételtem a folyamatot, bár most nyugodtan tűrte a dolgot.
Miután arca újra tiszta volt és nem színezte sehol sem a vére, vagy a betadin barnás színe egészen emberien nézett ki.
- Ne haragudj, hogy miattam összevesztél a barátnőddel. Én nem akartam semmi rosszat!
- Semmi gond nincsen. - sóhajtottam fel. - Lehetséges, hogy ő már régóta így érzett, csak kellett valami ügy, aminél a szemembe tudja mondani és ez a pillanat most jött el. - motyogtam miközben próbáltam nem szemkontaktust létesíteni a smaragdzöld szemű angyallal. De ezt nem sikerült véghez vinnem, hiszen előttem ült. Aprót mosolygott féloldalasan, ezzel megkímélve sebes száját. A mindig kiálló tincshez nyúlt és újra a fülem mögé tűrte. Lehet le kéne vágnom azt a tincset, mert azzal is csak a gond van..akárcsak velem.
Közel hajoltam hozzá és apró puszit nyomtam ajkára. De ennyivel ő nem érte be és falni kezdte számat, majd felszisszent a csókba. Mire én elhajoltam.
- Tudod...ha tudom, hogy egy jó kiadós verés után, ilyen jól leápolsz, akkor mindennap megveretem magamat. - nevetett fel és ez betöltötte az egész fürdőszobát.